I should've kissed you (3. rész)

A buli napja eljött. Alig vártam már. Nem vagyok diszkópatkány, de szeretek bulizni. Alice nálunk aludt, mondjuk, kivételesen nálam, nem Zayn szobájában. Azért érdekes. Az elmúlt két évben többször látta a bátyámat mint én. Egyébként is nagyon jó viszonyban voltak, de így már tök olyan lett a dolog, mint ha két bátyám és egy húgom lenne (Louis, Harry és Alice.) Amit természetesen nem bánok, mert imádom őket. Harry-vel viszont csak éreztetem ezt a "szinte testvér" helyzetet. Azt hiszem, egyre jobban beleszeretek. Már nem csak tetszik, úgy érzem, szerelmes vagyok belé. Minden érintésére lepkék szállnak ide-oda a gyomromban. A hangja hallatán összerezzenek. Minden egyes mozdulatára felfigyelek. Ilyen utoljára Andy-vel volt. Amit viszont ő nem csinált amikor még csak barátok voltunk, hogy suttogott. Nem olyan "csöndben kell maradni" suttogás, inkább olyan kéjes suttogás. A hideg is kiráz tőle, de még is tetszik. Estefelé nekiálltunk készülődni a bulira. Csak egy ilyen sztárbuli feeling. Én csak azért leszek ott mert Louis húga vagyok, Alice pedig Zayn oldalán érkezik. Sminkelés és hajbelövés után már kész voltunk. A srácok pedig még mindig öltözködtek. Nem értem, hogy van az, hogy ők tovább készülődnek mint mi. Ezt mondjuk jól ki is tárgyaltuk a csajokkal. Ugyanis idő közben megérkezett Danielle és Eleanor is. Dani-t még csak most ismertem meg, de El-t ismerem már egy jó ideje. Vele nagyon jóban vagyok. Alice mellett ha mondhatom úgy a legjobb barátnőm. Danielle is nagyon szimpatikus, egész sokat nevettünk vele ameddig a srácokra vártunk. Mikor végre elkészültek egy-egy gyors csókkal köszöntötték az imént érkezett barátnőket. Beültünk a limuzinba (kár, hogy a Range Rover-ben nem férünk el ennyien) és a buli színhelyére vittek minket. Elég sok fotós volt a környéken. Niall ment legelöl, egyedül. Utána Liam és Dani, Lou és El majd Zayn és Alice.

- Tuti, hogy orra fogok esni!- suttogtam Harry-nek.

- Ne aggódj, ha ezen a két méteren még sikerül, én elkaplak.- ígérte meg. Elmosolyodtam, majd mentem volna be, de egy fotós leintett minket. Egy képet szeretne rólunk. De miért rólunk? Nem tartozom Hazza-hoz! Csak mellette jöttem. Ez már ekkora jelentőséggel jár ? Persze mosolyogva bólintottunk. Szorosan mellém állt és derekamnál fogva magához húzott. Miután a fotós megköszönte bementünk a többiek után. 

- Merem remélni, hogy holnap nem én leszek a címlapon. Amy Tomlinson, a hírnévvadász.- idéztem, mintha egy magazinban olvastam volna.

- Aki elcsábította Harry Styles-t jelenlegi barátnőjétől.- mondta bólogatva, miközben a többieket kerestük. Ekkor tűnt fel, hogy a keze még mindig a derekamon van. Nem szóltam rá, nem jegyeztem meg, de még meg sem kértem, hogy vegye el. Kiélveztem, hogy a világ leghelyesebb pasija éppen átkarol. Leültünk a többiekhez, akik éppen az első kört fogyasztották. Drága tesóm még emlékszik rá, hogy imádom a lime-os bacardi-t. Tudni illik erről az italról, hogy gyorsan fejbe üt, ha sokat iszol belőle. Amikor már a felét megittam, éreztem egy kis hatást. Jobb kedvem lett, pedig eddig is jól éreztem magamat. 

- Ki jön táncolni?- néztem körbe. Alice rögtön feltápászkodott és kimászott Zayn mellől. Még jött Niall és Zayn. Harry-t fürkésztem, azzal a tipikus "rád várok, hahó" nézéssel. Vette az adást, felállt és jött ő is. A tánctéren jól szórakoztunk. Az a helyzet, hogy sokan voltak, és kicsit kevés volt az egy főre jutó hely, így Hazz-al okos módon megosztottuk a helyet, vagyis irtó közel táncoltunk egymáshoz. Szó szerint hozzá simultam. Egyszer csak a nyakamhoz hajolt. Forró lehelete csikizte a bőrömet.

