- Amy, tudok róla. Nem hiszem el, hogy ezt tette. Rá sem ismerek.- sajnálkozott.
- Már több mint egy hete ezt csinálta. Sejtettem, hogy be fog következni előbb vagy utóbb.- feleltem, mire bátyám szeme elkerekedett.
- Miért nem szóltál, hogy ezt teszi? Megmostam volna rendesen a fejét..-töprengett.
- Nem! Pont ezért nem szóltam. Nem tehetem meg, hogy akárhányszor problémám van azt rád hárítsam!- mondtam. Leült az ágyam szélére.
- Remélem nem fordult meg a fejedben, hogy bárhová is menj innen. Ez a te otthonod is.- magyarázott.
- Nem hagylak itt, bátyuskám!- öleltem meg szorosan. Az utóbbi időben mindketten el voltunk foglalva. Én nagyon sokat dolgoztam, ők is rengeteget próbáltak, vagy ha nem akkor El-el volt, vagy én Harry-vel.
- Örülök neki. Nem akarom, hogy a ti történetetek itt véget érjen.- közölte.
- A mi történetünk ma reggel véget ért! Innen már nem lehet folytatni. Ha egyszer megtette, megteszi újra.- magyarázkodtam.
- Adj neki egy esélyt. Nem rossz srác, tudod, mennyire szeret.- próbált rábeszélni a lelkemre.
- Nem rossz, de abban kételkedem, hogy mennyire szeret.- feleltem keserűen. Mély sóhajt hallatott, majd leinvitált a nappaliba. Ott ücsörögtünk és beszélgettünk. A srácok nagyon aranyosak voltak és Alice is. Próbálták elterelni a gondolataimat. Niall gitározott nekem, Louis röhögtetett, Zayn és Alice csikiztek Liam pedig borzalmas vicceket mondott, hátha azokat kiröhögöm. A tettei ellenére még is hiányoltam Harry-t, de valószínűleg amíg a lakásban tartózkodom, nem jön vissza. Egyszer csak kopogtattak.
- Majd én nyitom!- jelentettem ki, majd feltápászkodtam és az ajtóhoz sétáltam. Legnagyobb meglepetésemre a bögyös kiszolgáló lány állt az ajtóban, enyhe zavarban. Rögtön a nyakára kaptam a pillantásomat. A láncom sehol.
- Figyelj, nem akarlak zavarni. Nagyon sajnálom ami történt. Nem akartam rosszat nektek, csak Harry olyan édes srác.- magyarázkodott.
- Igen, az. És most már a tiéd lehet. Már egy ideje nem jelentek neki semmit.- közöltem hidegen, mégis fájdalommal csengő hangon.
- Tévedsz, nagyon szeret téged! És visszahoztam a láncot, ez téged illet!- mondta halkan, majd a kezembe ejtette a vékony ezüstláncot.- Siess, szerintem még eléred!- ajánlotta.
- Elérem? Hová készül?- hűlt meg vér a testemben.
- Azt hiszem, Londonba akar menni.- emlékezett vissza.
- Köszönöm!- szorosan átöleltem a lányt, aki kicsit meglepődött, de visszaölelt. Bekiáltottam a házba, hogy fontos elintéznivalóm van, majd jövök.
- Elvihetlek?- mosolygott a kocsijában ülve.
- Megtennéd?- csillant fel a szemem.
- Szívesen!- mondta majd kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Behuppantam mellé majd megköszöntem. Gyorsan hajtott, talán kicsit túl gyorsan is. Az említett ház előtt befékezett. A Range Rover még az udvaron állt. Nyert ügy! Kiszálltam és az ablakon néztem vissza rá.
- Nagyon köszönök mindent! Nélküled nem tudnám, hogy most szüksége van rám.- pislogtam, nehogy elsírjam magam.
- Ennyit muszáj volt, én hibáztam. De most menj, mielőtt a herceged elmegy!- lelkesített. Rohantam a kapuhoz, benyomtam a kapu kódját és meg sem álltam az ajtóig, amit két kézzel kezdtem ütni. Lépteket hallottam, majd kinyílt az ajtó. Hercegem nagyon ki volt akadva, már a sírás környékén döcögött. A nyakkendője kikötve lógott a nyakán, öklén néhány apró seb volt, ami arra utal, hogy mérgében beleütött valamibe. Szinte a nyakába ugrottam, betoltam az ajtón és megcsókoltam.Göndör hajába csúsztattam ujjaimat és lazán rámarkoltam puha tincseire.
- Ez mi volt?- kérdezte meglepetten, mégis nagyon boldogan.
