Kérés

Sziasztok! Először is nagyon szépen megköszönöm mindenkinek, aki olvas. Nagyon jó dolog napi 20-30 nézőszámra feljönni. Nem, ez nem egy nagy szám, de nekem tényleg sokat jelent. Most pedig egy kéréssel fárasztanálak titeket. Van egy oldalam facebook-on, amit kicsit szeretnék feldobni. Természetesen 1D-s az is. Szóval, aki volna olyan kedves, hogy segítene nekem egy lájkkal, annak nagyon megköszönném. Attól pedig mélységesen boldog lennék, ha esetleg egy- két embernek elküldenétek az oldalt. Itt a link: katt ide
Előre is nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a segítséget nektek ! :)


A ti írótok xx

On the beach (17. rész)

Már jó néhány napja Hazz házában töltöttük az estéket. Na, nem azért, amire valószínűleg gondoltok. Csak ott nyugisabb volt és nem kellett hallgatni, ahogy Alice és Zayn rendszerint összekapnak. Nem értem, elég sokszor volt összeszólalkozásuk mostanában. Alice nem mondd semmit, Zayn-t pedig nem is kérdeztem, őt majd Hazza faggatja. Majd meglátjuk, mi lesz ebből. Az üzletből léptem ki a műszakom után, amikor megpillantottam a gyönyörű, fekete Range Rover-t az út szélén. Méghozzá Harry autója volt, felismertem a rendszámot. Kinyílt az ajtó és mosolyogva nézett rám, mire elnevettem magam és odaszaladtam hozzá. Néhány gyors, kocsi takarásában váltott csók után közölte, hogy mekizünk egyet. Természetesen örültem neki. Két dolog, amit imádok, meki és Harry, méghozzá egyszerre. A szokásostól eltérő módon nem kocsiból kértük, hanem bent leültünk egy asztalhoz. Nem volt nagy a nyüzsi, szóval kajálhattunk nyugodtan. Mivel attól, hogy együtt járunk és persze imádjuk egymást, úgy viselkedünk legtöbbször, mintha csak haverok lennénk, ez most sem volt másképp. Valami nagy hülyeséget mondott, mire áthajoltam az asztal felett és megcsókoltam, ugye bár senki sem látott, mert eléggé takarásban ültünk. Megkajáltunk és visszavittük a tálcákat majd kimentünk a parkolóba. Ahogy a kocsi felé tartottunk észrevettem egy kisboltot, mire rögtön felcsillant a szemem.

- Mindjárt jövök!- nyomtam egy puszit az arcára, majd átszaladtam az úton és bementem majd rögtön az energiaitalos pulthoz mentem. Kiválasztottam a kedvenc márkámat, majd a pulthoz sétálva még hozzácsaptam egy csomag milka csokis kekszet. Letettem a pultra, mire a kiszolgáló nő furán kezdett méregetni.

- Sajnálom, azt nem adhatom ki.- biccentett a monsterem felé. 

- Miért?- kérdeztem vissza.

- Mert még nem töltötted be a 18-at.- közölte. Jó tudni.

- De, betöltöttem, tessék itt a személyim is.- raktam elé a kis kártyát, mire sűrűn bocsánatot kért és beütötte a vásárolt termékeket, majd megkaptam a visszajárót és szaladtam vissza a kocsihoz.

- Mi tartott idáig.- kérdezősködött Hazz egy apró csók után amit a kocsiba szállásom után kaptam. 

- A nő nem akarta kiadni az energiaitalt mert nem hitte el, hogy 18 elmúltam. - magyarázkodtam. Bólintott egyet mosolyogva majd haza indultunk. Amikor beálltunk a garázsba, kiabálásra lettünk figyelmesek. Szinte már ijedten pillantottam Hazza-ra. Szorosabban húzott magához, hogy megnyugtasson.
- Nincs semmi baj, kicsim, biztos csak a szomszédok.- igyekezett biztos lenni magában. Viszont amikor beléptünk a bejárati ajtón, szó szerint maga mögé rántott. Alice és Zayn olyan durván veszekedtek, hogy szó szerint dobálóztak. Minden ellenkezése ellenére is kibújtam Harry biztonságot nyújtó teste mögül és kettejük közé ugrottam.
- Gyerekek, ezt ne, légyszíves! Ne vitázzatok, könyörgöm.
- Neked ehhez semmi közöd, ne szólj bele!- förmedt rám Zayn.
- Okosan beszélj vele, haver!- emelte fel a hangját Harry.
- Ha nem dumál bele a dolgaimba akkor nem beszélek így vele. Ő volt a hülye.- felelte váll rángatva.
- Akkora bunkó vagy mostanában, Zayn!- közölte Alice.
- Ne, Alice. Ne mondj olyat amit még megbánhatsz.- simítottam meg legjobb barátnőm karját. Egész teste remegett a dühtől és habár titkolja, én láttam a szemén, hogy sírt is. Nem tudom, mi ütött Zayn-be. Annyira szeretik egymást.
- Én vagyok bunkó? Te vihorászol a kávézóban mindenkivel.- tett szemrehányást.
- Zayn, hányszor magyarázzam el, hogy a felszolgálóknak kedvesnek kell lenniük?- kiáltotta Alice. Ezek szerint a vita forrása Alice új melóhelye. Valószínűleg Zayn féltékeny, ami igazából tök édes dolog, egy bizonyos szintig.
- Ti most komolyan azon veszekszetek, hogy szeretitek egymást?- kerekedett el a szeme Hazz-nak. Mondjuk, igaza volt.
- Tessék?- kérdeztek vissza együtt. Hah, jól haladunk.
- Azért vitáztok, mert Alice kedves a vevőkkel, Zayn pedig fél, hogy valamelyik vevőnek bejön majd Alice és elveszi tőle.- közölte velük egyszerűen. Összenéztek, én pedig lassan Harry mellé sétáltam.
- Gyere!- kulcsolta rá ujjait az enyémekre majd felhúzott az emeletre. A lépcső tetejéről még láttam ahogyan Zayn átöleli Alice-t és bocsánatkérően néz rá, aki erre elmosolyodik és megcsókolja. Juj, végre abbahagyják a hetek óta tartó vitát. Harry szobájában az ágyán heverésztünk.
- Eszméletlen volt, ahogy rávezetted őket, mekkora hülyeségen vitáznak.- néztem fel a csillogó zöld szempárba. Mosolyogva pillantott rám, majd kicsit elkomolyodott.
- Tapasztalatból szóltam hozzájuk. Mi is hülyeség miatt vitáztunk..- felelte sejtelmes hangon.
- Ez igaz.- értettem egyet, majd szorosabban hozzá bújtam, biztosítani akartam ezzel, hogy soha többé nem vitázunk hülyeségeken. Unottan kapcsolgattuk a tévét. Sehol sem ment semmi jó.
- Nézzünk ki a tengerpartra! Olyan régen voltam már ott.- néztem rá könyörgően. Beleegyezett hál' Istennek. Átszaladtam a szobámba, felkaptam az egyik bikinimet, majd visszavettem a rövid gatyát és a topot. Belegyűrtem a táskámba a törölközőt és a szörfruhámat, naptejet, strandtörölközőt és persze a tetejére odadobtam a pénztárcámat is. Visszamentem az imádni való göndör srác szobájába, ahol őt egyetlen fürdőnadrágban találtam.
- Jól áll!- biccentettem a nadrágja felé. Ellenállhatatlan féloldalas mosolyra húzta ajkait, aminek köszönhetően nem tudtam visszafogni magam, hanem rögtön hozzá léptem és megcsókoltam.
- Ennyire jó ez a gatya?- nézett nevetve a csíkos darabra. Kicsit szégyenlősen megvontam a vállamat. Az ágyra parancsolt amíg levette a nadrágot és az eddig viselt farmert visszavette a helyére, majd felkaptam a pólóját is. Beledobtam a táskámba a gatyáját és indultunk is. Lent mondjuk nagyon gyorsan haladtunk nehogy zavarjuk Zayn-t és Alice-t, akik 'jól érezték magukat' a kanapén. Én azt terveztem, hogy majd kiosonunk, de Harry megcáfolta ezt a dolgot.
- Hé Zayn!- kiáltott rá, mire ő megszakítva a csókot felnézett, hogy ki szólítja. Harry a farzsebéből előhúzott egy kis csomagot és odadobta Zayn-nek aki elkapta, majd kérdőn nézett felénk.
- Csak óvatosan!- mondta, majd rákacsintott. Zayn forgatta egy ideig az óvszert a keze között,majd egy vállrándítással zsebre tette. Mikor kiértünk az ajtón a fejemet fogva röhögtem.
- Mi olyan vicces? A biztonság fontos.- mosolyodott el ő is.
- Ezt pont te mondod? Harry 69 Styles?- kérdeztem csípőre tett kézzel és félig felvont szemöldökkel.
- Én mondom, hisz hallod. Amúgy meg, én kikérem magamnak, elővigyázatos perverz vagyok.- nyomott egy puszit a homlokomra. Ragaszkodtam hozzá, hogy sétálva tegyük meg az utat a strandig. Közel van és egyébként is olyan jó idő van. A parton lévő öltözőkben átöltöztünk, majd kinéztünk egy helyet a cuccunknak. Leterítettük a strandtörölközőt, majd lehasaltam rá, hogy Hazz bekenhessen.
- Tök jól masszírozol.- nyögtem kicsit extázisban.
- Hé baby, itt kicsit sok ember van, majd egy kicsit nyugisabb helyen.- vigyorgott a hangjából ítélve. Mikor végzett, helyet cseréltünk. Kis kezemmel markolásztam a hátát, miközben dörzsöltem bele a naptejet. Gondoltam, szórakozok vele egy kicsit. Előre hajoltam, teljesen a füléig.
- Óvatosan édes, nehogy felálljon, ahogy markolászom a hátadat.- suttogtam, egy kicsit érzékien, csak a móka kedvéért.
- Nagyon küzdenem kell, hogy ne történjen meg.- nézett rám hátra egy pimasz mosolyt villantva. Imádom ezt a mosolyt. Ajkaimat lassan a hátához érintettem és nyomtam egy puszit a háta közepére, jelezve, hogy kész van, majd lemásztam róla.
- Úszunk egyet?- kérdezte, mire rögtön igent mondtam és belegázoltunk kézen fogva a vízbe. Elengedtem a kezét és előre úsztam néhány méterre, majd háton lebegtem és intettem, hogy jöjjön oda hozzám. Odaúszott mellém, majd a karjait alám csúsztatta, így a víz felett tartott. Kezemet a homlokomra támasztva árnyékoltam a szememnek, hogy fel tudjak nézni rá.
- Tudsz szörfözni?- kérdeztem tőle.
- Megállok a deszkán, de nem vagyok profi.- mosolygott rám eszméletlen szépen. Hasra fordultam a kezében, mire elengedett így elindultunk a part felé úszva. A szörfüzlet felé vettük az irányt, ahol lehet kölcsönözni. Nagyon ismerem a helyet. Régebben egész nyáron itt lógtam. Bementünk, mire a pultos csaj háromszor végig nézett rajtam.
- Visszatértél, Amy?- érdeklődött mosolyogva.
- Látod, itt vagyok és maradok is.- mosolyogtam régi jó ismerősömre, Kelly-re.
- Örülök. És miben segíthetek?- dobta át hosszú szőke haját a válla felett.
- Egy férfi szörfruhát és két deszkát szeretnénk.- mondtam, miközben azzal szórakoztattam magam, hogy Harry tenyerébe pacsizok. Elmosolyodott, mikor leesett, hogy nem a legjobb haverommal vagyok itt, hanem a barátommal. Rákérdezett a számozásra, amit ugye fejből tudok és megsaccoltam, mekkora kellhet Hazz-nak. Ameddig ő öltözött, addig én választottam deszkát. Kijött és megcserélődött a dolog mert én öltöztem, ő pedig deszkát vadászott. Kifizettük a bérleti díjat, majd elköszöntünk és elhagytuk a helyet. Szerencsére be voltak viaszozva. Leszúrtam a deszkámat, majd egy hullám felé biccentve közöltem Hazza-val, hogy kíváncsi vagyok mit tud. Őszintén, nagyon ügyes, ahhoz képest, amennyit elárult. A következő menetre mentem én is vele. Nem tudom meddig szörföztünk de nagyon élveztem. Végül kieveztünk a partra és leszúrtuk a deszkákat. Már alig volt néhány ember a parton. Lehúztam a szörfruha cipzárját és kibújtam belőle, majd visszavettem a ruhámat. Harry is így cselekedett. A deszkákat és a ruhát visszavittük majd a cuccot összerakva haza indultunk.
- Most nézd meg, úgy nézek ki mint akinek folyik a teje.- mutattam a felsőmre, ami a mellemen csurom vizes volt.
- Na látod, ha nem lennék elővigyázatos, akkor lehet, hogy tényleg a tejed folyna.- nevetett fel. Nem bírtam ki, vele nevettem én is.  Beléptünk a bejárati ajtón, a nappaliban pedig a kis gerlepár ücsörgött.
- Sziasztok. Na, volt haszna a kis ajándékunknak ?- röhögött Hazz.
- Semmi közöd hozzá, Styles!- röhögött Zayn is, majd felállt a kanapéról és a konyhába ment.
- Voooooooolt!- suttogta Alice úgy, hogy mi halljuk de Zayn ne. Nevetve mentem fel a szobámba. Az ágyamon heverésztem, amikor kopogtak.
- Ki az?- kérdeztem.
- A kaszás!- szólt vissza.
- Gyere be, üdv itt.- mosolyodtam el. Természetesen Harry volt az.
- Ha gondolod, van még egy.- lobogtatta a kis csomagot, miközben az ajkába harapott.
- Tudod, hogy az adósom vagy. Hiszen te mondtad..- mosolyodtam el kacéran.
- Azt így is meg tudom téríteni.- felelte kötekedve.
- De én nem így szeretném.-kacsintottam rá.

Party Hard (16. rész)

A reptéren leszállva a repülőről, Louis közölte, hogy este bulizunk. Házi buli. Hát oké, nem volt ellenünkre. Otthon élménybeszámolót tartottunk, majd a srácok nagylelkűen engedélyeztek egy kis pihit nekünk. Harry ágyában heverésztünk, természetesen semmi kedvünk sem volt aludni. 

- Mit fogsz felvenni estére?- kérdezte rekedtes hangon.

- Nem tudom, van ötleted?- érdeklődtem.