- Nem akarsz velem aludni ma?- suttogta a fülembe rekedtes hangján. Szívem szerint rögtön igent mondtam volna, de az eszem volt az irányító fél most. 

- Szerintem nem kéne. Sajnálom. Nem lenne okos dolog.- mondtam, magamnak okozva fájdalmat ezzel. Láttam rajta, hogy örült volna egy helyeslő válasznak, de nem haragszik. 

- Kicsit leülünk. Meglesztek addig?- kérdezte Niall.

- Persze, menjetek csak!- mondtuk egyszerre Alice-el. Táncikáltunk nagyban, amikor egy ismerős arcot láttam. Méghozzá felém közeledni. Andy volt. Beszédbe elegyedtem vele. Eléggé elázott volt. Néha furcsán beszélt. Egy idő után az ajtó felé kezdett húzni, nem erőszakosan, de nem is kedvesen. 

- Hová megyünk?- kérdeztem tőle, amikor még Alice mellettem volt. 

- Kint van egy pagoda. Arra gondoltam, hogy annak az asztalán rendesen megduglak!- közölte. Utáltam, amikor ilyen érzéketlen volt. Alice még hallhatta ezt a mondatot. Már az udvaron jártunk, a pagoda felé rángatott, amikor kicsapódott a hátsó ajtó. 

- Hagyd őt békén!- kiáltotta dühösen egy mély reszelős hang. Tudtam, kihez tartozik. Hálát adtam az Istennek, amiért Alice szólt neki, hogy segítsen. 

- Majd én eldöntöm, hogy mit csinálok ezzel a kis kurvával!- felelte az alkoholtól bűzölögve.

- Jó, először szépen kértem, de most már felkúrtad az agyam, ember!- üvöltött rá Harry,amikor odaért hozzánk.

- Húzz innen öcsi. Ez nem neked való!- próbálta oltani. Hazz figyelmeztetés nélkül orrba vágta Andy-t. Hamar verekedéssé fajult a dolog. Andy nem egy nagy bunyós, főleg nem részegen. Mégsem őt féltettem. Nem érdekelt, mi fog történni vele. 

- Hazza, hagyd! Nem éri meg! Menjünk innen! Légyszíves!!- sírtam el magam a verekedéstől megijedve. Mint aki meg sem hallott. Nem akartam, hogy halálra verje Andy-t, akkor sem, ha egy tetű. - Hazz, az Isten áldja meg! Akkor nálad alszom, csak menjünk már innen!- könyörögtem neki. Gyorsan dobtam egy sms-t Alice-nek, hogy leléptünk. Elsétáltunk egy buszmegállóig.

- Nagyon köszönöm, hogy megvédtél! Ha te nem jössz..- töprengtem a rémes következményeken.

- Ne, ne gondolj erre. A lényeg, hogy jókor voltam jó helyen. Érted pedig akárhány részeg állatot hülyére vernék. Ettől a mondattól és az elfogyasztott bacardi-tól teljesen elborult az agyam. 

- Hallgass végig kérlek. Amióta ismerlek, az I should've kissed you-ban élek. Nem akarom ezt az alkalmat is elpazarolni. Így nem érdekel, hogy van barátnőd vagy nincs. Most megteszem!-mondtam és megcsókoltam. Bármiféle ellenzés nélkül visszacsókolt. A buszmegállóban állva csókolóztunk az éjszakában, amikor eleredt az eső. 

- Beteljesült a vágyam! Mindig is akartam esőben csókolózni!- mosolygott rám, teljesen boldogan. Szorosan hozzá bújtam és éreztem a hátam közepén kialakuló óriási esőfoltot. Teljesen szétáztunk, mire a busz megérkezett.

- Rendesen eláztatok. Gyorsan szálljatok fel fiatalok!- mosolygott ránk az enyhén idősebb buszsofőr. Nem kellett kétszer mondania. Tök üres volt a busz. Nyújtottuk a pénzt a jegyre, de nem fogadta el

-  Tartsátok meg, ti vagytok az utolsó utasok ma este. Vegyétek ajándéknak.- intett, hogy üljünk le. Megköszöntük a kedvességet és leültünk. Harry ölelése közben is vacogtam, ezért rám adta a zakóját. Hamarosan elértünk az utcánkban lévő megállót.