- A megbocsájtásom záloga.- mosolyogtam rá, majd újra megcsókoltam. Már egy kicsit sem haragudtam. Valahogy, hirtelen rájöttem, hogy volt közöm a kis kilengéséhez. Térdhajlatomba nyúlt és úgy emelt fel. Bevitt a szobájába és letett az ágyra majd fölém hajolt.
- Annyira sajnálom. Nagyon hülye voltam.- dugta fejét a nyakam hajlatába. Olyan aranyos amikor ilyen kisfiúsan viselkedik. Ilyenkor teljesen sebezhetőnek tűnik. Kezemet bedugtam az inge alá és simogatni kezdtem a hátát.
- Igen, hülye voltál, édes. De cseppet sem érdekel már. Tudod, rengeteget köszönhetsz annak a lánynak. Ha ő nem állít be a láncommal és közli velem, hogy te engem szeretsz akkor nem jövök rá, hogy el akarsz húzni.- okítottam.
- Egy kibaszott angyal vagy! Érted?- suttogta. Megemeltem az állát, hogy rám nézzen. Kék szemeimmel mélyen az ő gyönyörű zöld íriszeibe néztem.
- Nem, Harry. Nem vagyok angyal. Nagyon messze vagyok attól, hogy angyal legyek.- keserédes mosoly húzódott az arcomra.
- Az én agyalom vagy, baby!- fogta kezei közé az arcom és nyomott egy csókot ajkaimra. Belemosolyogtam a csókba. Én voltam a legboldogabb, hogy ez ilyen gyorsan megoldódott. Egy ideig még élvezhettük egymás társaságát, majd géppuskalövés- szerű kopogtatásra lettünk figyelmesek. Kézen fogva mentünk kideríteni, ki szándékozik ránk törni az ajtót. Legnagyobb meglepetésünkre a kis "családunk" fogadott az ajtóban. Drága bátyám kapásból megszólalt.
- Én kinyírlak, Styles..- közölte majd lenézett az összekulcsolt ujjainkra és folytatta.-... ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz!- lökte játékosan vállba legjobb barátját. Miután mindenkiben tisztázódott a helyzet, bementünk és a nappaliban ülve beszélgettünk.
- Mit szólnátok, ha medencéznénk?- vetette fel hirtelen Harry. Összenéztünk majd mindenki bólogatni kezdett. Mivel itt nem volt egyikünknek sem cucca és az otthoni medence nagyobb is, hazahúztuk a csíkot. Harry a szobámban ült, már egy szál fürdőgatyában s nézte, ahogyan kutatok a fiókjaimba, majd elmosolyodtam, amikor a kezembe akadt a fürdőruhám. Kivettem és feltápászkodtam az eddigi guggoló pozíciómból.
- Hová mész?- kérdezte Hazz, amikor az ajtó felé vettem az irányt.
- Átöltözni a fürdőbe.- közöltem az egyértelműt.
- Miért nem itt öltözöl át?- értetlenkedett imádni valóan.- Úgysem láttalak még ruha nélkül...- tette hozzá egy perverz vigyor kíséretében, miközben kezeit a derekamra csúsztatva közelebb húzott magához. Elmosolyodtam, majd lehajoltam hozzá és homlokon pusziltam.
- És nem is fogsz egy ideig, legalábbis ma nem!- néztem bűnbánóan a szemébe és egy apró csókkal próbáltam kárpótolni, majd kislisszoltam a fürdőbe és átöltöztem. Mikor elkészültem visszamentem hozzá, a szobámba. Ajkába harapott, miközben végigfuttatta tekintetét a hiányos öltözékű testemen. Lágyan megfogta a csuklómat és ösztönzőleg húzott maga felé, hogy üljek az ölébe.
- Valami elképesztően tetszik rajtad ez a bikini.- suttogta a nyakamba.
- Igen, azt érzem!- nevettem fel, mire kicsit elpirult. Ez is nagy csoda, ilyen téren még sohasem volt szégyenlős. A többiek kiabálását hallottuk lentről, ezért egyik izmos karját a térdhajlatomba csúsztatta, másikat a hátamhoz és felállt velem. Ösztönösen a nyaka köré fontam a karomat. Nem mintha attól tartottam volna, hogy elejt, vagy valami, csak így kényelmesebb volt. A medence széléig meg sem állt, ott pedig lehámozta karjaimat a nyakáról és beledobott a vízbe, szerencsére még el tudtam kapni, így magammal rántottam. Mikor feljöttünk a víz alól, nevetve néztem rá és húzódtam közelebb hozzá.
- Ez besült, édes!- suttogtam, hogy csak ő hallja. Sértődött fejet vágott, mire lehúztam a víz alá és megcsókoltam. Valahogy így :
- Annyira sajnálom. Nagyon hülye voltam.- dugta fejét a nyakam hajlatába. Olyan aranyos amikor ilyen kisfiúsan viselkedik. Ilyenkor teljesen sebezhetőnek tűnik. Kezemet bedugtam az inge alá és simogatni kezdtem a hátát.