- Valami szexit.- suttogta a fülembe. Nagyon jól tudja, hogy ezzel kiakaszt és azért is csinálja. Hirtelen átvetettem a lábamat a csípője felett és lovaglóülésbe helyezkedtem. Néhány tincs az arcomba lógott, ezeket hátrasimítottam. 

- Szóval, azt szeretnéd, ha szexi lennék. Nem tartasz tőle, hogy a részeg srácok kifigyelik a pillanatot, amikor nem vagy mellettem és akkor rám nyomulnak?- adtam elő teátrálisan a kérdésemet.

- Nem hagylak magadra egy pillanat erejéig sem. Vagy ha mégis, tudod, érted akárhány részeg állatot félholtra verek.- villantott egy elképesztően szép mosolyt. Kezei vándorútra indultak az oldalamon és a felsőmet egyre feljebb és feljebb húzta. Lehajoltam hozzá egy csókért, amikor drága bátyám benyitott.

- Hé, nem most kellene romantikázni. Szervezkedünk! Gyertek segíteni!- adta ki az utasítást. Morogva tápászkodtunk fel és mentünk ki mint a rossz gyerekek. Innentől kezdve a nap egy hatalmas rohanás lett. Szaladgáltunk piáért meg ilyesmikért. Aztán végre jött az idő, amikor készülődhettünk. Egy pánt nélküli miniruhára esett a választásom, ami mellrészen lila, alatta pedig teljesen fekete. Eléggé rövid, szinte csak annyit takar, amennyit törvény ír elő. Felvettem hozzá a fekete platformos cipőmet. Hajat mostam és egyszerűen megszárítottam, így természetes hullámossá vált, ami egész normálisan állt. Elkészítettem a sminkemet, majd megnéztem, hogy áll Alice. Mintha csak összebeszéltünk volna. Neki is van egy olyan ruhája mint az enyém, csak neki piros a mellrésze. A nappaliban ácsorogtunk amikor két kezet éreztem a derekamon.

- Teljesítetted a kérésemet, szépségem. Állati szexi vagy.- suttogott Harry. Ösztönösen megfordultam és megcsókoltam, aminek köszönhetően diadalittas vigyor terült szét az arcán. Kipakoltuk a piát majd vártunk. Nem sokkal később kezdtek érkezni az emberek. Fél óra elteltével már vadult a buli. Kendra érkezett Jas oldalán, szóval odamentünk hozzájuk beszélgetni. Egész jól érzem magam velük. Mesélte Kendra, hogy a szülei nagyon kedvelik Jas-t. Ha már a szülőknél jártunk én is megemlítettem a látogatásunkat. 

- Annyira jó fej családja van, hogy..- meséltem, mikor Alice megbökött.

- Lotyóveszély!- biccentett egy irányba, ahol Harry-t vette körül 3 lányka. Hogy is mondjam, a tipikus "anyuci cipője még nagy, de apuci farka kicsi már" kategória. Megropogtattam a kezemet.

- Elnézést, mindjárt jövök!- mondtam és megindultam, de Alice megfogta a karom.

- Csak higgadtan Amy, csak higgadtan!- kért, mire mosolyogva bólintottam. Átvágtam a hatalmas tömegen és lazán odaálltam Harry mellé.

- Már bocs, de éppen beszélgetünk.- szólt rám az egyik csaj. Erre csak megcsókoltam Hazz-t , majd feléjük pillantottam.

- Valami probléma van? Nincs? Akkor jó.- mondtam meg sem várva a választ, nyomtam még egy csókot az észveszejtő göndör srác ajkaira majd visszamentem az előző társasághoz. Niall próbálkozott a gitározással, de már volt benne egy kicsi, na jó elég sok, mert rossz helyen pengette. Mosolyogva odamentem.

- Héééééééé Amy!- örült nekem hangosan és látványosan. Lecsúsztattam a kezét a megfelelő helyre.

- Itt pengesd!- kacsintottam majd odasomfordáltam Louis mellé. Ő még egészen tiszta volt. 

- Jó, hogy jössz. Ő a húgom, Amy.- mutatott be engem valakiknek.

- Nagyon örvendek.- mosolyogtam az udvariasság kedvéért.

- Úgy szint.- felelte kórusban a kisebb csoport aki előttem állt. 

- Lou, nem láttad Alice-t?- érdeklődtem.

- Valahol Zayn-el van.- közölte. A hangsúlyából sejtettem, hogy nagyon is tudja, hogy hol és mit csinálnak. De ezt az "idegenek" előtt nem akarta mondani, amit megértettem, mivel kristálytisztán tudtam én is, hogy mi folyik abban a helységben. Nagyon remélem, hogy legalább egy szobát magukra zártak. Eszméletlen botrányt kavarna egy címlapfotó amin valami extrém helyen segítenek egymáson. Láttam, hogy Harry és Jas beszélgetnek, így én megkerestem Kendra-t. 

- Jössz táncolni?- néztem rá kérdőn.

- Menjek?- kérdezett vissza.

- Gyere, megőrjítjük a srácokat.- kacsintottam majd vonszoltam magam után a tánctérre egy olyan helyre ahol pont látnak minket. Ritmusra kezdtem mozgatni a csípőmet, Kendra pedig leutánozta a mozdulatot. 

- Ez tök jó dolog.- kiáltotta a nagy hangzavar miatt. 

- Igen. Imádok táncolni.- örvendeztem. Önfeledten táncoltunk, amikor két nagy kezet éreztem a derekamon lecsúszni a combjaimra. Ismerős érintést. Tudtam, hogy ki áll mögöttem, szóval hagytam, hogy a kezei szabadon vándorolhassanak az egész testemen.

- Felelőtlen dolog egy buliban szó nélkül hagyni, hogy egy vad idegen simogasson, nemde ?- csókolgatta végig a nyakamat majd a fülem mellé emelte az ajkait és vadítóan sutyorgott.

- Mást már rég felképeltem volna, de neked, Hazz természetesen szabad.- mosolyodtam el. Megfogtam a kezeit és az oldalamon tartottam őket. 

- Kiváltságos vagyok nálad, igaz édes?- rekedten motyogta, ami teljesen megvadított. Szembe fordultam vele és nyomtam egy puszit a füle mögötti részre.

- Most pedig velem jössz!- utasítottam úgy, hogy csak ő hallja. Rákulcsoltam ujjaimat az övéire majd húztam magam után, egészen a szobámig. Ott megálltunk, előkapartam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Belöktem rajta Hazz-t és bementem utána majd visszazártam. Megkerestem a plafonon lévő, apró neonfények kapcsolóját és felkapcsoltam. Az valamivel hangulatosabb volt, mint a normális lámpa. Odaléptem Hazza-hoz, majd megcsókoltam. Ujjaimat göndör fürtjei közé csúsztattam, szabad kezemmel arra késztettem, hogy vegye le a zakóját.

- Mi ez a vadság?- érdeklődött kaján vigyorral az arcán.

- Nem tudom, de élvezd ki, amíg tart.- feleltem nagy nehezen két csók között. A csókja olyan, mint a drog, ha egyszer elkezded, nem tudsz leállni vele. Lehámoztam róla a pólóját is és az ágyra löktem. Puszikkal hintettem be csupasz felsőtestét, majd a nadrágjához érve egy kicsit tétováztam, majd gyors mozdulatokkal kikapcsoltam az övét. Őszintén, a legextrémebb szexuális élményeim eddig Harry-vel történtek, és azok sem igazán minősíthetők annak, most mégis úgy éreztem, hogy szeretnék örömet okozni neki. Kezem kincskeresésre indult és végigsiklott, pont ott. Éreztem, hogy keményedik, amitől kicsit zavarba jöttem, viszont büszkeséggel töltött el, hogy miattam került ilyen állapotba. Úgy döntöttem, kínzom egy kicsit. Fájdalmasan lassan húztam le a nadrágját, már csak egy boxer választott el attól, hogy teljesen feledje előttem tökéletes testét. 

- Hé, ez így nem ér. Rajtad még van ruha.- tetette a sértődöttséget. Elnevettem magam majd a kezeit a ruhám aljához irányítottam, jelezve, hogy leveheti. Az én ruhám is a földön landolt, mint Harry összes ruhája. Csak egy-egy szál fehérnemű gátolt minket. A sajátomat mondjuk szándékomban állt magamon tartani, de az övét előbb-utóbb el akarom távolítani. Még néhányszor "merő véletlenségből" végigsiklott a kezem domborodó férfiasságán. 

- Az Isten szerelmére, Amy. Vedd már le rólam azt a rohadt boxert, könyörgöm.- kérlelt. Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit az ajkaira. Lekúsztam az említett darabig és óvatosan a fogaim közé vettem és kicsit lejjebb húztam. Az újonnan felfedett területet néhány puha puszival illettem. Nem húztam tovább az agyát, letoltam bokáig, majd ledobtam a többi ruha közé a padlóra. 

- Előre szólok, életemben nem csináltam még ilyet sohasem, szóval ha valami nem jó, akkor szólj.- figyelmeztettem és megpróbáltam nem törődni a reszkető kezemmel. Megfogta a kezem és a nem kis méretű erekciójához vezette. Rácsúsztattam a kezem és lassan kezdtem mozgatni fel-le. Hátraszegte a fejét és lehunyt szemmel élvezte, ahogy kényeztetem. Kihasználtam, hogy nem figyel és egyszer-kétszer végignyaltam a teljes hosszát, majd a végét bekaptam. Tevékenységemre egy öblös, férfias nyögés csúszott ki a száján. Egy ideig csak a tetejét kényeztettem, majd amennyit tudtam, bekaptam. Elég gyorsan kezdtem szopni, mire rám szólt.

- Lassíts, szépségem.- nyögte, miközben egy hajtincsemet csavargatott. Eleget tettem a kérésének. A tempóváltás meghozta az eredményét, nemsokkal később erősen markolta a lepedőt. Tudtam, hogy már közel van. Valószínűleg azon volt, hogy késleltesse magát. Végigsimítottam egyik combján, ami megadta az utolsó löketet és átadta magát az élvezetnek. Mosolyogva néztem, ahogy a félisten önkívületi állapotban kapkodja a levegőt. 

- Nehéz elhinni, hogy először csinálod. Elképesztő vagy!- dicsért, amikor már rendesen lélegzett, mire kicsit elvörösödtem. 

- Van kedved visszamenni a többiekhez?- nyöszörögtem, mert tulajdonképpen nekem már nem volt.

- Szerintem maradjunk.- mondta, miközben felkapta az alsónadrágját. Lerántottam az ágyról a lepedőt, amit sikerült összemocskolnunk és bedobtam a szennyes tartóba.

- Erre ma este már úgysem lesz szükség.- mosolyogtam rá. Az ágyamban fekve felém nyújtotta a kezét, hogy csatlakozzak hozzá. Természetesen elfogadtam. 

- Az adósod vagyok, édes.- motyogta, miközben az oldalamat cirógatta. Nem értettem egészen, és az a minimális alkohol amit elfogyasztottam gátolta a gondolkodásomat is, úgyhogy holnapra hagytam a mondat kielemzését és inkább elaludtam.

Szülői pofavizit (15. rész)

Na szóval. Kendra és Jas egy hete járnak. A mozi után hazakísérte Kendra-t, majd a kapujukban megcsókolta, majd újra és újra. Annyira örültem nekik. Olyan édesek együtt és végre nem cikizik Kendra-t. Mi pedig, hát, hogy is mondjam, az összes kételyem szertefoszlott, amikor Harry meglobogtatott előttem két repülőjegyet és közölte, hogy elvisz a szüleihez. Eléggé parázok a dolog miatt. Mert mi lesz, ha mondjuk nem kedvelnek? Vagy ha éppen kifejezetten ellenezni fogják a kapcsolatunkat? Harry felnőtt, de akkor is, nagyon ad a szülei véleményére. Így történt, hogy remegett a kezem miközben hajnalban lesétáltam a lépcsőn hozzá az oldaltáskámmal. Természetesen kiszúrta.
- Mi a baj?- aggodalmaskodott.
- Parázok, hogy a szüleid nem fognak kedvelni.-húztam el a számat kínosan.
- Figyelj, Amy! Ismerem őket, tuti, hogy szeretni fognak.- biztató mosolyt villantva ölelt magához, ami igazán jól esett. Louis is elkészült, úgyhogy indulhattunk. Kivitt minket a reptérre és mondta, hogy valószínűleg ő is jön értünk. Elköszöntünk tőle majd becsekkoltunk. Érdekes módon a Directionerek akik szintén utaztak valamerre, nem kérdőjelezték meg, hogy mit keres Louis húga a reptéren Harry-vel. Felszálltunk a gépre, nos hát a repülőút hosszú volt és unalmas. Az boldogított egyedül, hogy Harry időnként megszorította a kezem. Leszálltunk és fogtunk egy taxit. Mikor kiszálltunk és kifizettük megcsapta az orrom a jellemző angliai esőillat. Mennyire imádtam kiskoromban az esőben mászkálni. A ház előtt már kicsit remegtünk. Egyébként, Hazz nem közölte a szüleivel, hogy engem is hoz. Harry kinyitotta az ajtót, majd maga előtt betessékelt. Az anyukája, Anne és a nővére, Gemma szinte rohantak az ajtó felé. Még ők Harry-t szorongatták, én enyhén megszeppenve ácsorogtam mellettük.
- Azt akartam, hogy első kézből tudjátok meg, ne a pletykalapokból, hogy van barátnőm. Gondoltam, elhozom magammal bemutatni. Anyu, Gemma, ő itt Amy Tomlinson.- mutatott be hivatalosan, mire még jobban megszeppentem. Eléggé családias módon üdvözöltek. Mintha ezer éve ismernénk egymást.
- Tomlinson?- kérdezett vissza Anne.
- Igen, Louis húga vagyok.- feleltem kicsit oldottabb hangulatban. A válaszomat egy mosollyal reagálta le. Nagyon úgy tűnt, hogy tetszik neki a dolog.
- Nagyon jól tetted, öcsi, hogy hazahoztad őt bemutatni.- mosolygott biztatóan rám. Kedves lánynak tűnik.
- Igen. Megismerhetjük a barátnődet. Ez az első ilyen alkalom, nem?- kért megerősítést Anne, mire Hazz bólintott egyet.
- Amy az első, és egyben egyetlen lány aki méltó arra, hogy megismerhesse a csodás szüleimet és nővéremet.- hízelgett. Amikor Anne-t öleli, olyan mint egy kisfiú, annyira aranyos. A nappaliban ülve beszélgettünk. Persze jöttek a kérdések, amikre mind válaszolnom kellett.
- Olyan vagy, mint a bátyád.- mosolygott rám Gemma.
- Ezt mondták már egy páran, de sohasem értettem.
- Vicces, aranyos és végtelenül megértőnek tűnsz. Mindig is ilyen lányt szántam a fiamnak.- felelte Anne a lánya helyett. Mivel ő is egyetértett, ezért bólogatva helyeselt az anyjának.
- Köszönöm.- mosolyodtam el szégyenlősen. Kis idő múlva nyílt az ajtó. Harry felállított a kanapéról és maga után húzott az ajtó felé. Megtörtént a férfias köszöntés. Először kézfogás, majd rájöttek, hogy hülyeség játszani a sziklaembert, így egy ölelést is láthattam.
- Amy, ő Joe Milward, aki apám helyett apámként nevelt.- nézett rá hálával a tekintetében. Először nem értette, hogy ki is vagyok, majd Hazz úgy döntött, hajlandó bemutatni.
- Joe, ő pedig Amy Tomlinson, a gyönyörűséges barátnőm.- karolt át és nyomott egy puszit a fejemre. Ugyan olyan szívélyes fogadtatásban részesültem, mint a többieknél.
- Louis a rokonod?- érdeklődött.
- Igen, az egyetlen bátyám.- mosolyogtam, teljesen oldott hangulatban, mikor a nappaliba értünk.
- Na, Amy. Most már ismersz mindenkit.- karolt át Gemma. Eddig nagyon jó fejnek találom. Abszolút barátkozós típus. Amíg Anne és Gemma készítette a vacsorát, Joe és Harry társaságában körbejártam a házat és az udvart. Harry háza mellett ez lett álmaim háza. Nagy, meseszép és az udvara is tök jó. A garázsba érve a mennyországban éreztem magamat.
- Ezek cross motorok?- biccentettem a járművek felé, szinte lélegzetvisszafojtva várva a választ.
- Igen, azok.- mosolygott Joe.
- Nekünk is volt, még amikor anyuékkal laktam, de anyu rávette aput, hogy adja el.- zsörtölődtem.
- Megyünk egy kört ?- kérdezte Harry felváltva rám és Joe-ra nézve.
- Harry, itt hagynád Amy-t egy kis motorozásért?- húzgálta a szemöldökét.
- Miről beszélsz? Jön ő is velünk. Valószínűnek tartom, hogy mindkettőnket lenyom.- nevetett, majd magához húzott, hogy adjon egy puszit, amit mosolyogva hagytam.
- Állok elébe. Öltözzünk fel és indulhatunk is.- egyezett bele Joe is a dologba. Harry a kezembe nyomta Gemma felszerelését. Felvettem, majd megmutattam magam nekik.
- Jól áll.- bólogattak elismerően szinkronban. Kitoltuk a motorokat az utcára, majd megbeszéltük mekkora lesz a kör. Begyűrtem a hajamat a sisak alá, majd összenézve a többiekkel elindultunk. Imádok motorozni. Olyasmi örömet nyújt mint a gördeszkázás. Hazz állítása beigazolódott. Egész szép előnnyel nyertem az első kört. A ház előtt állt Anne és mosolyogva nézett mikor megérkeztem.
- Mibe rángattak téged a srácok?- nevetett.
- Csak motorozunk egy kicsit.- feleltem mosolyogva miután eltávolítottam a sisakot.
- És ők hol vannak?- érdeklődött.
- Lehagytam őket.- dicsekedtem.- Imádok motorozni.- mondtam, mikor kijött Gemma is.
- Jól áll a ruha.- mosolygott a motoros felszerelésére biccentve.
- Köszi.- mosolyogtam vissza. A versenytársaim szinte egyszerre érkeztek meg.
- Nem semmi ez a lány.- mutatott rám Joe, miután nyomott egy csókot Anne ajkaira.
- Közénk való, az biztos.- karolt át újra Gemma. Hazza mosolyogva figyelte, hogy imád a családja. Mondjuk, nincs ez másképp fordítva sem. A hónaljam alá kaptam a sisakot és odasétáltam a motor mellett ácsorgó barátomhoz. Karjaimmal átfontam a nyakát így kicsit lejjebb húzva a fejét, hogy meg tudjam csókolni.
- Na, még mindig parázol, szépségem?- suttogta.
- Nem, most már nem.- biztosítottam mosolyogva. Gyanúsan méregettem az eget, majd felnéztem és bekövetkezett a sejtésem. Eleredt az eső. Betoltuk a garázsba a motorokat és a felszereléseket visszaraktuk a helyükre. Mire bementünk, ülhettünk is le, vacsorázni. Közben még rengeteget poénkodtunk és beszélgettünk. Joe miután megköszönte a vacsorát, elment letusolni és aludni, mert holnap korán megy dolgozni.
- Szeretnél menni fürödni, vagy mehetek elsőnek?- érdeklődött Hazz.
- Menj csak!- adtam egy gyors csókot neki. Mikor eltűnt az emeleten, hárman maradtunk, a lányok.
- Tudod, különleges vagy.- mondta mit sem sejtetve Gemma.
- Miért?- érdeklődtem.
- Te vagy az első lány, akit a fiam hazahozott. Eddig minden kapcsolatáról azt állította, hogy nem annyira tartós a dolog.- mesélte Anne.
- Én is úgy érzem, hogy ez hosszú távú dolog lesz. Mindennél jobban szeretem Harry-t.- közöltem. Ahogy néztem az arckifejezésüket, az tükröződött, hogy hisznek nekem. Mikor Hazz végzett, mentem én, majd még lementem hozzájuk egy kicsit beszélgetni. Anne is ment feküdni, szóval hárman maradtunk. Harry mellkasához bújva ültem a kanapén és hallgattam a beszélgetést.
- Annyira összeilletek! Aranyosak vagytok együtt.- mosolygott ránk Gemma, ami engem is mosolygásra késztetett. Harry pólójának aljával szórakoztam, majd mikor abbahagytam lenézett rám.
- Nem vagy még álmos?- simította meg az arcomat. Kómásan bólintottam. Gemma is elvonult a szobájába, majd Harry-vel felmentünk az emeletre.
- Vendégszobában szeretnél aludni, vagy inkább velem?- villantott egy szemtelen mosolyt. Halkan felnevettem, majd válaszoltam. Kinyitotta az ajtót, majd felcsukta a villanyt.
- Hű, ez aztán szoba!- ámulva néztem körbe a szobájában. Annyira jól néz ki. Teljesen ízléses az egész.
- Tetszik?- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Nagyon!- néztem fel rá álmosan, mégis lelkesen. Kézen fogva az ágyhoz vezetett, majd egy kis kapcsoló segítségével felkapcsolta a falra rögzített égősort, a nagy lámpát pedig lekapcsolta. Az élénk, kék, apró fények halvány kékes árnyalatot adtak a szobának. Az ágyban fekve, Hazza-hoz bújva nézelődtem még kicsit, majd fáradtan letettem a fejem a mellkasára.
- Na, mit szólsz a családomhoz?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Nagyon szimpatikusak. Kedvelem őket.- feleltem az ujjbegyeimmel simogatva a mellkasát.
- Örülök. Mondtam, hogy imádni fognak.- ajándékozott meg egy puszival.- De most már látom, hogy nagyon kész vagy. Aludj!- mondta és simogatni kezdte a hátamat és a hajamat. Nem kellett kétszer kérnie. Néhány perc múlva már el is aludtam.

Eredmény (14. rész)

Reggel korán kellett mennem nyitni, ami azért is volt egy kicsit kellemetlen, mert este 11-kor még ébren voltunk. Harry bezzeg aludhat, neki csak délután van programja, én pedig mehetek melózni. Miután elkészültem elsétáltam az üzletig, a hátamon a gitártokkal, benne a gitárommal. Előkészítettem az üzletet a vevők fogadására, majd felhúztam a kirakaton lévő rolót és a táblát átfordítottam, amivel hivatalosan kinyitottam. Unalmamban felültem a pultra és pengetni kezdtem a gitáromat. Nem sokkal később megérkezett a mai társam.
- Jó reggelt!- ásított bele a köszönésbe.
- Szia Jas! Hosszú volt az éjszaka?- vigyorogtam rá.
- El sem hinnéd, mennyire.- röhögött. Jas nagyon aranyos srác, lélegzetelállító külsővel és imádni való kisugárzással. Nem csodálom, hogy Kendra odáig van érte. De akár mennyire is jó srác, Harry-hez nem érhet fel. Legalábbis az én szememben nem. Két órán keresztül senki sem volt bent, ami mondjuk mindennapos. Általában 8-9 óra felé jönnek a vevők, ahogy ma is. A polcokon rendezgettem a lemezeket, amikor Jas odasomfordált hozzám.
- Figyelj csak, Amy!- szólított meg.
- Igen?- jeleztem a figyelmemet, anélkül, hogy a tekintetemet levettem volna a lemezekről.
- Kendra-nak van barátja?- kérdezte, mire elfogott a kíváncsiság, így hagytam a fenébe a lemezeket és ránéztem.
- Nem, nincs barátja.- feleltem. Kis ideig töprengett, majd kínosan felröhögve megdörzsölte a tarkóját.
- Szerinted mit szólna hozzá, ha felhívnám?- bökte ki végül. Annyira boldog lettem, hogy úgy néz ki összejön nekik ez a dolog.
- Szerintem örülne neki. Próbáld meg!- biztattam. Amint a pult felé indult, kivettem a zsebemből a telefont és rekordgyorsasággal írtam egy sms-t Kendra-nak, hogy ne ijedjen meg. Azt persze nem mondtam el, hogy mitől ne. Nem akartam lelőni a poént. Negyed óra múlva az összes lemez a helyére került én pedig visszamentem a kasszához, ahol Jas a gitáromon játszott.
- Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni.- ámuldoztam.
- Nem kérdezted.- villantott egy szemtelen mosolyt. Erre csak felnevettem. Annyira szurkolok neki és Kendra-nak. Tuti aranyosak lennének, és remélem lesznek is. A műszakváltás felé Jas előrejött a raktárból.
- Amy, itt tudnál maradni egyedül, amíg Kendra vagy Rose megérkezik? Nekem ki kéne mennem a reptérre anyuékért.- mondta, kicsit kérlelő hangon. Valószínűleg attól tartott, hogy nemet mondok.
- Persze, hogy maradok.- mosolyogtam.
- Örök hálám.- kacsintott rám, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Kendra érkezett nem sokkal később, pontosan műszakváltáskor. Úgy nézett ki, mint tegnap, csak ma egy topánka volt rajta, fehér farmerrel és egy lila toppal. A haját és a sminket is nagyon jól megcsinálta.
- Úristen Amy!- rohant oda hozzám.
- Szia!- köszöntöttem széles mosollyal.
- Képzeld, holnap moziba megyek Jas-el. Felhívott, hogy megkérdezze, van-e kedvem hozzá. Annyira meglepett és nagyon örültem. De vajon honnan tudja a számomat?-töprengett el.
- Hát, szóval. Az a helyzet, hogy tőlem.- nyögtem ki, mire áthajolt a pulton és megölelt. Még beszélgettünk egy sort, majd beígértem neki egy vásárlást holnap délelőttre, hogy a lehető legjobb formáját hozhassa a randin. Elbúcsúztam, majd a gitárommal a tokban rohantam haza, hogy még legyen egy kis időm Harry-vel, mielőtt lelépnek. Néhány saroknyira voltam, amikor üzenetem érkezett. Azt írta, hogy hozzá menjek. Hát oké. Nem sokkal később odaértem. Benyomkodtam a kapu zárkódját, amit már kívülről fújok. Kopogtam néhányat, majd vártam. Mikor kinyílt az ajtó, megpillantottam a gyönyörű zöld szempárt, és az azt keretező sötét, göndör fürtöket, és a gazdájukat, a világ legédesebb srácának személyében.
- Szia, szépségem.- köszöntött majd mielőtt viszonozhattam volna, ajkait az enyémre nyomta, ezzel megakadályozva azt. Feltűnt, hogy a szürke melegítőn kívül nincs rajta semmi. Fedetlen felsőtestén nem egyszer siklott át a tekintetem.
- Miért is mondtad, hogy jöjjek ide?- érdeklődtem.
- A mai műsorunk el lett tolva, mert a riporternek valami családi programja akadt és nem volt senki aki beugorhatott volna a helyére. Úgy gondoltam, hogy az így felszabadult időt a gyönyörű barátnőmmel fogom tölteni.- nézett le rám, miközben két kézzel átkarolta a derekamat és így még közelebb húzott magához. Kidolgozott mellkasához döntöttem a homlokom és hallgattam a szívverését, még mindig a nappaliban ácsorogva.
- És mit terveztél?- mosolyogtam rá, mikor a szobájába értünk. Most vettem észre, hogy a kezében van a laptopja, igaz, hogy összecsukva.
- Gondoltam, ask-ozhatnánk kicsit.- ajánlotta fel. Imádom azt az oldalt, szóval belementem. Csináltunk rengeteg vidiválaszt is. Volt egy egész aranyos kérdés, vagyis nem teljesen kérdés volt. Másolom
"Sok lány lenne a helyedben, Amy. A bátyád is és a legjobb haverod is nagyon helyesek." Igen, még nem került bejelentésre, hogy együtt vagyunk. Gondoltam, majd máshogy tudja meg a világ. Szóval rányomtam a válaszra és a következő sikerült.
"Én is nagyon szerencsésnek tartom magamat. De, hogy ne legyetek szomorúak, kedves Directionerek, osztozok veletek Harry-n."- mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig elmosolyodott. A videó közzététele után megnéztem a lány adatlapját. Igazán szép lány. Elgondolkodtam rajta, hogy megérdemlem-e ezt a tökéletes srácot, miközben olyan lányok, mint az a kérdező, nem kaphatják meg. Láthatta rajtam, hogy valami nem oké, úgyhogy a laptopot arrébb téve magához húzott.
- Most mi történt?- kérdezte aggodalmas hangon.
- Semmi.- feleltem, de nem bíztam igazán a hangomban, nos volt rá okom. Felismerhetetlenül vékonynak hallottam.
- Összeesküvés-elmélet, életkedvtelenség vagy csak valami nem tetszik?- tippelgetett, amit hamar meguntam és inkább kiböktem.
- Csak az futott át az agyamon, hogy nem érdemellek meg téged.- vallottam be, mire szinte már rémülten vont az ölelésébe.
- Ezt gyorsan felejtsd el!- kérlelt. Csak csendben bólintottam és élveztem a közelségét. Ő a világ legédesebb sráca, és csak az enyém!

Az átalakítás (13. rész)

Mikor felkeltem, nem találtam az ágyban senkit magam mellett. Átmentem a szobájába és ott öltözködött. Odasétáltam hozzá és végighúztam a kezem tökéletes mellkasán és kicsit súroltam kockáit a körmömmel, amit egy férfias morgással dicsért, mire ajkamba haraptam. Óvatosan a fülemhez hajolt.

- Hidd el, szívesen maradnék itt veled, édes, de muszáj mennünk egy interjúra.- sajnálkozott. 

- Semmi baj.- mosolyogtam rá és a kezébe adtam a fehér pólóját ami annyira jól áll neki, majd egy gyors csókot nyomtam az ajkaira és lementem a konyhába. A kanapén Alice ücsörgött, kávét szürcsölgetett. Mostanában egész sokat van nálunk, ami természetesen nagyon jó dolog. Leültem mellé és rögtön beszélgetni kezdtünk. Beavattam a mai tervembe. A srácok lerobogtak egymás után, majd Hazz és Zayn mellénk léptek mi pedig feltápászkodva megcsókoltuk őket.

- Meglesztek egész nap egyedül?- kérdezte Zayn, mire Alice nevetve annyit válaszolt, hogy "nagylányok vagyunk, ne féltsen minket".

- Mit terveztél mára, szépségem?- fúrta tekintetét az enyémbe a göndör hajú félisten, aki épp magához ölelt. 

- Segítek egy barátnőmnek megtalálni a stílusát.- mosolyogtam rá, mire bólintott és egy csók után elengedett és hülyülve kivonultak a garázsba, majd elhúztak. Tárcsáztam Kendra telefonszámát és megkérdeztem, hogy ma ráér-e átjönni. Örült a hívásnak és mondta, hogy azonnal indul. Körülbelül 20 perc múlva már kopogtatott, mi pedig kiszaladtunk. 

- Szia!- köszöntöttem mosolyogva, miközben beinvitáltam.

- Sz-sziasztok!- dadogta.- Ketten laktok ebben a hatalmas, gyönyörű házban?- érdeklődött zavartan.

- Dehogy, a srácokkal, és én nem is lakom itt, vagyis, még nem.- nevetett Alice. Egy ideje már fontolgatják, hogy hozzánk költözik, aminek őszintén nagyon örülnék.

- Biztosan nem zavarok?- rémült meg a srácok említése miatt.

- Persze, hogy nem. Nincsenek itthon a fiúk és amúgy is, ez részben az én házam!- mosolyogtam rá, majd bevezettem a szobámba, ahol ámult-bámult.

- Kezdhetjük?- hozta Alice a fürdőszobám fél tartalmát. Hajvasaló, hajsütő, sminkcuccok és miegymás. 

- Aha, persze.- mosolygott izgatottan Kendra, mikor a szék felé irányítottam. 

- Na, először is. Mit próbáljunk meg elsőnek?- fordultam Alice felé. 

- Egyenes haj, szolid smink?- kérdezett vissza. Bólintottam, majd bedugtam a hajvasalót és leültem az asztal szélére, ameddig Alice a smink-remekművét készítette. Mire befejezte, a hajvasaló rendesen felmelegedett. Helyet cseréltünk és kivasaltam a haját. Mikor kész lett, a tükörképét néztük. Hát, nem lett az igazi. Megpróbáltuk kicsit feltupírozni a haját, ami katasztrófa lett. A smink sem volt az igazi, szóval Alice letörölte, majd kihúzta a szemét elég láthatóan szemceruzával és használt egy kis szemhéj tust meg szempilla spirált. Egész szép lett. Szóval jöhetett a haj, ami ugye az én feladatom. Besütöttem a haját, na nem olyan durva göndörre. A végeredményt látva, gyönyörű volt. Már csak a ruha kellett, szóval a kezébe nyomtam egy kockás szoknyát és egy fehér topot. Miután felvette, elhúztuk a szánkat.

- Ez nem az igazi.- mondtam, majd újra kutatni kezdtem és odaadtam egy apró virágmintás miniruhát hozzá illő mintájú félcipővel.

- Na ez már fasza!- bólogatott elismerően Alice. Mivel ma Kendra-val ketten dolgozunk, úgy döntöttünk, hárman állunk be és Alice is velünk jön. Sétáltunk egy kellemeset a kereskedésig, majd leváltottuk Jake-t és Rose-t akik már ki voltak akadva a plasztik cicáktól (igen, Jake rajongói). Főleg Rose-nak nem tetszik, mert nemrég jöttek össze és így zavarja nagyon a kislányok aktivitása. Fellélegezve köszöntek el tőlünk majd kimentek. Nem sokkal később Jas lépett be, a kezében néhány papírral. Azokat nézegette, miközben a kasszához lépett.
- Szia Amy! Kendra nem ért még be?- kérdezte, mire a mellettem ülő lány megszeppenve köszörülte a torkát, majd felnézett a lányos zavarából.
- Szia Jas!- köszönt, teljesen nyugodt hangon, mire a srác elcsodálkozva nézett rá. Ez már haladás.

***

A medence szélén heverésztünk Alice-el kettesben, amikor hallottuk, hogy az elektromos kapu nyílik, tehát a srácok hazaértek. Előrekiáltottunk, mire mindannyian odasétáltak hozzánk. Zayn és Louis rögtön ledobálták a ruháikat és egy szál boxerben beleugrottak a medencébe. Alice és Niall követte őket, végül Liam sem döntött másképp. Lábujjhegyre állva megcsókoltam Harry-t és kicsatoltam az övét.

- Amy, itt, kint a többiek előtt?-kajánul vigyorgott. Letoltam a nadrágját, ő pedig kilépett belőle.

- Lazíts Hazz, csak úszni megyünk!- nyomtam egy puszit a nyakára. Beugrottam a vízbe majd miután megszabadult a pólójától követett engem. Addig pancsoltunk odakint, amíg nem kezdett kicsit kihűlni a víz, vagyis este tízig. Ezért imádom L.A-t. 

Együtt (12.rész)

- Harry..- nyögtem nagy nehezen.
- Nem szeretnéd?- kérdezte és kicsit leocsúdott a kedve.
- Akarlak!- suttogtam a fülébe. Arcán diadalittas mosoly terült szét.
- Biztos, hogy velem akarod először?- nézett rám bizalmasan.
- Egész biztos!- közöltem, majd felültem, hogy meg tudjam csókolni. Percekig csak csókolt. Sohasem volt még ennyire érzéki, túlfűtött és kétségbeesett csókunk. A hátára löktem és a két oldala mellett térdeltem. Végigcsókolgattam kidolgozott felsőteste minden egyes centiméterét. Ahogy a kulcscsontját elértem, áttértem a nyakára. Egy vékony vonalat húztam a nyelvemmel, majd az álla vonalának és nyakának találkozását hintettem be puszikkal. Valószínűleg nem sok olyan barátnője volt eddig, mint én. A legtöbbnek az ágyteljesítménye tetszhetett igazán. Én viszont elolvadok minden pillantásától és átlagosan naponta 3-4 alkalommal újra beleszeretek. Úgy látta igazságosnak, ha már rajta nincs póló, akkor az én felsőmnek is mennie kell. Simán beleegyeztem, de a melltartómnak még muszáj volt maradnia. Minden egyes ruhadarab eltávolítása után kb. negyed óráig csak érzéki csókcsatákat vívtunk. Mikor már csak egy boxer volt rajta, rajtam pedig a bugyim és a melltartóm, komolyabbra akartuk fordítani a helyzetet. De ekkor meghallottuk a nyíló bejárati ajtót, hangos röhögés törte meg a ház teljes csendjét mire riadtan összenéztünk. Nem pont olyan helyzetben hagytak itt minket, hogy el tudnák viselni azt, ha mi itt fent túl jól érezzük magunkat, miközben néhány órája még üvöltöztünk. Gyorsan felkapkodtuk a ruháinkat és a lehető legnagyobb tempóban felöltöztünk. Hazz bekapcsolta a tévét és az ágyra feküdt, én pedig hozzábújtam és alvást színleltem, mivel lépteket hallottunk közeledni.
- Hazza, nem tudod..?- kezdte Louis, mire Harry felnézett rá és abbahagyta az oldalam gyengéd simogatását. Amint tudatosult, hogy én fekszem a karjai közt, bátyám elmosolyodott, majd kérdőn pillantott felénk.
- Minden rendben.- mosolygott Harry.
- Megbeszéltétek?- váltott komolyra.
- Úgy is mondhatjuk.- szólta el majdnem magát, mire nem bírtam ki és felkuncogtam.
- Amy, ébren vagy?- nézett rám Lou.
- Attól tartok.- vigyorogtam rá, majd nyomtam egy puszit Hazz arcára. Közös megegyezés alapján lementünk a nappaliba és az este hátralévő részét a többiekkel töltöttük. Rengeteget röhögtünk a társaságon, főleg mert mi ketten, illetve Liam-el hárman voltunk akik ma este nem ittunk. Amikor a többieket diszkréten ágyba dugtuk, jó éjt kívántunk Liam-nek, felmentünk a szobámba. A kanapémon elterülve feküdt és hallgatta ahogy gitározom. Visszatettem a hangszert az állványára és odabújtam Hazz-hoz. Homlokon puszilva köszönte meg a gesztust.
- Szeretsz?- néztem fel rá mosolyogva.
- El sem tudod képzelni, mennyire!- húzott szorosabban magához.- És te ?- pislogott rám.
- Ha nem szeretnélek, most nem itt lennék a karjaid között!- dugtam homlokomat a nyaka hajlatába, így intenzívebben érezhettem az illatát. Simogatta a hajamat, mire én nyomtam egy puszit a nyakára. Mikor már harmadjára ásítottam akkorát, hogy bekönnyeztem, Harry elzavart aludni. Persze ő is maradt nálam éjszakára. A karjai közt aludni, hát őszintén, pótolhatatlan érzés.

A nagy vita (11. rész)

- Nálad ez így megy? Ha az egyikkel nem jön össze, ott a másik?- lesajnált.
- Nem tudod mit mondasz. Nem voltál ott, nem tudhatod mi történt ott!- ingerülten feleltem.
- Hidd el, el tudom képzelni.- hallottam a gúnyt a hangjában.
- De ne képzelegj! Nincs jogod történeteket kreálni rólam, érted?- dörzsöltem ingerülten az arcomat.
- Leléptél, vele voltál és nem vetted fel a telefont. Ez csak egyet jelenthet..-töprengett. Tudtam mire gondol.
- Harry én nem hiszek a fülemnek. Te komolyan azt feltételezed rólam, hogy lefeküdnék valakivel amikor veled járok?- hüledeztem.
- Csak, hogy mi nem járunk.- közölte szárazon, mire újra könnybe lábadt a szemem.
- Igazad van, nincs köztünk semmi. Egyébként, ha minden áron tudni szeretnéd, akkor elárulom, hogy éppen miattad bőgtem, amikor rám talált. Biztos, hogy nem utasított volna vissza. De én nem tettem semmit, bíztam benned, hogy majd ha hazajöttem, talán megbánod a dolgot és akkor minden oké lesz. Ez persze csak egy álom volt.- gördült le az első könnycseppem és úgy éreztem azonnal fel kell mennem a szobámba. Nem akartam, hogy lássa milyen gyenge vagyok. A szobám közepére leroskadva egyre csak sírtam. Nem az fájt igazán, hogy nem teljesült be a vágyam, hanem még ilyet feltételez rólam.
- Amy, gyere ki, könyörgöm!- üvöltött be a szobámba. Ingerült állapotomban kivágtattam a szobából.
- Mi az? Mit szeretnél? Egy képet csinálni az újabb trófeádról? Vagy esetleg meg akarsz mutatni Jess-nek? Ki vele!- kiabáltam.
- Nyugodj már le !- kért, kicsit másabb hangnemben mint akart.
- Miért nyugodjak le, mi ?- kérdeztem.
- Mert azt mondtam!- szólt vissza élesen.
- Igen? Azt mondtad? És az engem mennyiben érint? Azt kell tennem amit mondasz?- üvöltöttem már szinte az ideg összeroppanás környékén. A nagy kiáltozásra kijött Louis.
- Nem lehetne csendesebben, Amy?- vont kérdőre.
- Úgy van, Louis. Ez szép volt! Köszönöm a támogatást!- nem váltottam hangnemet és hangerőt. Bejöttek az udvarról a többiek is.- Na, ti is Harry mellett voksoltok, ugye?- néztem végig rajtuk, de senki sem válaszolt.
- Niall, Liam, Zayn... Alice. Igazatok is van. Nincs keresni valóm itt!- halkultam el teljesen. Senki sem szólt egy szót sem. - Louis, felhívom anyuékat, akarsz velük beszélni?- kérdeztem.
- Miért hívod őket?- érdeklődött.
- Lelépek innen! Nem vagyok idevaló. Csak a bajt csinálom. Nem szeretek útban lenni.-feleltem. - Vagy tudod mit? Spóroljunk időt. Én felmegyek és összepakolok, te addig felhívod őket. Még nincs késő az utazáshoz.- mondtam halkan, nehogy újra elbőgjem magamat. Odanyújtottam a telefonomat a kezébe, majd se szó-se beszéd, felmentem a szobába. Először csak ízlelgettem a keserű szájízemet. Az érzés, ahogy a legjobb barátnőm és a bátyám némán egyetértenek azzal, hogy nincs helyem itt, borzasztó. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, majd a bőröndömmel és a gitártokommal a hátamon levonultam a lépcsőről.
- Na, hívtad őket?- kérdeztem, a könnyeimet visszafojtva.
- Nem!- mondta.
- Akkor majd hívom én.- kikaptam a kezéből a telefont.
- Amy, nem mész sehová!- közölte.
- Majd én eldöntöm, jó?- vágtam vissza.
- Nem, itt maradsz!- parancsolt rám Harry.
- Miért? Nézni akarod ahogy teljesen összetörök? Ennyire jó érzés?- gúnyosan kérdeztem.
- Az eszem megáll tőled, te csaj!- túrt idegesen a hajába. Alice lefogta a kezem, Zayn pedig felszaladt az emeletre a cuccommal és vissza vitte a szobámba. Kicsit lenyugodtam és estig már csendben voltam. Nem kötöttem bele Hazz-ba sem. A szobámban hasaltam a szőnyegemen és ps-eztem, amikor kopogtak. Louis volt az.
- Megyünk ma egy bulira. Szeretnél jönni?- érdeklődött.
- Mennék szívesen, de most nem vagyok bulis hangulatomban.- húztam el a számat.
- Akkor viszont Hazza-val maradsz estére. Ő sem akar jönni. Képzeld, ő is összetört teljesen. Talán megvigasztalhatjátok egymást.-kacsintott rám, majd játékosan vállba lökött ököllel. Nem reagáltam rá, majd újra próbálta. Magamhoz rántottam bátyusomat és megölelgettem. Végigsimította a hajamat, majd még búcsúzóul megkért, hogy próbáljam meg elviselni Hazz társaságát. Miután leléptek, gondoltam megpróbálok jó fej lenni. Félve a következményektől, lesétáltam a lépcsőn. Ott ült a kanapén. Megálltam a kanapé mellett.
- Figyelj Harry..-kezdtem, de közbeszólt.
- Nem vagyunk beszélőviszonyban!- szólt rám ridegen, mire a mellkasom rögtön megfájdult.
- Az Isten áldja meg! Louis megkért, hogy viselkedjek normálisan. Én ezt meg is tettem. Sajnálom. Ennyi vagyok, nem tudom elérni, hogy te is úgy viselkedj velem.- mondtam keserűen, mégis hangosan, majd a konyhába mentem és a csap szélére támaszkodva lehajtottam a fejemet. Az utolsó könnycseppem koppanva hullott bele a sosem használt mosogató részbe.
- Amy!- szólt.
- Tessék?- fordultam hátra szipogva.
- Hagyd már abba! A fene sem hiszi el, hogy tényleg fáj ez az egész.- oltott le.
- Igen, igazad van, kicsit sem fáj. Csak majd' belehalok. Mondd csak, mit kéne tennem, hogy higgy nekem ?- vontam kérdőre. Olyan durván összevesztünk, körülbelül két óráig üvöltöttünk egymással. A kiinduló ok az volt, hogy nem hisz nekem. Utána jött az, hogy én aludtam más pasinál, amire rávágtam, hogy ő meg lefeküdt egy csajjal. És ez így ment teljesen addig, amíg a fejemhez nem vágta, hogy ha ő nem jön ki akkor kb. Andy megerőszakol. Mondtam neki, hogy nem kértem a segítségét. Azt hittem, önzetlenül segített. Annyira kiakadtam, hogy végül rákiáltottam.
- Basszus Harry! Szeretlek! Fogd már fel!- sírva mondtam. Már nem a szomorúságtól könnyeztem, inkább az idegességtől. Néhány másodpercig csak pislogva nézett, majd amikor tényleg eljutott a mondandóm hozzá, nekitolt a falnak és megcsókolt. Hagytam, sőt visszacsókoltam. Nyelve esedezett a bejutásért, aminek köszönhetően belemosolyogtam a csókba. Mivel nem kapta meg a bebocsátást, kicsit ráharapott az ajkamra és meghúzta azt. Ezzel nyert ügye volt. Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz, a köztünk lévő távolságot nullára csökkentve. Benyúlt a térdhajlatomba és felemelt, ezzel arra késztetett, hogy a lábaimat a dereka köré fonjam. Ujjaimat kicsúsztattam göndör fürtjei közül és nyaka köré fontam mindkét karom.
- Annyira szeretlek!- zilálta miközben végigfektetett az ágyán. Képes lettem volna teljes egészen átadni magam neki. Ez a vita az utolsó szikra volt a kapcsolatunkban. Szerencsére úgy néz ki, hogy a szikra elég erős volt.

Régi "barátok" (10. rész)

- Andy!- pattantam fel és szembefordultam vele. A holdfényben megcsillantak az arcomon patakokban folyó könnyek.
- Úristen, veled mi történt, szépségem?- kérdezte, óvatosan megsimítva az arcomat.
- Elmeséljem?- kérdeztem vissza.
- Persze! Ha tudok, segítek. Ígérem!- nézett mélyen a szemebe. Elhadartam neki a történetet. A Harry névre furcsán nézett, inkább olyan kérdő tekintetet véltem felfedezni. Elmagyaráztam neki, hogy a srác aki a bulin volt velem. A zsebemben lévő telefon folyamatosan csörgött, váltakoztak a csengőhangok. Egy idő után meguntam és lenémítottam így csak rezgett. Fél óra múlva már Andy karjaiban feküdtem, természetesen olyan baráti ölelés volt. Mert akármit tett Harry, én szeretem!
- Emlékszel, mi történt amikor utoljára itt voltunk ketten?- mosolyogva felnéztem rá.
- Emlékszem!- mosolygott vissza. - Figyelj! Nagyon sajnálom ami azon a bulin történt. Nagyon durva koktélokat kevertünk egymásnak a haverokkal. Bármit mondtam, nagyon restellem.- sütötte le a szemét.
- Semmi baj! Én tudom, hogy nem vagy olyan igazából. Tulajdonképpen, az egyik legjobb ember vagy akit ismerek!- feleltem őszintén.
- Csak azt adom, amit másoktól én is elvárnék. A baj, hogy nem mindenkitől kapom vissza.- húzta el a száját. Értettem, ezzel mit mond.
- Imádtam az utolsó vitánkat!- csúszott ki a számon. Kérdőn bámult rám.
- Nem értem.- csóválta a fejét.
- Mert abból tudtam, hogy harcolsz értem. Ha csendben rábólintottál volna, hogy másik suliba megyek, akkor úgy éreztem volna, hogy nem érdekel, hová megyek.- magyaráztam el, mire tudatosult benne és bólogatni kezdett.
- Kezd hűvös lenni. Elkísérjelek?- fürkészett.
- Elkísérhetsz, de én ma nem megyek haza. Nem tudnék egy társaságban lenni Vele.- néztem fel rá.
- Akkor gyere, sétáljunk még egy kicsit, utána nálam maradhatsz, ha szeretnéd!- mosolygott rám, majd a hátamra terítette a pulcsiját. Egy mosollyal nyugtáztam a gesztust, majd bólintottam egyet és elindultunk. Bolyongtunk vagy egy órát a tengerpart környékén. Gyönyörű, így éjjel. Tíz órára értünk el a lakására, ami pont olyan volt, mint amikor megvette. Ugyanis twitteren követtem az eseményeket és néztem a képeit, ahol volt egy pár az új lakásáról. Ízléses és szerintem nagyon szép lakás, hatalmas hátsó üvegajtóval és ablakokkal a tengerre. Nyomon követtem az életét, így tudok róla, hogy elméletileg van barátnője.
- Juliet nem fog haragudni, ha rájön, hogy a volt barátnőd nálad töltötte az estét?- kérdeztem leülve a kanapéra.
- Nem fog. De várjunk csak, te honnan tudsz róla?- érdeklődött felvont szemöldökkel.
- Twitter.- feleltem egyszerűen.- Hogyhogy nem fog haragudni? Én tuti sík ideg lennék, ha megtudnám, hogy egy lány most Harry-vel tölti az estét. Vagyis, ki tudja? Nem kizárt a dolog..-töprengtem, mire fejcsóválva rám szólt.
- Ne! Most ne gondolj ilyenekre! Élvezd ki a távolságot és a gondolatokat hagyd holnapra!- tanácsolta. Elgondolkodtam a hallottakon, majd rájöttem, hogy teljesen igaza van, így megfogadtam a tanácsot. Lazára vettük a figurát. Kellemesen elhülyültünk. Éppen a tévére csatlakoztatott Ps3 előtt lökdösődve játszottunk, amikor csöngettek.
- Nem bízom benned, Tomlinson! Gyere!- mondta, majd elkezdett az ajtó felé húzni. Kinyitottuk és az ajtó előtt 4 srác ácsorgott. Mindegyikőjüket nagyon jól ismerem és imádom. Nagyon jó kapcsolatban voltunk, ameddig Andy-vel jártam, utána már sajnos nem volt alkalmam beszélni velük.
- Hé, itt van Tomlinson kisasszony!- mosolygott rám CC majd megszorongatott. Jinxx mögötte állt, és mivel jóval alacsonyabb ezért nem látott ki mögüle, de a nevem hallatán felcsillanhatott a szeme, mert kiugrott haverja mögül és ő is kiszorította belőlem a szuszt. Jake csak a kezét nyújtotta kézfogásra, majd amikor megfogtam magához rántott, összeborzolta a hajam, majd megölelgetett. Ashley-ben tudatosult először a látvány.
- Ti újra együtt vagytok?- kérdezte kikerekedett szemekkel miután ő is kis híján kipréselte belőlem az összes levegőt. Össze néztünk, majd rájuk.
- Nem, csak hát izé. Ez hosszú történet. Bent elmeséljük.- ajánlotta fel Andy. Miután a srácok megtudták a helyzetet, közölték, hogy hiányzom nekik. Nem találtam az összefüggést, de mindegy, aranyosak voltak. Folytattuk a játékot, most már négyen. Ami annyit jelentett, hogy egymás karjához kaparászva próbáltunk csalni, valljuk be, nem jártunk sok sikerrel. Mert például Andy megpróbálta a gomb segítségével letolni Jake-t az útról (autóversenyzős játék), mire Jake megharapta. Jinxx véletlen megfejelt, mert én hajoltam felé, ő pedig felém és így történt a kocc. Végezetül rengeteget röhögtünk, majd elhalványulnak az emlékek. Reggel amikor felkeltem, Jake, Jinxx, CC és Ashley még ott voltak. Én pedig Andy karjai közt ébredtem. Valószínűleg akkor aludtam el, amikor néztem ahogy játszanak és a vállára hajtottam a fejemet. Ezek a mocskok le is fényképeztek. Sőt, Andy-nek most az a háttere, ahogy a vállára hajtott fejjel alszok ő pedig játszik. Egész jól sikerült kép, át is küldtem. Őszintén, most nekem is az a hátterem. Plusz kaptam telószámokat és én is megadtam nekik. A srácok leléptek, majd még egy óra döglés után Andy hazavitt. A kapuban beszélgettünk még egy kicsit. A deszkámat tologattam a jobb lábammal, közben a kapunak támaszkodva figyeltem őt.
- Találkozunk valamikor? Séta, vagy valami olyasmi mint tegnap este.- alkudozott. Rögtön belementem. Imádom Andy-t és a bandáját is. Suliban mindig velük lógtunk Alice-el. A lányok persze tök lotyónak tartottak, amiért csak a srácokkal foglalkoztunk. De minket nem kifejezetten érdekelt senki véleménye. Jól éreztük magunkat a suli metál-rajongó srácaival. Egy puszi kíséretében megköszöntem neki a tegnap estét.Ellökte magát a kaputól és a kocsijába ülve elhajtott. Bementem a házba, az ajtó mögött ott állt Ő és nem pont kedves arckifejezéssel méregetett.

Igazság (9. rész)

Reggel amikor felkeltem megláttam magam mellett Harry-t. Gondoltam, ha már úgy is ébren vagyok, akkor elmegyek és hozok valami reggelit. Halkan kiosontam a szobából a táskám maradék tartalmával. Gyors zuhany és fogmosás után felöltöztem és sétálva indultam el amolyan felfedező útra. Találtam is egy kis üzletet. Körülnéztem ott és megvettem mindent ami a  palacsintához kell. Visszafelé már kicsit nagyobb volt a mozgolódás az utcán. Egy kicsivel több ember járkált. A házba érve megbizonyosodtam róla, hogy Hazza még alszik. A konyhában elkészítettem a palacsintákat.
- Hm, finom illatokat érzek!- mondta Hazz a konyha felé közeledve.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá, majd megfordítottam a palacsintát a serpenyőben. Mögém lépett és a fülemhez hajolt.
- Amit tegnap megígértem este, egyszer be fogom tartani. Megfizetsz azért, amit velem tettél!- suttogta rekedtes hangon. Kirázott a hideg, természetesen a legjobb értelemben. Pontosan ebben a pillanatban elkészült az utolsó palacsinta. Sietősen rálöktem a többire, majd lekapcsoltam a főzőlapot. A legközelebbi falnak nekitoltam Hazza-t és a nyakát kezdtem harapdálni, tudtam, hogy imádja. Egyszer csak megunta, felkapott, arra késztetve, hogy dereka köré fonjam lábaimat. Felvitt az emeletre és meg sem állt a szobájáig, de most nem az ágyra rakott, hanem a földre. Igazából nagyon nem érdekelt, mert kényelmes szőnyeg volt alattunk. Most ő kínozott engem. Az állam vonalától teljesen a pólóm nyakáig végigcsókolgatott. Hirtelen a telefonunkat felváltva kezdte valaki, illetve valakik csörgetni.
- Mi a..?- értetlenkedtem. Hazz morogva felsegített a szőnyegről és az éjjeliszekrényen lévő készülékekért mentünk. Őt Niall, engem Louis hívogatott. Visszahívtam Lou-t, hogy megtudjam, mi volt ilyen fontos.
- Szia!- köszönt, a hangjából ítélve vigyorgott.
- Baj van?- kérdeztem.
- Nem, csak gondoltuk, megnézzük éltek-e még.- csipkelődött.
- Sajnálattal közlöm, hogy nem. Már meghaltunk!- szálltam be a játékba.
- Gyertek már haza! Úgy unatkozunk nélkületek!- üvöltötte bele a telefonba Zayn. Önkéntelenül is felröhögtem.
- Jó, oké. Egy óra és ott vagyunk.- búcsúzkodtam, majd kinyomtam a hívást.
- Na, gyere gyorsan kajáljunk meg, aztán húzzunk haza. Hiányolnak minket!- mosolyogva felnéztem rá. Bólintott és megfogta a kezem, így együtt sétáltunk ki a konyháig. A palacsinta felé hajolva beszélgettünk.
- Mi a terv mára?- érdeklődött.
- Hát, szabadnapos vagyok, szóval valamit csak kitalálunk. Igazából laza délutánra gondoltam.- magyaráztam. Bólogatott, majd bekapta az utolsó falat palacsintáját. Én is hasonlóan tettem, majd megvártam, még felöltözik és elindultunk. Otthon a többiek már vártak. Hopp, most jut eszembe, anyuék ma mennek haza. Kár, hogy nem vagyok olyan kapcsolatban anyámmal, hogy ezt sajnáljam. Apu sokkal jobban fog hiányozni. Ő pont olyan metálface mint én. Vele lenni hasonló, mint egy haverral. Az előszobából bekiabáltam, hogy megjöttünk. Nem tehetek róla, berögződött szokásom. Felszaladtam az emeletre és bedobtam a szobámba a táskámat. A földszinten akkorra már mindenki kint ücsörgött. Anyuék bőröndjei is lent voltak. Akkor gondolom, most búcsúzkodunk egy sort. Remek, imádom. Először aput ölelgettem meg. Majd végül csak egy gyors puszi-váltásnak szántam az anyuhoz intézett búcsúmat, de akkor megtörtént a lehetetlen. Egy bűnbánó arckifejezés kíséretében bocsánatot kért. Azt mondta, hogy nagyon jól tudja, nem lehet bepótolni azokat az éveket, amiket elszalasztott, de reméli, hogy a további életemben ő is kap egy kis helyet. Végül megtörtem és megbocsájtottam neki. A lányának lenni olyan volt, mintha anya nélküli családban nőttem volna fel. De valahogy átérzem, hogy neki milyen volt, hogy kivonta magát az életemből. "Mindenkinek jár egy második esély" elv szerint úgy döntöttem, újrakezdjük az egész kapcsolatunkat és megpróbálunk normális anya-lánya párost alkotni. Az biztos, hogy sohasem fogok jobban ragaszkodni hozzá, mint apuhoz vagy Louis-hoz, de megpróbálunk normálisan kijönni egymással. Lou kivitte őket a reptérre én pedig felmentem a szobámba. Nem volt semmi máshoz kedvem, mint Guitar Hero-zni egyet. Éppen valami veszett jó metál számot játszottam, amikor Louis hazaért és feljött hozzám.
- Beszállsz?- néztem rá, megállítva a játékot és a másik gitár felé biccentettem.
- Nem, köszi.- mosolyodott el.
- Ahogy érzed.- megrántottam a vállam.
- Figyelj Amy!-kezdte, mire letettem a gitárkonzolt a földre és rá néztem, jelezve, hogy hallgatom.- Minden oké veletek?- érdeklődött Hazz-ra célozgatva.
- Szerintem igen. Miért?- kérdeztem vissza, már-már kialakuló összeesküvés-elméleteken agyalva.
- Találtam néhány fényképet tegnap estéről. Komolyan hagytad, hogy lelépjen Jess-hez?- hitetlenkedett.
- Mit mondhattam volna? Hogy hívja vissza a kiadót és közölje, hogy nincs kedve a kamu nőjéhez? Vagy, hogy a valódi barátnőjével kéne törődnie?- vontam kérdőre a szobámban ücsörgő bátyámat.
- Ez így nagyon nem oké. Az a rohadt kiadó még a szerelemből is pénzt akar csinálni. Nehogy már eldöntsék, hogy Hazza kivel van együtt! Ha ő azt mondja, hogy beléd szerelmes, akkor senki sem kéreti tőle, hogy hagyjon ott téged egyedül egy házban, egy olyan lányért akit igazából nem is ismer. Őrültség!- mérgelődött.
- Hjaj Lou, újra kitaláltad, mire gondolok. Nagyon megy ez neked!- villantottam egy keserédes mosolyt.
- Na, gyere ide!- ölelt magához. Rögtön elfogadtam a felajánlott ölelését. Említettem már, hogy imádom a bátyámat?
- Szerinted ez meddig megy így?- néztem fel az enyhén magasabb tesómra.
- Nem tudom, remélem Harry észhez tér és véget vet ennek a marhaságnak.- felelte.
- Őszintén remélem én is.- bólogattam.
- Na, magadra hagylak.- mosolygott rám, majd megfordult és kiment. Unottan nézegettem a facebook-profilomat, amin rend szerint rengeteg ismerős-felkérés volt, temérdek üzenet és még annál is sokkal több értesítés. Így jár az, akinek világsztár a bátyja. Kedvem sem volt végignézni, meg alapjáraton nem is érdekelt, úgyhogy kinyomtam és inkább filmet néztem. Már a vége felé jártam, amikor Louis hangját hallottam.
- Amy, gyere légyszi!- kiáltott, valószínűleg a lépcső előtt állva.
- Megyek!- szóltam vissza és már indultam is. Leérve egy lányt pillantottam meg. Fogalmam sem volt, hogy ki ez. Kérdőn néztem a lent álló társaságra. Közömbösen méregetett engem, ami kissé zavart. Nem igazán vagyok szégyenlős, meg ilyenek, de akkor is furán jött ki. Inkább odaálltam Zayn és Niall közé. Sőt, egy kicsit Niall mögé bújtam. Az idegen lány magasabb volt nálam, mondjuk én egész kicsi termetű vagyok. Niall pedig védelmezően elém állt, amit nem tudok neki elégszer megköszönni. Ekkor lesétált Hazz komótosan a lépcsőről, suttogva megköszöntem, hogy próbált védelmezni Nialler és odaszaladtam a barátomhoz. Lazán átkarolt, mire a lány szemöldöke szinte a plafonig szaladt.
- Na, Harry! Miért rángattál ide?- szólt, mint ha szívességet tett volna.
- Azért, hogy mondd meg szépen a kiadódnak, hogy azt üzenem, nem vagyok hajlandó tovább játszani a barátodat, mert van egy lány, akit szeretek. És az nem te vagy!- közölte szárazon.
- Igen?- mondta, majd elővette a telefonját és benyomott egy hangjegyzetet.- Amikor ezt felvettem, nagyon úgy tűnt, hogy élvezed a velem töltött időt!- húzta gúnyos vigyorra a száját. A szemem fátyolossá vált, nem akartam elhinni amit hallottam. A csaj kéjes nyögdécselései és Harry férfias morgása. Kristály tisztán hallható volt, hogy ez teljesen az aminek hallatszik. Plusz még a szavak amiket nyögtek egymásnak.
- Basszus- túrt a hajába Harry.
- Amy, gyere ide légyszíves!- kért meg, normális hangnemben Jess. Nem láttam akadályát. A tekintete elárulta, hogy nem fog bántani.- Mit látsz? Mikor keletkezett a hangjegyzet?-kérdezte.
- Tegnap!- mondtam mély fájdalommal a hangomban. Nem bírtam tovább és elsírtam magam.
- Sajnálom. De meg kellett tudnod.- mondta miközben végigsimította a karomat, amolyan bátorításképp. A könnyeimmel küszködve bólintottam egyet, majd elnézést kérve felmentem az emeletre a deszkámért és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem. Meg sem álltam addig a helyig, ahol Andy először megcsókolt. Egy kis magaslat a tengerre nézve. A deszkámra ültem és térdeimet átkulcsolva a karommal néztem a könnyeim mögül a tengert. Gyönyörű volt, mint azon az estén amikor Andy-vel voltunk itt. Csak éppen az életem legszebb estéi közé tartozott, ez pedig a legrosszabb. Lépteket hallottam, ami nagyon meglepett. Sohasem járt itt senki, csak mi ketten. Senki sem ismerte eddig a helyet. Mögém ért, de nem mertem megfordulni. Féltem, hogy Harry áll mögöttem. Akkor tuti, hogy inkább leugrok a szirtről mint, hogy beszéljek vele.
-Amy?- kérdezte egy ismerős hang. Most nem félek tőle, szükségem van valakire, aki megvigasztal ma éjjel és tudom, hogy ő képes lesz rá!

Vissza a valóságba (8. rész)

Álmaim háza elé érve előkotortam a zsebemből a kis cetlit, amire Hazz leírta nekem a kapu zárkódját. Benyomkodtam a számokat, majd az előttem kitáruló kapun besétáltam. Az ajtó előtt megálltam és kopogtattam. Oké, hogy a barátom háza, de akkor sem nyitok be bármi jelzés nélkül, ez így egyértelmű. Közeledő lépteket hallottam, mire a gyomromban felébredtek a lepkéim és eszeveszett tombolásba kezdtek. Ez csak fokozódott amikor megláttam a göndör fürtöket, a gyönyörű zöld szemeket és a telt ajkakat. Fürkészően nézett végig rajtam, majd szája szélét harapva berántott a lakásba. Hevesen kezdett verni a szívem, amikor tudatosult bennem, hogy a világ legédesebb pasija egyetlen szál szürke melegítő nadrágban ácsorog előttem. Közelebb lépve hozzá, hirtelen jött felbátorodásomnak köszönhetően megcsókoltam. Nedves hajába túrtam, közben szabad kezemet végighúztam mellkasán. Az is nedves volt. Elmosolyodott amikor meglátta az arckifejezésemet.

- Igen, épp zuhanyoztam!- simította végig az arcomat. 

- Bocsi, nem akartalak zavarni!- dadogtam.

- Hé! Semmi ilyesmiről nincs szó. Amúgy is, már pont végeztem.- mosolygott rám. 

- Akkor oké!- feleltem megszeppenve. Nem voltam sohasem félős lány, de ennyire helyes barátom még nem volt. Oké, Andy sem csúnya, na de Hazza? Ő maga a tökéletesség. Minden része, legalább is, amit ismerek.

- Mit szólnál hozzá, ha most beugranánk a kocsiba, elmennénk neked valami cuccért és itt éjszakáznánk?- nézett le rám a magasságkülönbségünk miatt. Először kicsit megijedtem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért szeretne ma is itt aludni. De aztán az agyamban lévő vészvillogó jelzett, hogy ne legyek hülye. A tegnapi mondata járt a fejemben, azt mondta, vár rám, ameddig csak szeretném. Ezt átgondolva válaszoltam.

- Részemről oké!- lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az ajkaira. Beszaladt a szobába, magára kapott egy pólót és már fogta is a kocsikulcsot. A házunk előtt leparkolt és beszaladtunk. Sehol senki. Ez fura. Na mindegy. Felrohantunk a szobámba, ahol néhány fontos cuccot beledobáltam a válltáskámba. Olyanokat mint pl. pizsinek egy top meg rövidnaci, holnapra valami ruha, fogkefe. Amíg pakolásztam Hazz végigfeküdt az ágyamon. 

- Azt hiszem megvagyok!- álltam meg előtte.

- Oké!- mondta, majd egy sunyi mosolyt követve elkapta a csuklómat és magára rántott. Ennyire közel még sohasem voltam hozzá. Nagyon tetszett ez a közelség, és akarva-akaratlanul is azon voltam, hogy a köztünk lévő távolságot minimálisra csökkentsem. 

- Hazz, Amy! Itthon vagytok?- kiáltott fel az emeletre Zayn. Összenéztünk és mindkettőnk arcán egy olyan tipikus "basszus" arckifejezés ült. Feltápászkodtam, majd ő is és elindultunk lefelé a lépcsőn a táskámmal együtt.

- Sziasztok!- köszöntem a többieknek és hogy kikerüljem anyuval az újabb konfliktust, inkább kikerültem mindenkit és kimentem a házból. Megálltam a kocsi előtt, de eszembe jutott, hogy a zsebemben van a kulcs. Előkapartam és kinyitottam az ajtót, majd beültem az anyósülésre. Bedobtam hátra a táskámat és vártam. Néhány perc múlva már jött is Harry és beült mellém.

- Na, mi volt?- pislogtam rá.

- Csak mondtam Lou-nak, hogy nálam alszunk.- mosolygott. Egy gyors csók után elindultunk. A házhoz érve nem tudom, mi történt, de amint a garázsba vezető hátsó ajtón beléptünk a házba, rögtön a kanapéhoz toltam őt és csókoltam megállás nélkül, csak annyi szünet volt a csókok között, hogy levegőt vegyünk. Megdöbbentettem még magamat is ezzel a viselkedéssel. 

- Amy!- nyögte ki nagy nehezen, kicsit eltolva magától. Azt gondoltam, hogy most nincs kedve ehhez, szóval zavartan feltápászkodtam és a tőle kicsit távolabbi fotelbe húzódtam.

- Sajnálom!- motyogtam. Lehunytam a szemem. Csak arra nyitottam ki, hogy elemelkedtem a fotelből. Tekintetem a zöld szempárba fúrtam.

- Annyit akartam mondani, hogy inkább menjünk be a szobába.- mosolygott rám és felvitt a lépcsőn, majd a szoba ajtaját lábbal belökte és az ágyra tett óvatosan. Karjaimat a nyaka köré fontam és viszonoztam csókjait. Lazán kiakasztotta a karjaimat és ledobta a pólóját. Tökéletes izomzata elém tárult. Megragadtam vállait és magam mellé löktem. Lovagló ülésbe helyezkedtem így fordítva helyzetünkön. 

- Akarlak!- suttogtam a fülébe.

- Amy, nem muszáj, ha nem szeretnéd!- csitítgatott.

- Azt mondtam, akarlak! Érted?- magyaráztam. Villantott egy kaján vigyort és megcsókolt. A derekamat simogatta és felhúzta a pólómat, hogy láthatóvá tegye azt. Már majdnem lekerült a felsőm, amikor az éjjeli szekrényen lévő telefonok egyike megszólalt. Természetesen nem az enyém. Felvette a telefont, én pedig lemásztam róla. A beszélgetés egy oldalát hallottam csak, így nem értettem semmit. Miután letette, felém fordult. Olyan csalódott arcot vágott. Gondolkodni kezdtem.

- Baby, baj van.- kezdte. Kérdőn néztem rá.

- Az a helyzet, hogy Jess-el kell ma megjelennem valahol. Nagyon sajnálom!- nézett rám bűnbánóan.

- Semmi baj! Nem tehetsz róla!- motyogtam csalódottan. Elkezdett készülődni, én pedig az ágy közepén törökülésben ülve néztem őt. 

- Maradj itt estére!- kérte.

- Oké.- mondtam. Kisétáltam vele az ajtóig. Ott még visszafordult hozzám és hosszan megcsókolt. Homlokomat az övének támasztottam.

- Itt várlak, édes.- mondtam búcsúzóul. Végignéztem ahogy kiáll a garázsból majd elhajt. Egy hosszú sóhaj kíséretében becsuktam az ajtót és elmentem letusolni. Amíg a forró víz alatt álltam azon töprengtem, hogy milyen élethelyzetben fordul elő az, ami most történt velem. A barátom a kamubarátnőjéhez ment, félbehagyva valami velem kapcsolatosat. Persze tudom, hogy muszáj volt. De akkor is. Nekem ez fáj. Elméletileg, mi együtt vagyunk. Mégsem dobja a másik lányt. És ekkor jött a megvilágosodás: Mi a fenét álltatom magam? Úgysem vagyok több neki egy jó kis szórakozásnál. Vagy, valami ilyesmi. De, nem! Hazz nem ilyen! Ő a legédesebb, legaranyosabb, legfigyelmesebb srác a világon. Úristen, én most komolyan saját magammal vitatkozom? Azt hiszem meg fogok őrülni! Egy lila csőtopban és fekete francia bugyiban átsétáltam a fürdőből Harry szobájába. Gondoltam, játszok vele egy kicsit. Vigyorogva a kezembe vettem a mobilom és nyomkodtam az érintőképernyőt. Rekord gyorsasággal elküldtem az sms-t, amire hamarosan jött a válasz. Fél órán keresztül hergeltem. Akkor már kezdett kiakadni tőlem és fenyegetőzött olyan dolgokkal, hogy nem köszönöm meg azt, amit velem fog tenni. Tudtam, mire gondol, de azért is hergeltem. Végül jó éjt kívántam neki és elaludtam.

I'm so sorry (7. rész)

Délelőtt egy édes csók keltett. Hazz mosolygott rám, ami meghatározta a napom hangulatát.

- Jó reggelt, szépségem!- nyomott az arcomra egy puszit.- Kérsz reggelit?- kérdezte.

- Neked is. Igen, kajás vagyok, köszönöm.-majd ki csattantam az örömtől. Miközben mentem ki az konyhába Hazza után, bekapcsoltam a telefonomat. Mert este kikapcsoltuk őket, hogy hagyjanak minket békén. Nos, 16 nem fogadott hívás és egy rakat üzenet fogadott. A konyhapult mellett lévő bárszék egyikére felültem és a tekintetemmel követtem a barátom mozgását, aki sündörgött a konyhában. Elkezdtem neki olvasgatni az üzeneteket. Néhányon nagyon jókat nevettünk. 

- Ez semmi. Én Lou-tól olyat kaptam, fél óráig röhögtem rajta.- mesélte.

- Olvasd!- kértem.

- "Styles!!!! Ne csinálj hülyeséget a húgommal mert leütlek !! ;))"- mutatta meg. Felröhögtem, mert ez egy tipikus Louis beszólás volt. Imádom a bátyámat, olyan lökött, mégis nagyon megértő. Hazz a két tányérral elindult az étkező felé, én pedig utána. Leültünk és megreggeliztünk. 

- Amy!- szólított meg, megtörve az eddig beállt csendet.

- Tessék?- néztem fel rá.

- Szóval, amit Louis írt..-motyogta.- Annyit akarok kibökni, hogy nem kell siettetnünk a dolgot. Bármeddig hajlandó vagyok rád várni!- fúrta tekintetét az enyémbe, amit nehezen álltam, mert éreztem, hogy vörösödöm.

- Köszönöm!- mondtam, majd az asztal felett áthajolva megcsókoltam.

- Egyébként, nagyon jól áll a pólóm.- villantott egy gyönyörű mosolyt.- A boxerről már nem is beszélve.- kacsintott egyet. Zavaromban csak a hajam alját piszkáltam, mire ő megkerülte az asztalt, felemelt és felvitt a szobába. Óvatosan ráfektetett az ágyra és felém tornyosulva csókolt. Tudtam, hogy nagyon szerette volna, de még nem álltam kész rá. Egy spontánabb alkalomra tartogatom az elsőt. Valami heves, és kétségbeesett szituációra gondoltam.

- Harry..- ziháltam.

- Sajnálom!- mondta és elengedte a póló alját, hogy az ismét eltakarhassa a hasamat és csípőmet. Fordítottam helyzetünkön és lovagló ülésbe helyezkedtem rajta. Ledőltem a mellkasára, és hallgattam ahogy lélegzik. A mellkasa eközben fel le emelkedett velem együtt. 

- Szeretlek!- puszilta meg a fejem tetejét.

- Az életemnél is jobban!- feleltem, miközben a szívverését figyeltem. 

- Baby, lassan mennünk kellene, mielőtt még nagyon kiakadnak a többiek. Plusz a szüleid is elkönyvelik, hogy megrontottalak.- nem láttam, de a hangján hallottam, hogy mosolyog. 

- A szüleim azt gondolnak, amit akarnak!- indulatosan mondtam.- Viszont a többiek idegeivel nem kéne játszanunk, úgyhogy készülődjünk!- mosolyodtam el. Elmentem letusolni, Harry pedig a szobában várt. Egy szál törölközőbe csavarva lépkedtem vissza hozzá.

- Hm, nagyon jó napom van ma!- nézett végig rajtam. Nem bírtam ki, elmosolyodtam.

- Szerinted mit vegyek fel?- kérdeztem tőle.

- Hát, kocsival megyünk. Hazáig kibírod, nem?- kérdezte.

- Hazz, TÖRÖLKÖZŐBEN?- kérdeztem vissza elkerekedett szemekkel és kicsit hisztérikus hangnemben. 

- Tőlem úgy is jöhetsz.- megajándékozott egy kaján vigyort. Végül is a dologból az lett, hogy a ruhámat bedobtuk a hátsó ülésre, kölcsönadott egy nadrágot, visszavettem a magassarkút és kaptam egy pólót is. Igen, borzalmasan néztem ki, férfi nadrágban és pólóban, magassarkúval. A tükör előtt barátkoztam a szerelésemmel, amikor Hazza hátulról átölelte a derekamat és ajkait a fülemhez emelte.

- Szerintem jól áll. Jobban, mint az a ruha tegnap este. Mondjuk, abban is gyönyörű voltál, cica.- suttogta, amibe szokás szerint beleborzongtam. Nyomtam egy apró puszit az arcára, majd tudatosult bennem, hogy egyetlen egy boxer van rajta. Szembefordultam vele és a hirtelen jött bátorságomnak köszönhetően végighúztam ujjaimat a kidolgozott felsőtestén. Homlokomat a mellkasának döntöttem és egy puszit otthagyva rákulcsoltam ujjaimat az övéire.

- Menjünk!- mondtam. Bezárta a lakást és a hátsó ajtón kimentünk a garázsba, beszálltunk az ott parkoló kocsiba és hazamentünk. Otthon a nappaliban ücsörgött mindenki, beleértve a szüleimet is. Amint magamon éreztem a pillantásokat, erősebben megszorítottam Harry kezét. 

- Sziasztok! Asszem' jobb, ha én most lelépek!- mondtam és ezzel felmentem az emeletre, barátom társaságában. A szobámba beléptünk és rögtön be is csuktuk az ajtót. Gyorsan átöltöztem a saját ruháimba. A sarokban észrevettem a gitáromat, ami azóta ott áll, hogy visszaköltöztem. Egyszer sem játszottam még rajta. Az ölembe véve lefogtam az akkordokat és játszani kezdtem. Semmi rendszer nem volt a játszott dalok között, mindent eljátszottam aminek a kottája eszembe jutott. Kopogtatást hallottunk, méghozzá az én ajtómon. Letettem a hangszert és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és csodálkozva bámultam anyut. Hazz felpattant, és arra hivatkozva, hogy szerinte neki nem kéne jelen lennie most, lelépett. Na kösz, a sátán karmai közé dobott. 

- Amy, beszélnünk kell.- kezdte szigorúan, de félbe szakítottam.

- Miről ? Arról, hogy mennyire megszégyenítettelek tegnap? Vagy esetleg meg kellene hallgatnom egy monológot arról, hogy nem vagy hajlandó velem mutatkozni? Talán le is tagadnál? Hm?- vágtam a fejéhez a kérdéseimet.

- Nem erről lenne szó. Másról.- mondta.

- Várj, tudom mit szeretnél. Nem akarod, hogy Harry-vel járjak. Értem én, csak egy a baj. Rég nem adok a véleményedre. Későn próbálsz beszállni a nevelésembe!- förmedtem rá.

- Kicsim! Hallgass végig, kérlek!- könyörgött.

- Na, már meg kicsim..- dünnyögtem, majd egy szemöldök felvonással jeleztem, hogy hallgatom. 

- Nagyon sajnálok mindent! Hogy nem foglalkoztam veled.- mondta a padlót pásztázva a tekintetével.

- Á, azt megszoktam már.- legyintettem.

- Azért is bocsánatot kell kérnem, amiért nem értékeltelek. Gyönyörű szép, csinos és ezek mellett nagyon okos lány lettél.- dicsért könnyezve. 

- Hát, tök jó, hogy évekig nem vettél tudomást rólam, most pedig meguntad, hogy apu ezzel csesztet és idejöttél hozzám. Köszönöm szépen!- mondtam kimérten és kikerülve őt, ott hagytam és lementem a nappaliba. 

- Apu!- szólítottam meg, mire felnézett a kezében tartott, alibinek használatos újságból. 

- Igen, kicsim?- kérdezte ártatlanul.

- Te küldted rám anyut?- méregettem dühösen őt.

- Ennyire látszott?- szontyolodott el.

- Nagyon.

- Legalább válaszoltál neki valamit?- nézett rám.

- Aha, megmondtam neki, hogy tök jó, évek múltán annyira megunta a könyörgésedet, hogy megpróbálta lerendezni, hátha akkor békén hagyod ezzel.- feleltem szárazon.

- Amy, ez nem volt szép!- ingatta a fejét.

- De igazam volt.- védtem magamat

- Ez viszont így van, nincs mit szépíteni rajta.- értett egyet velem.

- Léptem deszkázni!- közöltem vele, majd intettem egyet és a kapun kívül lecsaptam a deszkát a földre majd megindultam. Céltalanul bolyongtam az utcákon. Láttam néhány srácot akik a sulink "deszkás" csapatának tagjai. Igazából csak menőznek a csajoknak. Legjobb esetben talán gurulni tudnak. A telómon rápillantottam az időre, és rájöttem, hogy mindjárt melóban a helyem. Hazagurultam és felvettem a cuccomat, nyomtam egy gyors csókot Hazz-nak.

- Hé, baby!- szólt utánam.

- Hm?- pillantottam rá.

- Emlékszel az útra a házamig?- suttogta.

- Persze.- mosolyogtam rá.

- Meló után gyere oda. De most elviszlek, mert elkésel szépségem!- ölelt magához. Elfogadtam a segítséget, mert tényleg késésben voltam. Az üzlet előtt megállt. Közel hajoltam hozzá, mire kaptam egy lágy csókot. 

A ház (6. rész)

Mikor felébredtem, örömmel vettem észre, hogy Harry maradt egész éjszaka nálam. Az viszont cseppet sem tett boldoggá, hogy anyuék még itt vannak. És maradnak is péntekig. Ami annyiból rossz, hogy még csak kedd van. Nem vagyok gonosz, szeretem a szüleimet, de azt nem bírom, hogy anyu minden dolgomba beleszól és szó szerint szégyenli, hogy a lánya vagyok. Bezzeg Louis, ő mennyi boldogságot hoz az életébe. Hazz látta a dühös arcomat.

- Mi a baj kicsim?- fürkészett.

- Semmi... csak... izé...- töprengtem valami hihető hazugságon.

- Nem úgy tűnik...- fúrta tekintetét az enyémbe.

- Na jó! Zavar, hogy anyu ennyire semmibe néz. Hogy szégyell engem.Hogy bármit tehetek, neki az nem jó.- buktam ki teljesen

- Most tagadhatnám ezeket a dolgokat. Mondhatnám, hogy nincs igazad, de sajnos nem tehetem.- nézett rám szomorúan miközben szorosabban ölelt magához. Nem kellett semmit sem mondania. Jól esett az ölelése. Végre úgy éreztem, hogy valakinek fontos vagyok. Közelebb hajoltam hozzá és éppen meg akartam csókolni amikor kopogtattak. Megforgattam a szemeimet, majd elkiáltottam magam.

- Ki az?- szóltam.

- Én vagyok, kicsim.- mondta apu az ajtó másik oldaláról.- Bejöhetek?-kérdezte. Kicsit "apabarátabb" pózba helyezkedtünk mielőtt válaszoltam.

- Persze, gyere csak!- hívtam be. Bejött és mosolyogva jó reggelt kívánt.

- Az a helyzet, hogy ma lesz egy bál, ahová neked is jönnöd kell!- közölte.

- Anyu hajlandó felvállalni?- tettettem meglepettséget és Hazz-ra néztem.- Meg kell ünnepelni!- ujjongtam erőltetetten. Kaptam aputól egy "Ez jó poén volt, de ne szemtelenkedj!" nézést, majd folytatta az ismertetését a dolognak.

- Szóval, menj és vásárolj magadnak egy ruhát estére!- adta az instrukciót.

- De én nem akarok menni, apu!- közöltem.

- Muszáj lesz, drágám. Hidd el én is utálok bálozni. De nézd a dolog jó oldalát. Alice-nek is jönnie kell!- mondta.

- Juhé! Lesz társaságom!-örvendeztem.- De várj csak apu!- szóltam utána, mikor már az ajtó felé indult.- Ugye Hazza jöhet velem?- mosolyogtam.

- Alap dolog! Kell kísérő is!- felelte.

- Akkor Zayn is jön! Nekem is lesz társaságom!- örült Hazz. Elkészültem és elmentem venni Alice-el ruhát. Amint beléptünk az üzletbe, közel hajoltam hozzá.

- Alice, meneküljünk! Én nem bírom ezt. Odanézz! Fodrok! Asszem' mindjárt hányok!- szörnyülködve suttogtam, mire felnevetett.

- Üdv hölgyeim! Segíthetek?- pattant elénk egy férfi, aki, valószínűleg meleg volt mint egy fűtőtest. 

- Üdv! Ruhát szeretnénk, bálra.- mondtam.

- Van elképzelés?- kérdezte.