- Köszönjük szépen, jó éjt!- elköszöntünk a sofőrtől. Szó szerint hazáig szaladtunk. Bent egymásnak estünk, de amikor össze-össze koccantak a fogaink, rájöttünk, hogy egy zuhanyra van szükségünk. Azután bementünk Harry szobájába. Háttal feküdtem neki, de teljesen hozzásimulva. Egyik kezével támasztotta a fejét, másikkal az oldalamat simogatta. Szembe fordultam vele.

- Ugye ez nem csak egy éjszaka lesz?- könyörgő hangon kérdeztem.

- Nem. Te vagy a legszebb lány, aki belépett azon a kibaszott bejárati ajtón. Amióta felbukkantál Louis mögött beléd vagyok zúgva. Először akkor akartalak megcsókolni, amikor kitaláltad, hogy el akarsz menni deszkázni. Azután amikor a deszkádon ültél és úgy beszélgettünk. Szeretlek, Amy! Nagyon szeretlek!- mondta. Örömkönnyekkel teli szemekkel néztem rá, majd se szó, se beszéd, megcsókoltam. Azt hiszem, végérvényesen rabul ejtette a szívemet!

A segítség (2. rész)

Már egy hete élek újra L.A-ben. Ameddig Londonban voltam anyuéknál nem is sejtettem, hogy ennyire hiányzik az örökös napsütés. Na jó, nem vagyok strandbarbie, de a tengerpartot imádom. Olyan rég szörföztem. Apropó anyuék, jönnek ezen a héten látogatóba. Persze nem tervezték, csak valami party lesz és ha már úgy is a városban vannak akkor nem fizetnek a hotelért, inkább nálunk szállnak meg. Egyébként, szereztem melót egy lemezboltban. Csak nyári meló, de imádom. Egész nap szól a zene az épületben és hál' istennek nem kaptam béna egyenruhát sem. A sulis egyen-ünneplőt is rühellem. Főleg, hogy szoknyája van, ami rajtam természetellenes viselet. A srácokkal tökéletes a viszonyom, Harry pedig a legjobb barátom. Egy nagy csomó hülyeségre rá tudom venni és ez fordítva is így működik. Olyan, mint ha ő is a bátyám lenne Lou mellett. De kanyarodjunk a jelen felé. Épp a szobámban neteztem az ágyon, törökülésben, amikor ritmusos kopogást hallottam. Ez csak is Harry lehet.
- Gyere!-kiáltottam ki.
- Szia!- köszönt.
- Szia! Most jöttetek haza?- kérdeztem. Valami interjún voltak valahol.
- Aha. Na és te, mit csinálsz?- leste a laptop képernyőjén megnyitott ask.fm-et.
- Ask.fm. ez egy oldal, ami a kérdezz-felelek játék elve alapján működik. Csak itt éppen lehet videoválaszt is adni. Nekem rengeteg van.- mosolyogva felnéztem rá.
- Ez tetszik. Menj arrébb kicsit!- kért helyet, majd leült mellém és az ölébe vette a laptopot, kijelentkezett és csinált magának egyet.
- Milyen képet teszel ki?- vállára hajtott fejjel kérdeztem.
- Feltetted már a képeket amiket a héten csináltunk?- mosolyogva rápillantott a vállára, amin a fejemet pihentettem.
- Persze, az asztalon van egy mappa "My Life ;)" címen. Abban találod őket. Utasításomat figyelembe véve nézegette a képeket. Megtalálta a személyes kedvencemet, amin hárman vagyunk. Ő, Lou és én. Egész jó kép lett.
- Mehet?- nézett rám, megerősítést várva.
- Mehet!- feleltem, majd rányomtam az enter-re és ezzel feltöltöttem a képet. Twitter-re kirakta az ask profilját, majd vártuk a kérdéseket. Rengeteg jött néhány perc alatt. Kiröhögtünk néhány kérdést, főleg az olyanokat, amik a szexuális beállítottságát vonták kérdőre.