- Igen, hülye voltál, édes. De cseppet sem érdekel már. Tudod, rengeteget köszönhetsz annak a lánynak. Ha ő nem állít be a láncommal és közli velem, hogy te engem szeretsz akkor nem jövök rá, hogy el akarsz húzni.- okítottam.
- Egy kibaszott angyal vagy! Érted?- suttogta. Megemeltem az állát, hogy rám nézzen. Kék szemeimmel mélyen az ő gyönyörű zöld íriszeibe néztem.
- Nem, Harry. Nem vagyok angyal. Nagyon messze vagyok attól, hogy angyal legyek.- keserédes mosoly húzódott az arcomra.
- Az én agyalom vagy, baby!- fogta kezei közé az arcom és nyomott egy csókot ajkaimra. Belemosolyogtam a csókba. Én voltam a legboldogabb, hogy ez ilyen gyorsan megoldódott. Egy ideig még élvezhettük egymás társaságát, majd géppuskalövés- szerű kopogtatásra lettünk figyelmesek. Kézen fogva mentünk kideríteni, ki szándékozik ránk törni az ajtót. Legnagyobb meglepetésünkre a kis "családunk" fogadott az ajtóban. Drága bátyám kapásból megszólalt.
- Én kinyírlak, Styles..- közölte majd lenézett az összekulcsolt ujjainkra és folytatta.-... ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz!- lökte játékosan vállba legjobb barátját. Miután mindenkiben tisztázódott a helyzet, bementünk és a nappaliban ülve beszélgettünk.
- Mit szólnátok, ha medencéznénk?- vetette fel hirtelen Harry. Összenéztünk majd mindenki bólogatni kezdett. Mivel itt nem volt egyikünknek sem cucca és az otthoni medence nagyobb is, hazahúztuk a csíkot. Harry a szobámban ült, már egy szál fürdőgatyában s nézte, ahogyan kutatok a fiókjaimba, majd elmosolyodtam, amikor a kezembe akadt a fürdőruhám. Kivettem és feltápászkodtam az eddigi guggoló pozíciómból.
- Hová mész?- kérdezte Hazz, amikor az ajtó felé vettem az irányt.
- Átöltözni a fürdőbe.- közöltem az egyértelműt.
- Miért nem itt öltözöl át?- értetlenkedett imádni valóan.- Úgysem láttalak még ruha nélkül...- tette hozzá egy perverz vigyor kíséretében, miközben kezeit a derekamra csúsztatva közelebb húzott magához. Elmosolyodtam, majd lehajoltam hozzá és homlokon pusziltam.
- És nem is fogsz egy ideig, legalábbis ma nem!- néztem bűnbánóan a szemébe és egy apró csókkal próbáltam kárpótolni, majd kislisszoltam a fürdőbe és átöltöztem. Mikor elkészültem visszamentem hozzá, a szobámba. Ajkába harapott, miközben végigfuttatta tekintetét a hiányos öltözékű testemen. Lágyan megfogta a csuklómat és ösztönzőleg húzott maga felé, hogy üljek az ölébe.
- Valami elképesztően tetszik rajtad ez a bikini.- suttogta a nyakamba.
- Igen, azt érzem!- nevettem fel, mire kicsit elpirult. Ez is nagy csoda, ilyen téren még sohasem volt szégyenlős. A többiek kiabálását hallottuk lentről, ezért egyik izmos karját a térdhajlatomba csúsztatta, másikat a hátamhoz és felállt velem. Ösztönösen a nyaka köré fontam a karomat. Nem mintha attól tartottam volna, hogy elejt, vagy valami, csak így kényelmesebb volt. A medence széléig meg sem állt, ott pedig lehámozta karjaimat a nyakáról és beledobott a vízbe, szerencsére még el tudtam kapni, így magammal rántottam. Mikor feljöttünk a víz alól, nevetve néztem rá és húzódtam közelebb hozzá.
- Ez besült, édes!- suttogtam, hogy csak ő hallja. Sértődött fejet vágott, mire lehúztam a víz alá és megcsókoltam. Valahogy így :
Sohasem gondoltam, hogy a vízalatti csók ilyen jó dolog. Mikor a csók, és a víz alatti lét miatt elfogyott az összes levegőnk ezért feljöttünk a víz felszínére, de kihasználtuk azt a csodás lehetőséget, hogy az ember képes az orrán lélegezni, így nem szakadt meg a köztünk lévő mézédes kötelék. A többiek persze hú-ztak egy sort, mire én kicsit elpirulva mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése