Hazaérve még játszottunk kicsit Lux-al, majd elvittük megfürdetni. Egész sokat nevettem, annyira aranyos kislány. Mikor ezzel végeztünk, lepasszoltuk Zayn-nek és Alice-nek, majd magunkra zártuk Harry fürdőszobájának ajtaját. Rögtön egymásnak estünk, szinte téptük egymás ajkát. A hátam az ajtónak nyomódott, lábaim Harry dereka köré fonva. Iszonyatosan gyorsan kezdtük egymást vetkőztetni. Pillanatokon belül ruha nélkül álltam előtte, kicsit zavarban. Elmosolyodott, kezemet oldalára simította és lefelé húzta puha csípőjén, még el nem értem az alsónadrágja széléhez. Ott elengedte a kezem. Én beleakasztottam ujjaimat a nadrág gumijába és lassan kezdtem lehúzni. Mikor leesett a bokájáig az anyag, akaratlanul is beleharaptam a szám szélébe. Mintha egy angyal állt volna előttem. Ajkai az enyémekre tapadtak újra és nagy nehezen beverekedtük magunkat a zuhanykabinba. Megnyitottuk a vizet és hagytuk, hogy teljesen eláztassa az egész testünket, közben bőrünk összetapadt, miközben csókolt. Elképesztő érzés volt, de sajna nem tarthatott sokáig, ugyanis valaki elkezdte püfölni az ajtót.
- Mi van?- kiáltott ki Harry, enyhén ingerült állapotban.
- Telefonon keresnek.- mondta Niall.
- Mondd, hogy visszahívom.- felelte hanyagul Hazz, miközben testemet erősen a sajátjához ölelte.
- Nem hiszem, hogy ezt a személyt meg kéne várakoztatnod..- sejtelmesen szólt vissza a szöszi. Egy bocsánatkérő csók után az én göndör hercegem elzárta a vizet, kipattant a zuhanykabinból és menet közben a dereka köré csavart egy törölközőt. Teljes volt a képzavar. Nem tudtam elképzelni, ki lehet ennyire fontos. Úgy gondoltam, hogy majd elmondják, ha tudnom kell róla, szóval folytattam a fürdést, egyedül. Mikor végeztem, a testem körbetekertem a törölközőmmel és kimentem a nappaliba, ahol megláttam az egész társaságot, kivéve egy személyt.
- Hát Harry?- érdeklődtem.
- El kellett mennie valahová.- felelt a bátyám.
- Tudnom kéne róla?- kérdeztem.
- Jobb, ha nem tudod.- nézett rám Liam. Egyre jobban aggasztani kezdett ez az egész. Hátat fordítottam és bementem a szobámba. Felöltöztem és kimásztam az erkélyemen. Kocsiba pattantam és elindultam. Hogy hová? Harry után. Fogalmam sincs, merre mehetett, csak tippeltem. Szerencsére bejött a tipp. Egy sikátor előtt parkolt a kocsija. A szívem a torkomban dobogott. Mi a fenét keres ő itt? Megálltam és miután bezártam a kocsit, beljebb merészkedtem a sikátorba. Minél beljebb mentem, annál jobban féltem, főleg amikor hangokat hallottam. Rohanni kezdtem, mikor az egyetlen szerelmem hangját ismertem fel. Kirajzolódni látszott két alak. A másik férfi magasabb volt, mint Harry, kigyúrt és talán nagyon mérges.
- Harry!- ordítottam. Felém kapta a tekintetét. Úgy láttam, hogy dühös rám.
- Te bolond! Menj innen!- szólt rám.
- De..
- Most, Amy!- parancsolta. A másik alak mélyen felnevetett.
- Mi az, az ágyasod aggodalmaskodik miattad?- nevetett a gusztustalan poénján. Én nem tudtam nevetni.
- Hogy minek neveztél, te tetű?- ordítottam, miközben közelebb mentem. Csak tovább nevetett. Odalett az önkontrollom és behúztam neki egyet. Az orrából szivárogni kezdett a vér.
- Te kurva, ezt megbánod!- üvöltötte az orrnyergét szorongatva. Erőteljesen ágyékon térdeltem, így térdre rogyott előttem. Megragadtam Harry kezét és magam után húztam a kocsikig.
- Gyerünk haza!- adtam ki az utasítást. Beszállt a kocsijába, én is az enyémbe -akarom mondani, Louis kocsijába- és hazamentünk. A ház sötétségben úszott, sehol egy apró fény. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyra, egymás mellé. Mélyen a szemébe néztem.
- Nos?- fontam össze magam előtt a karjaimat.
- Mit akarsz?- nézett rám gorombán. Sóhajtottam egy nagyot. Szempilláim megrebegtek, ahogy magamba fojtottam a dühömet.
- Hogy mit, Harry? Tudni akarom, hogy kit vertem meg!- közöltem.
- Nem kérte senki, hogy gyere utánam, azt sem kérte senki, hogy védj meg!- morogta. Felpattantam az ágyról.
- Nem, igazad van. Senki sem kérte. Tudod mit? Menj vissza és veresd agyon magad!- reccsentem, majd elhagytam a helységet és meg sem álltam a saját szobámig. Bent leroskadtam a padlóra. Bámultam ki a fejemből és azon kattogtam, vajon mi rosszat tettem most. Tudom, hogy a srácok nem szeretik, ha egy lány védi meg őket, de az sem lett volna jobb, ha végignézem, ahogy megverik. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Halk kopogást hallottam, majd nyílt az ajtó. Egy angyal állt ott, bűnbánó arccal. Besétált és megállt előttem.
- Ne haragudj, kicsim!- kérte. Lassan felálltam, kezemmel végigsimítottam a vállától kezdve egészen a kézfejéig, majd megfogtam a kezét. Felnéztem rá és egy gyenge csókot nyomtam ajkaira. Magához ölelt, mintha a testével próbálna védelmezni.
- Ki volt ez, Harry?- kérdeztem halkan, remegő hanggal.
- A nővérem volt pasija. Nagyon rosszul bánt vele, ezért úgy gondoltam, megfizet érte. De te elintézted.- mosolyodott el halványan. Szorosan hozzá bújtam és megszorítottam a pólója alját. Percekig álltunk így, szótlanul.
- Harry..- szólítottam meg bizonytalan hangon.- Légy óvatos!- kértem.
- Az leszek!- ígérte meg, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
