Emlékeztek Harry ígéretére, miszerint vár rám? Úgy tűnik egyre nehezebb betartania. Nem az, hogy akaratoskodik vagy ilyesmi. Egyszerűen csak minden csinos lánnyal leáll flörtölni, méghozzá a szemem láttára és mivel nem vagyok mellette minden egyes pillanatban, valószínűleg a hátam mögött is. Valamelyik nap például vagy 20 percet várhattam rá a mekiben amíg leállt beszélgetni a pultos lánnyal. Amikor pedig a 15. percben megszólaltam, hogy mennünk kéne, még én lettem beoltva, hogy várjak már egy kicsit. Aztán valami olyasmit mondott a csajnak, hogy milyen türelmetlen vagyok. Na kösz. Ezekhez mérten mit kapok én? Beszól mindenért, oltogat folyamatosan és én rá sem nézhetek senkire. Az egyetlen hallgatóságom Alice, mivel Louis-nak inkább nem mondtam el. Az viszont neki is feltűnt, hogy nem vagyunk annyira sülve főve együtt és elég sűrűn alszom a saját szobámban. De mindegy, kitartok mellette mert szeretem. Ma is voltunk vásárolni ketten és én vezettem.
- Ugorjunk be a Starbucks-ba egy kávéra!- ajánlotta fel. Bólintottam egyet és arra vettem az irányt. Az épület előtt leparkoltam majd kiszálltunk mindketten. Bent leültünk és vártunk egy kicsit, majd jött a kiszolgáló. Csinos lány volt, úgyhogy gondoltam, egyhamar nem szabadulunk, de amikor már egy órája dumáltak úgy, hogy rólam tudomást sem vettek, beszóltam.
- Harry, mehetünk?- kérdeztem élesen. Hűvösen rám pillantott, majd legnagyobb meglepetésemre a bögyös kiszolgáló lányka válaszolt.
- Beszélgetünk, nem zavar?- vetett rám egy lenéző pillantást.
- Bocs, nem zavarok, beszélgessetek csak. Sziasztok!- ezzel felálltam és elindultam, de Harry utánam kapott.
- Mit csinálsz, Amy?- felvont szemöldökkel kérdezte.
- Lelépek, amint látod. Majd jössz, ahogy akarsz. Szia!- fogtam magam, kihúztam kezem a szorításából és kisétáltam. Hazáig szorosan markoltam a kormányt, még az ujjaim is elfehéredtek. Otthon leparkoltam és a nem kevés cuccal besétáltam a házba.
- Adj egyet!- vett ki a kezemből egy szatyrot Alice. Hálásan pillantottam rá.
- Amy, ti nem ketten mentetek el Harry-vel?- érdeklődött Zayn miközben segítettek kipakolni.
- De!- fortyogtam.
- Nos, Amy?- nézett rám Alice. Ő már tudta, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Egy órán keresztül kaptam főpáholyos kilátást arra, hogyan flörtöl egy kiszolgáló lánnyal. Meguntam és otthagytam a fenébe.- feleltem félvállról, mert már nagyon dühített Harry viselkedése.
- Mi baja van ennek?- húzgálta a szemöldökét Zayn.
- Az, hogy nem teszem szét a lábam neki. Biztos ki van éhezve.- mondtam őszintén, mire elkerekedett szemekkel néztek. Elkezdtük a helyére pakolászni a vásárolt élelmiszereket és hasonló dolgokat.
- Amy, szerintem addig tedd meg ezt a lépést amíg el nem késel.- ajánlotta Alice.
- Alice, te vagy az, aki a legjobban tudja, mennyire szeretem Őt. De ha csak szexistennőként kellek neki, akkor ejtem a témát. Lehet, hogy most frigidnek tűnök, de egyszerűen nem érzem még idejét annak, hogy ilyen szinten átadjam magam neki.- magyarázkodtam, amikor Zayn hallótávolságon kívül volt.
- Ezt mondjuk megértem. Ilyen nekem is volt. Az igazat megvallva Zayn tényleg türelmes volt. Nem csapta a szelet másnak.- mesélte.
- Amy, gyere csak!- szólt Zayn, mire odamentünk mindketten.- Szóval, normális esetben nem tennék ilyet, de te különleges vagy, mert az egyik legjobb barátomnak a húga vagy. Azt mondom, ugorjunk kocsiba, menjünk el és nézzük meg, mit csinál Harold.- tervelte ki.
- Más esetben én is nemet mondanék, de ezt most támogatom.- szállt be Alice.
- Hát rendben.- bólintottam rá. A garázsban bepattantunk az egyik verdába. Hátul ültem középen, így kiláttam a szélvédőn. Leparkoltunk az utca sarkán és vártunk. Nemsokkal később a Starbucks-ból jött ki két alak.
- Ők lesznek azok. Nézd meg, beszállnak a kocsiba és elindulnak. Zayn menj utánuk úgy, hogy ne legyen túl feltűnő!- kérte Alice. Követtük őket, egészen, Harry házáig, kicsit távolabb leparkolt Zayn. Néztük, ahogy kiszállnak. Beszélgettek még egy kicsit, majd a csaj egyszer csak megcsókolta Harry-t, ő pedig nem ellenkezett. Végignéztem a lányon. Platformos cipő, miniszoknya, topp és göndör hidrogén-szőke haj. Majd magamat is lecsekkoltam. Hosszú szárú tornacipő, koptatott farmer, rögbimez- szerű pulcsi és vasalt, szőkés barna haj. A lány még mindig csókolgatta, Harry pedig némán tűrte. Nem láttam, hogy visszacsókol-e, de, hogy el nem tolta, az biztos.
- Megvártok? Két perc az egész.- reménykedve kérdeztem.
- Persze, veled menjek?- aggódó pillantást vetett rám legjobb barátnőm.
- Nem akarok botrányt, szóval gyere.- kértem meg. Kiszálltunk és még látótávolságon kívül voltunk, kivettem a nyakamból a kedvenc nyakláncomat. Azért a kedvencem, mert Tőle kaptam. A markomban tartottam a kis ékszert. Odasétáltunk hozzájuk. Sóhajtottam egy nagyot.
- Látod, mondtam, hogy jobb, hogy leléptem.- szólítottam meg Harry-t. Ijedten pillantott rám, majd hirtelen átment szomorúba.
- Figyelj, nem lesz semmi baj, nem az aminek látszik, mi csak...- kezdett védekezni a lány.
- Ne! Nem szeretném tudni, hogy ti csak... Ez viszont a tiéd lehet, nekem nincs rá szükségem!- mondtam, majd a kezébe adtam a láncomat. Alice még vetett egy utolsó hitetlen-szomorú pillantást Harry felé, majd megfordultunk és visszasétáltunk a kocsihoz.
- Jól vagy?- kérdezte Zayn, amikor látta, hogy lesápadok.
- Odaadtam a lánynak a láncomat.- feleltem. Zayn kikerekedett szemekkel nézett rám, majd barátnőjéhez fordult.
- Azt a láncot?- kérdezte. Némán bólintott egyet, majd beszállt.
- Induljunk.- kérte meg barátját. Néhány perc múlva otthon voltunk. A szobámba érve összerogytam. Felkúsztam nagy nehezen az ágyra. Magzati pózban maradtam egy párnát magamhoz szorítva. Nem akarom elhinni, hogy tényleg megtette ezt velem. Ha lefeküdtem volna vele, talán most a láncom nem más nyakában lógna. De még mindig úgy érzem, hogy jól cselekedtem. Kivághattam volna a hisztit a nyílt utcán, vagy felképelhettem volna a lányt. Mégsem tettem. Jobban érzem magam, hogy éretten tudtam kezelni az egészet.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés