A segítség (2. rész)

Már egy hete élek újra L.A-ben. Ameddig Londonban voltam anyuéknál nem is sejtettem, hogy ennyire hiányzik az örökös napsütés. Na jó, nem vagyok strandbarbie, de a tengerpartot imádom. Olyan rég szörföztem. Apropó anyuék, jönnek ezen a héten látogatóba. Persze nem tervezték, csak valami party lesz és ha már úgy is a városban vannak akkor nem fizetnek a hotelért, inkább nálunk szállnak meg. Egyébként, szereztem melót egy lemezboltban. Csak nyári meló, de imádom. Egész nap szól a zene az épületben és hál' istennek nem kaptam béna egyenruhát sem. A sulis egyen-ünneplőt is rühellem. Főleg, hogy szoknyája van, ami rajtam természetellenes viselet. A srácokkal tökéletes a viszonyom, Harry pedig a legjobb barátom. Egy nagy csomó hülyeségre rá tudom venni és ez fordítva is így működik. Olyan, mint ha ő is a bátyám lenne Lou mellett. De kanyarodjunk a jelen felé. Épp a szobámban neteztem az ágyon, törökülésben, amikor ritmusos kopogást hallottam. Ez csak is Harry lehet.
- Gyere!-kiáltottam ki.
- Szia!- köszönt.
- Szia! Most jöttetek haza?- kérdeztem. Valami interjún voltak valahol.
- Aha. Na és te, mit csinálsz?- leste a laptop képernyőjén megnyitott ask.fm-et.
- Ask.fm. ez egy oldal, ami a kérdezz-felelek játék elve alapján működik. Csak itt éppen lehet videoválaszt is adni. Nekem rengeteg van.- mosolyogva felnéztem rá.
- Ez tetszik. Menj arrébb kicsit!- kért helyet, majd leült mellém és az ölébe vette a laptopot, kijelentkezett és csinált magának egyet.
- Milyen képet teszel ki?- vállára hajtott fejjel kérdeztem.
- Feltetted már a képeket amiket a héten csináltunk?- mosolyogva rápillantott a vállára, amin a fejemet pihentettem.
- Persze, az asztalon van egy mappa "My Life ;)" címen. Abban találod őket. Utasításomat figyelembe véve nézegette a képeket. Megtalálta a személyes kedvencemet, amin hárman vagyunk. Ő, Lou és én. Egész jó kép lett.
- Mehet?- nézett rám, megerősítést várva.
- Mehet!- feleltem, majd rányomtam az enter-re és ezzel feltöltöttem a képet. Twitter-re kirakta az ask profilját, majd vártuk a kérdéseket. Rengeteg jött néhány perc alatt. Kiröhögtünk néhány kérdést, főleg az olyanokat, amik a szexuális beállítottságát vonták kérdőre.
- Na, én itt hagylak a Directionerekkel, majd jövök.- szokás szerint nyomtam egy puszit az arcára majd felálltam mellőle és lementem az emeletről. A nappaliban üldögélt egyedül a bátyuskám. Leültem mellé.
- Hi Bro! Mit csinálsz itt egyedül?- utaltam rá, hogy nincsenek itt a srácok.
- Szia! Semmit, unatkozok.-felelte miközben elhúzta a száját.
- Akkor gyere!- álltam fel a kanapéról, megfogtam a kezét és ráncigálni kezdtem, mint amikor kicsi voltam még.
- Hová?- nézett rám értetlenül.
- Fel a szobámba. Mutatunk Harry-vel valamit!- biztattam. Bólintott és elindult fel a lépcsőn utánam. Benyitottam a szobámba, ahol a göndör srác még mindig a kérdésekbe volt merülve.
- Amy, megmutathatlak egy kérdezőnek videoválaszban?- kért meg.
- Hát, nem mutiba készültem, de azért oké.- mosolyogtam rá. Megrántottam Lou-t, hogy jöjjön ő is. Feltettük az asztalra a laptopot és elé ültünk mind. Elindítottuk a videót.
- Na szóval. Ő itt Amy.-mutatott rám.
- Sziasztok!- mosolyodtam el.
- Hé, engem ne hagyjatok ki. Itt vagyok én is!- integetett Louis. Megállítottuk a videót és visszanéztük, hogy minden rendben van-e vele, majd feltöltöttük. Jött a rengeteg like ránk. De egy kérdésre mindhármunk szemöldöke felszaladt. Másolom.
"Szóval vele csalod Jess-t?" (Jess Harry kényszerbarátnője. A kiadójuk új híressége. Ez amolyan érdekkapcsolat. Harry felkarolta a csajt, hogy adjon a médiának egy új fiatal párt, egyébként sohasem találkoznak. Olyan,mint egy ovikapcsolat.) Rányomtam a videoválaszra.
- Nem, Harry nem csalja Jess-t! Én Louis húga vagyok!- feleltem, majd egy mosolyt követően leállítottam a kamerát. Az ellenőrzés után közzé is tettem a videót. Gyorsan elszaladtam tusolni. Átöltöztem és indultam melózni. Visszamentem a szobámba a deszkámért.
- Ha akartok maradhattok itt, csak ne szedjétek szét a szobámat!- kértem, majd szaladtam hozzájuk és nyomtam egy-egy puszit az arcukra. Harry kicsit elfordította a fejét, így majdnem szájra ment, de mondom, csak majdnem. Lerohantam a lépcsőn, a fogasról leakasztottam a kis táskámat és elindultam. A bolt elé érve felkaptam a deszkám és bementem.
- Szia Jake!- köszöntöttem a szintén nyári munkára felvett, nálam egy évvel fiatalabb srácot, aki mellesleg a sulimba jár. Elég jól ismerem.
- Szia Amy!- köszönt vissza mosolyogva.- Telefonált Rose, hogy nem kell bejönnie ma.- mesélte.
- Akkor ketten leszünk.- közöltem az amúgy egyszerű tényt. Bementem a kassza mellé, leültem az ott lévő székre és unottan néztem magam elé. Jake elment a raktárba pakolni valamit. Hamarosan néhány kreol színű, 13 éves kislány tipegett be az üzletbe, mind 15 centis sarkakkal. A sorok közt visongtak. Jake jött ki és csodálkozva nézte őket miközben odajött hozzám.
- Szerinted miért bámultak nyál csorgatva?- járatta a tekintetét köztem és a lánykák között.
- Talán tetszel nekik...- töprengtem
- De hisz ezek még gyerekek!- nézett végig rajtuk.- Na jó, gyerekek, rengeteg sminkben és fél méteres tűsarkakkal. Ide tartanak. Csókolj meg, kérlek. Csak azért, hogy békén hagyjanak.- nézett rám könyörgően. Nem tudtam neki nemet mondani. Segítség kellett neki én pedig megadtam. Karjaimat a nyaka köré fontam, mire ő a derekamra tette a kezeit. Lassan megcsókoltam. Természetesen csak egy csók volt, még csak nem is nyelves. Elmosolyodott, amikor elváltak ajkain és a lányok tekintete szomorkássá vált a tíz kiló smink mögött. Visszaültem a helyemre, ő pedig a raktár felé vette az irányt, és kacsintott egyet. A kis csajok valószínűleg azt hitték, hogy ez amolyan gesztus, de én tudtam, hogy az akció sikerességét jelezte vele. Elém állt a négy plázababa.
- Hé Szőke! Ezt tedd fel!- nyújtott felém egy lemezt.
- Tudod mit mondok neked, kislány? Most szépen visszatipegtek a sorok közé, újra visszajöttök és megkértek szépen, a "légyszíves" szó használatával.- mosolyogtam hamisan rájuk, egy ujjamat a lemezre téve visszatoltam. Durcásan megfordultak és hallottam, hogy rólam beszéltek. Olyanokat mint, hogy rám férne egy manikűr. Ezt nem értettem. Valami baj volna a fekete körömlakkal? Szerintem teljesen oké. Az viszont annyira nem fényes helyzet, hogy mindannyiuknak hosszú, hegyes műkörmük volt. Amikor én voltam 13 éves, eszembe sem jutott olyan, hogy körömlakk, vagy szemfesték. Én voltam a legboldogabb lány a földön, amikor új deszkát kaptam, vagy amikor Louis megtanított szörfözni. Igaz, én nem is voltam sohasem olyan csajos csaj. Egyébként a manikűrözött picsák végig ott voltak. Néhány kedves vevő kitartást kívánt, néhányan megkérdezték, hogyan bírom elviselni őket és egyebek.
- Lányok, vesztek valamit? Mert zárnánk..- szólította meg őket Jake, aki látta, hogy nekem már nincs erőm.
- Persze. Már megyünk is. Szia.- integettek (!) neki, majd kimentek az üzletből, körülbelül tízszer visszanézve. Felkaptam a deszkámat és bevártam Jake-t. A plasztikcicák még mindig a látóterünkben voltak, szóval átkaroltam a derekát, mire kérdőn nézett rám.
- Figyelnek minket. Csókolj meg!- mondtam. Elmosolyodott és lehajolt hozzám, hogy meg tudjon csókolni. Miután megvolt a "búcsúnk" letettem a deszkámat és hazagurultam vele.A kapuban felvettem és benyomtam a kapu kódját. A nappaliban ültek a srácok, valamin röhögtek.
- Sziasztok! Milyen napotok volt?- néztem végig rajtuk.
- Egész jó. Mondjuk, hatszor kellett elmagyaráznom, hogy nem vagy a szeretőm.- magyarázta Harry, mire felröhögtem én is.
- És neked, húgi?- érdeklődött Lou.
- Hát, lefárasztott négy kreolhercegnő, akik annyira nyomultak Jake-re, hogy meg kellett csókolnom őt, kétszer, hogy lekopjanak.- hadartam el. Ránéztem Hazz-ra. Vártam a reakciót. Azt hittem, hogy felnevet, vagy elmosolyodik. De nem tette, valami mást láttam az arcán. Talán, fájdalmat, vagy féltékenységet. Ösztönösen válaszoltam.
- Nem tetszik. Csak segítettem rajta. Ő is megtette volna értem. Nekem más tetszik!- fúrtam a tekintetem a kanapén üldögélő, kicsit elszontyolodott félisten szemébe.- Na, én lezuhanyzok és húzok aludni. Nagyon lefárasztottak azok a bigék. Jó éjt nektek srácok!- mosolyogtam rájuk, Harry-re egy kicsit tovább, majd felszaladtam a lépcsőn és teljesítettem amit elterveztem.