- Na, én itt hagylak a Directionerekkel, majd jövök.- szokás szerint nyomtam egy puszit az arcára majd felálltam mellőle és lementem az emeletről. A nappaliban üldögélt egyedül a bátyuskám. Leültem mellé.
- Hi Bro! Mit csinálsz itt egyedül?- utaltam rá, hogy nincsenek itt a srácok.
- Szia! Semmit, unatkozok.-felelte miközben elhúzta a száját.
- Akkor gyere!- álltam fel a kanapéról, megfogtam a kezét és ráncigálni kezdtem, mint amikor kicsi voltam még.
- Hová?- nézett rám értetlenül.
- Fel a szobámba. Mutatunk Harry-vel valamit!- biztattam. Bólintott és elindult fel a lépcsőn utánam. Benyitottam a szobámba, ahol a göndör srác még mindig a kérdésekbe volt merülve.
- Amy, megmutathatlak egy kérdezőnek videoválaszban?- kért meg.
- Hát, nem mutiba készültem, de azért oké.- mosolyogtam rá. Megrántottam Lou-t, hogy jöjjön ő is. Feltettük az asztalra a laptopot és elé ültünk mind. Elindítottuk a videót.
- Na szóval. Ő itt Amy.-mutatott rám.
- Sziasztok!- mosolyodtam el.
- Hé, engem ne hagyjatok ki. Itt vagyok én is!- integetett Louis. Megállítottuk a videót és visszanéztük, hogy minden rendben van-e vele, majd feltöltöttük. Jött a rengeteg like ránk. De egy kérdésre mindhármunk szemöldöke felszaladt. Másolom.
"Szóval vele csalod Jess-t?" (Jess Harry kényszerbarátnője. A kiadójuk új híressége. Ez amolyan érdekkapcsolat. Harry felkarolta a csajt, hogy adjon a médiának egy új fiatal párt, egyébként sohasem találkoznak. Olyan,mint egy ovikapcsolat.) Rányomtam a videoválaszra.
- Nem, Harry nem csalja Jess-t! Én Louis húga vagyok!- feleltem, majd egy mosolyt követően leállítottam a kamerát. Az ellenőrzés után közzé is tettem a videót. Gyorsan elszaladtam tusolni. Átöltöztem és indultam melózni. Visszamentem a szobámba a deszkámért.
- Ha akartok maradhattok itt, csak ne szedjétek szét a szobámat!- kértem, majd szaladtam hozzájuk és nyomtam egy-egy puszit az arcukra. Harry kicsit elfordította a fejét, így majdnem szájra ment, de mondom, csak majdnem. Lerohantam a lépcsőn, a fogasról leakasztottam a kis táskámat és elindultam. A bolt elé érve felkaptam a deszkám és bementem.
- Szia Jake!- köszöntöttem a szintén nyári munkára felvett, nálam egy évvel fiatalabb srácot, aki mellesleg a sulimba jár. Elég jól ismerem.
- Szia Amy!- köszönt vissza mosolyogva.- Telefonált Rose, hogy nem kell bejönnie ma.- mesélte.
- Akkor ketten leszünk.- közöltem az amúgy egyszerű tényt. Bementem a kassza mellé, leültem az ott lévő székre és unottan néztem magam elé. Jake elment a raktárba pakolni valamit. Hamarosan néhány kreol színű, 13 éves kislány tipegett be az üzletbe, mind 15 centis sarkakkal. A sorok közt visongtak. Jake jött ki és csodálkozva nézte őket miközben odajött hozzám.
- Szerinted miért bámultak nyál csorgatva?- járatta a tekintetét köztem és a lánykák között.
- Talán tetszel nekik...- töprengtem
- De hisz ezek még gyerekek!- nézett végig rajtuk.- Na jó, gyerekek, rengeteg sminkben és fél méteres tűsarkakkal. Ide tartanak. Csókolj meg, kérlek. Csak azért, hogy békén hagyjanak.- nézett rám könyörgően. Nem tudtam neki nemet mondani. Segítség kellett neki én pedig megadtam. Karjaimat a nyaka köré fontam, mire ő a derekamra tette a kezeit. Lassan megcsókoltam. Természetesen csak egy csók volt, még csak nem is nyelves. Elmosolyodott, amikor elváltak ajkain és a lányok tekintete szomorkássá vált a tíz kiló smink mögött. Visszaültem a helyemre, ő pedig a raktár felé vette az irányt, és kacsintott egyet. A kis csajok valószínűleg azt hitték, hogy ez amolyan gesztus, de én tudtam, hogy az akció sikerességét jelezte vele. Elém állt a négy plázababa.
- Hé Szőke! Ezt tedd fel!- nyújtott felém egy lemezt.
- Tudod mit mondok neked, kislány? Most szépen visszatipegtek a sorok közé, újra visszajöttök és megkértek szépen, a "légyszíves" szó használatával.- mosolyogtam hamisan rájuk, egy ujjamat a lemezre téve visszatoltam. Durcásan megfordultak és hallottam, hogy rólam beszéltek. Olyanokat mint, hogy rám férne egy manikűr. Ezt nem értettem. Valami baj volna a fekete körömlakkal? Szerintem teljesen oké. Az viszont annyira nem fényes helyzet, hogy mindannyiuknak hosszú, hegyes műkörmük volt. Amikor én voltam 13 éves, eszembe sem jutott olyan, hogy körömlakk, vagy szemfesték. Én voltam a legboldogabb lány a földön, amikor új deszkát kaptam, vagy amikor Louis megtanított szörfözni. Igaz, én nem is voltam sohasem olyan csajos csaj. Egyébként a manikűrözött picsák végig ott voltak. Néhány kedves vevő kitartást kívánt, néhányan megkérdezték, hogyan bírom elviselni őket és egyebek.
- Lányok, vesztek valamit? Mert zárnánk..- szólította meg őket Jake, aki látta, hogy nekem már nincs erőm.
- Persze. Már megyünk is. Szia.- integettek (!) neki, majd kimentek az üzletből, körülbelül tízszer visszanézve. Felkaptam a deszkámat és bevártam Jake-t. A plasztikcicák még mindig a látóterünkben voltak, szóval átkaroltam a derekát, mire kérdőn nézett rám.
- Figyelnek minket. Csókolj meg!- mondtam. Elmosolyodott és lehajolt hozzám, hogy meg tudjon csókolni. Miután megvolt a "búcsúnk" letettem a deszkámat és hazagurultam vele.A kapuban felvettem és benyomtam a kapu kódját. A nappaliban ültek a srácok, valamin röhögtek.
- Sziasztok! Milyen napotok volt?- néztem végig rajtuk.
- Egész jó. Mondjuk, hatszor kellett elmagyaráznom, hogy nem vagy a szeretőm.- magyarázta Harry, mire felröhögtem én is.
- És neked, húgi?- érdeklődött Lou.
- Hát, lefárasztott négy kreolhercegnő, akik annyira nyomultak Jake-re, hogy meg kellett csókolnom őt, kétszer, hogy lekopjanak.- hadartam el. Ránéztem Hazz-ra. Vártam a reakciót. Azt hittem, hogy felnevet, vagy elmosolyodik. De nem tette, valami mást láttam az arcán. Talán, fájdalmat, vagy féltékenységet. Ösztönösen válaszoltam.
- Nem tetszik. Csak segítettem rajta. Ő is megtette volna értem. Nekem más tetszik!- fúrtam a tekintetem a kanapén üldögélő, kicsit elszontyolodott félisten szemébe.- Na, én lezuhanyzok és húzok aludni. Nagyon lefárasztottak azok a bigék. Jó éjt nektek srácok!- mosolyogtam rájuk, Harry-re egy kicsit tovább, majd felszaladtam a lépcsőn és teljesítettem amit elterveztem.

A nagy találkozás (1 rész)

Belegondoltatok már, milyen érzés, ha egy közeli rokonotok híres? Nos, tegyétek össze a két kezeteket, amiért nincs szerencsétek hozzá. Én már csak tudom, mert ebben élek. Amióta a bátyám, Louis híres, nincs egy nyugodt pillanatom sem. Mindenki azzal nyaggat, hogy adjam meg a számát és kérdezgetnek mindenről amihez abszolút nincs semmi közük. Még így sem volt nyugtom, hogy Louis Los Angelesben él, én pedig Londonban tanultam. Ugyanis vele laktam már egy ideje L.A.-ben, amikor egy cserediák program keretében átraktak két évre az iskolám londoni testvériskolájába. De végre, ma már otthon tölthetem az éjszakát. Legjobb barátnőm, Alice Johanson már nagyon hiányzott és természetesen a lüke bátyám is. Remélem Louis bemutat a One Direction további tagjainak, mert eddig nem volt alkalmam találkozni velük. Csak ünnepekkor tudtam hazajönni, amit értelemszerűen mindenki a saját családjával töltött. Rengeteg képet láttam róluk, de így nem tudom megítélni őket. Annyit azért észrevettem, hogy mind észbontóan aranyos és helyes srácok. Remélem jóban leszek velük. Amint leszálltam a repülőről rögtön megpillantottam legjobb barátnőmet amint lökdösi Lou-t és eszeveszetten kalimpál nekem. Tudom, hogy illetlenség, de nem fogtam vissza magam, sikítva szaladtam hozzájuk. Mindkettejük nyakába borultam egyszerre. Annyira hiányoztak már. Szinte minden nap beszéltünk skype-on vagy valamilyen formában a neten, esetleg telefonon, de az nem adja vissza azt, ahogy imádni való bátyám magához szorít, vagy Alice ugrálva ölel ezzel késztetve arra, hogy csatlakozzak hozzá az ugrálásban, amit persze szívesen tettem.
- Remélem nem baj, hogy öt sráccal fogsz együtt lakni.- mosolygott rám Lou. Csak megrántottam a vállamat. Mindig is jobb kapcsolatot ápoltam a fiúkkal mint a lányokkal. Az egyetlen lány akit közel engedtem magamhoz az Alice, ő is azért mert ugyanazt az elvet vallja mint én és persze azért, mert egyenesen imádom a csajt.
- Persze, hogy nem baj. Hisz ismersz.- feleltem, az udvariasság kedvéért.
- Akkor induljunk, hátha a többiek már éledeznek.- mondta Alice és már rángatott is a kijárat felé. Kint hülyeségből arcon pusziltam Lou-t, mire egy nő rögtön elénk pattant.
- Louis, ő a barátnőd ?- kérdezte, reménykedve a nagy sztoriban.
- Nem, ő a húgom, Amy.- mosolygott a nőre, majd elnézést kérve otthagytuk őket és beültünk a kocsiba. Ránéztem a kocsiban lévő zenelejátszóra, majd hátra Alice-re, aki tudta, hogy mire gondolok. Asking Alexandria. Ez kell most nekem. Kotorászni kezdtem a lemezek között, majd megtaláltam azt, amire nagy betűkkel rá van írva "Asking Alexandria". Kicsúsztattam a többi közül, behelyeztem a lejátszóba és elindítottam. Lehúztam teljesen az ablakot és hangosra vettem a zenét. Hamarosan a környékünkre értünk. Ott már mindenki tudta, hogy hazajöttem. Ez a zene csak a mi kocsinkból bömböl. Erre csak plázacicák és SelyemRambo-k élnek rajtunk kívül. Mégis mindenki aki kint volt, adott valami visszajelzést. Néhányan elmosolyodtak, intettek, vagy éppen beintettek. Az utóbbiaknak mosolyogva, nyelvet kinyújtva mutattam be. Haza értünk, Lou leállította a motort, ezzel a zene is kikapcsolt. Kivettem a hátsóülésre dobott táskámat és kiszálltam. Sietősen benyomtam a kapu elektromos zárjának kódját. Igen, erre szükségünk van. Nemcsak a rajongók miatt, mikor csináltattuk rengeteg betörés volt felénk. Beléptünk az ajtón, Lou felakasztotta a kulcsot, majd bekiáltott, hogy megjöttünk. Erre a négy srác leszaladt a lépcsőről. Elképesztő, hogy mennyire helyesek mind. Mosolyogva, két-két puszival köszöntöttek engem. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor Harry valahogy, nem is tudom, nem mondom, hogy helyesebb, de ő így első látásra nagyon tetszik. Felcipeltem a 3 teli bőröndömet, berendezkedtem a szobámba majd néhány perc járkálás után lementem a többiekhez.
- Mit szeretnél csinálni, Amy?- érdeklődött Alice, Zayn-hez bújva.
- Egyetlen egy vágyam van. Deszkázni akarok, most azonnal!- jelentettem ki mosolyogva.- Jöttök velem?- pislogtam körbe. Kínosan elhúzták a szájukat, Alice szeme pedig felragyogott, ugyanis ő imád deszkázni. Biztatásképpen hozzátettem, hogy ismerek egy helyet, ahol rohadtul senki sem jár. Öt éve deszkázok ott és még senkit sem láttam arra, egyszer sem.
- Részemről oké, bár nem tudok deszkázni.- mosolygott kicsit elpirulva Harry. Miután mindenki beleegyezett, felszaladtam a szobámba a szerelmemért (a deszkám), közben visszaordítottam a lépcsőről, hogy a kocsiban várjanak meg. Mire kiértem már kint ültek. A Converse kis táskámat felakasztottam a vezetőülés fejtámlájára, majd beültem. A többiek pislogtak zavartan.
- Célszerű, ha én vezetek. Így nem tévedünk el.- tettem hozzá, a világosság kedvéért.
- Van egyáltalán jogsid?- kérdezte Zayn. Bólintottam, majd előhámoztam a táskából a pénztárcámat és az ölébe dobtam. Félig felvonta a szemöldökét, mire mondtam neki, hogy ha nem hiszi el, megnézheti. Miután mindenki elhitte, hogy tudok vezetni és van jogsim, elindulhattunk. Néhány perc múlva megálltam.
- Mi történt?- kérdezte Niall.
- Megjöttünk!- felelt helyettem Alice és kinyitotta az ajtót, hogy ki tudjon szállni. Leállítottam a motort és én is kiszálltam, majd bezártam a kocsit. Letettem a deszkát és el is indultam. Valami hiányzott. A zene! Imádok  zenét hallgatni deszkázás közben. Szinte szárnyakat ad. Elfelejtem, hogy más is létezik rajtam és a deszkámon kívül. A srácok kérték, hogy mutassunk trükköket. Hát oké, beleegyeztünk. Rengeteg trükköt megcsináltunk. Elkönyvelték, hogy vérprofik vagyunk. Ezen csak mosolyogni tudtunk. A deszkákon ültünk, a srácok pedig körülöttünk a földön. Zayn felállt, felhúzta Alice-t a deszkáról és megcsókolta. Keserédes mosolyra húztam a számat, miközben néztem őket. Eszembe jutott, hogyan váltunk el egymástól Andy-vel, amikor elmondtam neki, hogy Londonba fogok tanulni. Órákig veszekedtünk. Mindent egymás fejéhez vágtunk. Az volt az utolsó hozzám intézett szava, hogy nagyon reméli, jól érzem majd magam Londonban. A maró gúny ami a szavaiból áramlott rettenetesen fájt, sőt még mindig fáj. Három gyönyörű vele töltött év után nagyon rossz volt, hogy elveszítettem. Két éve semmit sem tudok róla. Kérdezgettem Lou-t, hogy beszélt-e vele. De amikor már fél éve csak azt a választ kaptam, hogy itt koncertezik a bandájával, ott turnéznak, erre jár, arra jár, feladtam. Nem volt erőm tovább várni, hogy megtudjam, hiányzok neki. Mert nem is hiányoztam. Semmi életjelet nem adott magáról így nem vártam már rá. Továbbléptem rajta. A szüleim megtanították, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom. Amíg ezen gondolkodtam, kicsit elszomorodtam.  Ezt Harry észre is vette.
- Baj van?- kérdezte halkan mély hangján. Felnéztem gyönyörű arcára, kerestem zöld tekintetét, miután megtaláltam, sóhajtottam egyet.
- Nem. Csak egy hülyeség.-feleltem fojtott hangon.
- Látom, hogy valami nem oké. Elmondod? Megbízhatsz bennem!- simította meg az arcomat.
- Csak a volt barátom jutott eszembe. De már nem lényeges. Elfelejtettem őt. Már nem érdekel!- győzködtem őt.
- Ha nem vagy neki elég jó, nem érdemli meg a gondolataidat sem.- okított bölcsességével. Hogy okosabbnak látsszon bebandzsított, amin rögtön elnevettem magam. Fél karral átölelve hozzábújtam. A hirtelen jött bátorságom csak engem lepett meg.
- Köszönöm!- suttogtam. Csak bólintott egyet és átkarolta a vállam. Még deszkáztunk egy kicsit, de miután kezdett sötétedni, inkább hazamentünk. Otthon még rengeteget beszélgettünk a nappaliban. A srácok nagyon szimpatikusak eddig. Mindannyian nagyon jó fejek. Asszem' már is imádom őket.

Szereplők

Amy Tomlinson

Alice Johanson

Harry Styles

One Direction