- Az van. Lehetőleg valami szolid, visszafogott, egyszínű darab legyen.- mondtam Alice nevében is, aki bólogatással fejezte ki egyetértését.
- Rendben. Kövessenek!- kérte, majd elindult a sorok között. Egy ideig kacskaringózott össze-vissza, majd megállt egy sor előtt.- Tessék! A próbafülkék arra vannak!- mutatott egy irányba, ahol hatalmas fülkék voltak. Először még röhögve jöttünk ki a fülkéből megmutatni magunkat egymásnak. De a második, harmadik és negyedik ruha próbálása után már idegesek voltunk. Az ötödik ruhákra már elismerően néztünk mindketten.
- Ó, gyönyörűek! Nagyon jól állnak önöknek ezek a ruhák. Csinosak!- dicsért minket a homokos.
- Köszönjük. Akkor már csak cipő kell.- mondta Alice.
- Máris!- szaladt el. Két pár cipővel a kezében tért vissza. Szerencsére ezek elsőre a megfelelő darabok voltak. A pénztárhoz lépve fizettünk. A kocsiban a Range Rover széles hátsóüléseire fektettük a ruhákat. Felvettem a napszemüvegemet, hogy ne süssön a szemembe a nap, Alice ugyan így cselekedett. Összenéztünk, majd megszólaltam.
- Irány egy meki!-mondtam, ő pedig pacsira emelte a kezét, amit természetesen meg is adtam. Majd indítottam és elindultunk egy pláza felé. A parkolóban láttunk egy kisebb csoportot, akik furán méregették a kocsinkat. A lányok szájáról leolvastam, hogy azon susogtak, milyen jó hapsi ülhet bent. Hah, kösz! Leállítottam a motort miután beparkoltam és kiszálltunk. A banda sráctagjai végigmértek, a lányok pedig nyöszörögtek, amiért nem vagyunk pasik. Na jó, aki már parkolóban akar pasizni, az nagyon kész van. Miután bezártam a kocsit az ajtóhoz sétáltunk. Bent rengeteg ember közt furakodtunk át, mire elértünk a mekihez. Hál' istennek, nem volt sor, szóval rögtön rendelhettünk. Két BigMac-el, kis sült krumplikkal és két nagy kólával ültünk a szokásos asztalunknál, és mint mindig röhögve kajáltunk. Valami irtó nagy poénon röhögtünk, amikor valakik megálltak mellettünk. Egy ismerős hang a nevemen szólított, mire felnéztem.
- Szia Jake!- köszöntöttem a munkatársamat. Volt még vele egy másik, szintén nagyon helyes srác is. Őt viszont nem ismerem.
- Leülhetünk? Nincs több hely.-mondta, majd miután körülnéztem, bólintottam. Volt egy kis helycsere. Én ültem Alice mellé, a srácok pedig velünk szembe. Egy ideig fürkésztem Jake-t, mire megértette mit akarok mondani.
- Majd' elfelejtettem. Tony, ő itt Amy, a kamubarátnőm. Igazából a munkatársam.- mutatott rám.- Ő pedig Amy legjobb barátnője, Alice.- mutatott be minket. Lányok, Tony az unokatesóm.
- Nagyon örülök!- mosolyogtam a srácra, aki viszonozta a mosolyt. Megrezzent a zsebemben a telefonom. Előkaptam és mosolyogva nyitottam meg Hazz sms-ét. Másolom.
" Na, megvettétek már a ruhákat? Mert ha kell akkor megyek és szívesen segítek vetkőzni, cica! ;)" Nem bírtam vigyorgás nélkül. Gyorsan visszaírtam neki "Sajnos már megvagyunk, édes :(" Széles mosollyal és valószínűleg az arcomat elborító pírrel csúsztattam vissza a telefonomat a zsebembe.
- Alice, szerintem ideje mennünk.- néztem rá, mire egyetértően bólintott. Elköszöntünk a srácoktól, visszavittük a tálcánkat és elhagytuk az épületet. A kocsiba beszállva bekapcsoltuk a zenelejátszót, beraktuk a kedvenc vegyes lemezünket. Asking Alexandria, All That Remains, As I Lay Dying, Eskimo Callboy és még hasonló zenekarok számaival telepakolt lemez. A hangerőt feltekertük és repesztettünk hazáig. Imádom, ahogy a szél fújja a hajamat miközben üvölt mellettem valami halálhörgés. Én ilyen lány vagyok. Valószínűleg anyu ezért nem túl büszke rám. Apu, a néhai gitáros annál inkább. Amióta megtanított gitározni, azóta bármit el tudok játszani. Hazaértünk és kikapcsoltuk a zenét. A ruhákat vittük magunkkal és felvittük a szobámba. Lementünk a nappaliba, ahol apu és anyu üldögélt.
- Lányok, mondjátok, hogy nem valami combtőig érő, mindent mutató borzalmat vettetek?- kérdezte anyu.
- Nyugi van! Deszkás vagyok, nem kurva!- mondtam és ezzel otthagytam őket. Alice jött velem az emeletre. Megállt Zayn ajtója előtt, kopogott kettőt, majd mondta, hogy jöjjön a szobámba. Ugyan így tettem Harry-vel. A szobámban beszélgettünk a srácok ölelését és közelségét élvezve. Felülmúlhatatlan érzés, amikor Hazz göndör fürtjei csikizik a bőrömet. Néhány perc múlva Lou nyitott be.
- Gyerünk, készüljetek!- mosolygott ránk.- Amy, te pedig próbáld meg nem kiakasztani anyut.- kérte.
- Nem biztos, hogy ez teljesíthető. Amúgy is, nem én borítom ki, magától kiborul mindig.- mondtam, mire Alice felröhögött. Zayn lehajtott fejjel próbálta palástolni a feltörekvő nevetést, Hazza pedig a nyakam hajlatába hajtva a fejét kuncogott. A srácok lazítottak még kicsit, mi pedig elindultunk készülődni. Zuhany, hajmosás, fogmosás, séróbelövés, normális kinézetű smink, öltözködés. Ez kettőnknek tartott másfél óráig. Mind készen álltunk és el is indultunk. Hát, mit is mondhatnék a bálról, első benyomásképp? Rohadt unalmas! Mi, a "fiatalok", hatan befészkeltük magunkat egy asztalhoz és ott ücsörögtünk. Anyu folyton rángatta aput táncolni, aki már-már fájdalmas arckifejezéssel könyörgött segítségért. Sajnos nem tudtam segíteni, ahogy Louis, Hazz, Alice, El és Zayn sem. Amikor már nem bírták, leültek hozzánk, anyu egyik barátnőjének és a férjének a társaságában. Egy bűn ronda srác állt meg előttem és furán méregetett. Állítólag valami "hűdepénzes" csávó fia. Felkért táncolni, mire visszautasítottam. Addig könyörgött, hogy felidegesített és nem túl kedvesen utasítottam el.
- Amy Tomlinson! Ez nem igaz!- korholt anyu halkan.- Mindig szégyent hoz rám.- nyávogott a barátnőjének, aki ezért úgy nézett rám mint a véres rongyra. Na itt pattan a húr.
- Tudod mit anyu? Menj a fenébe! Rohadtul elegem van a hülyeségeidből!- kiabáltam, mert tudtam, hogy ettől csak az ő feje ég.
- Amy, kicsim. Maradj csendben, kérlek. Beszéljük meg szépen csendben odakint!- próbált csitítani.
- Nem, ezt már elmondom. Tudod milyen érzés az, hogy egész életemben mindenben tökéletes akartam lenni, csak azért, hogy egy elismerő bólintást kapjak tőled? Sohasem voltam jó neked úgy, ahogy voltam. Bezzeg a bátyám! Ő tökéletes volt, bármit is csinált. Egyedül apu értett meg mindig! Amit nem tudok eléggé megköszönni. Talán nem itt lennék, ha nem bátorított volna! Szóval, nagyon szépen köszönök mindent, anyu!- suttogtam a végén, és leakasztottam a karomról a 18. szülinapomra kapott karkötőt és az asztal közepére dobtam, pontosan anyuval szembe, majd elindultam az ajtó felé.
- Hé, állj meg!- kiabált utánam Hazz.
- Ki ne találd, hogy visszamegyek!- figyelmeztettem előre.
- Nem, nem is gondoltam rá. Csak gyere velem. Ha már így alakult, mutatok valamit.- kacsintott egyet, majd ujjait az enyémekre kulcsolva húzott maga után az út felé. Fogtunk egy taxit és megadta a címet.
- Hová megyünk?- kérdezősködtem, kicsit higgadtabban.
- Majd ha odaértünk, elmondom!- mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. Néhány perc múlva az autó megállt, Hazz előre nyúlva fizetett, majd kiszálltunk. Egy gyönyörű ház előtt ácsorogtunk. Nem értettem.
- Harry..-kezdtem.
- Igen, az enyém. Egyedül te tudsz róla. Te vagy az első lány, akit idehozok. A srácok sem jártak még itt.- nézett le rám. Biccentett a fejével egyet, hogy irány befelé. Mikor felkapcsolta a villanyokat, szinte elállt a lélegzetem. Letisztult vonalak, visszafogott dizájnnal. Mindig is ilyen házról álmodtam.
- Tetszik?- kérdezte, miközben lazán átkarolt.
- Nagyon!- mosolyogva néztem rá. A konyha felé vettük az irányt. Ott könnyedén felemelt és felültetett a konyhapultra.
- Nem vagy éhes?- fürkészett.
- Őszintén, egy kicsit már éhes vagyok.- vallottam be. Összenéztünk, majd szinte egyszerre hoztuk meg a döntést, miszerint rendelünk pizzát. Mikor csengettek, én kiszaladtam a kajáért és kifizettem. Bevittem a nappaliba, ahol Hazz már a DVD-ket bújta.
- Mit szeretnél nézni?- kérdezte mikor leültem mellé a két doboz pizzával és az üdítőkkel.
- Ööö.. jó lesz az!- böktem rá egy tokra.
- Holló?- mosolyodott el édesen.
- Igen, régen láttam már.- feleltem, a régi kedvenc filmem tokját a kezem közt forgatva. Odaadtam neki, mire felállt és berakta a lejátszóba. A menüt állítgatta, én addig kényelmesen elhelyezkedtem az óriási, kihúzott kanapén. Lefeküdt mellém és ránk terítve két pokrócot magához húzott. A mellkasának dőlve elmosolyodtam, mikor átfonta karjait a derekam körül.Ölünkben voltak a pizzás dobozok, a kanapé két karfáján pedig az üdítők. A film nézése közben jól szórakoztunk. Igazából nem nagyon törődtünk a történettel, sokkal inkább egymással. Hazza alatt feküdtem, a karjaimat óvatosan a kanapéhoz szorította.
- "Már mind meghaltak, csak még nem tudnak róla!"- mondta egyszerre a főszereplővel, egy pillanatig sem eresztve a tekintetemet. Amennyire a kanapéhoz "szögezett" csuklóim engedték, felültem és megcsókoltam. A film végére csak két üres kajás doboz, üdítős pohár az alján egy-egy korttyal és az este emlékére a nyakunkon egy-egy apró nyom.Én voltam a legboldogabb, mert a barátom ruháiban (kunyiztam pizsi gyanánt egy pólót és egy boxert) és egyben a világ legtökéletesebb srácának karjai közt nyomott el az álom. Többet ért nekem ez a hülyülős este kettesben, mint akármelyik vad buli. Azt hiszem, a kapcsolatunk lépett felfelé egy lépcsőfokot. 

Szülői látogatás (5. rész)

Reggel Louis keltett minket, illetve csak engem, mert Hazz ébren volt, de mivel a mellkasán feküdtem nem akart felébreszteni.
- Amy készülődjetek! Ti mentek ki a reptérre! Nekem még dolgom van addig!- közölte, majd mikor meg sem mozdultam, könyörgően nézett Hazz-ra.
- Hé, cica! Ébresztő!- keltegetett óvatosan.
- Találkoztál már a szüleimmel?- kérdeztem kómásan nézve rá.
- Nem, még nem. Veled is csak nemrég találkoztunk.- mosolygott.
- Na, gyere készülődjünk. Út közben meg eszünk valamit.- tápászkodtam fel. Gyorsan letusoltunk, fogat mostunk és felöltöztünk. Hazza kocsijával mentünk és gyorsan behajtottunk egy McDrive-ba. Helyet cseréltünk, hogy hamarabb szabadulhassunk. Kifizettem a kaját, és miután megkaptuk egyenesen a reptérre mentünk, közben megettük a kajánkat. Bent üldögéltünk egy fél órát a gép megérkezéséig. A leszálló emberek között a tekintetemmel kerestem aput és anyut. Integetni kezdtem, amint megláttam őket. Szorosabban bújtam Harry-hez. Tudatni akartam anyuékkal, hogy ő hozzám tartozik. Mikor odaértek hozzánk, apu nyakába ugrottam, aki ezt mosolyogva tűrte. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk apuval. Örül neki, hogy nem lettem olyan plázalány, hanem deszkázok szörfözök. Anyu ezért viszont kicsit haragszik. Ő nagyon kifinomult nő, kitűnő ízléssel, vagy valami ilyesmi. Engem nem vonzz az a nagy csomó giccses cucc amit hord. Miután aput elengedtem, anyuhoz léptem. Őt is megöleltem.
- Ő pedig a barátom, Harry Styles.- mondtam büszkén mosolyogva. Apuval kezet fogtak. Nagyon úgy tűnt, szimpinek találja Hazz-t, ami boldogsággal töltött el. Az viszont ahogy anyu méregette őt, egyáltalán nem tetszett. Neki meg az nem tetszett, hogy apu elfogadja a választásomat. Hah, lehet ki leszünk tagadva. Na mindegy. Elindultunk a parkolóba, ahol beültünk a kocsiba és hazáig meg sem álltunk. Otthon Hazza segített bepakolni, én pedig előre mentem, hogy nyissam az ajtót, amit biztonsági okokból mindig zárva tartunk (őrült kerítésmászó rajongók)
- Megjöttünk!- kiáltottam be, szokásomhoz híven és lerúgtam a hosszú szárú Converse-met az előtérben.  Louis lejött az emeletről és beinvitálta anyuékat a nappaliba. Megkínálta őket kávéval meg minden ilyen hülyeséggel amit megkívánt a jó modora. Én látványosan szenvedtem anyu társaságától. Apu pedig jókat röhögött rajtam, amikor anyu elfordult én pedig grimaszoltam neki. Az a helyzet, hogy sohasem akart és nem is tudott büszke lenni rám, én pedig egy idő után feladtam a próbálkozást, hogy lenyűgözzem. Többé nem érdekelt, hogy mit gondol. Mint most, az sem érdekel, Harry-ről mi a véleménye. Ezért amennyire csak tudtam közel bújtam hozzá, ő pedig ezt szíves örömest hagyta is. A nyakát csókolgattam és néha ráharaptam egy picit.
- Amy! Bírj már magaddal!- sziszegte Lou. Felálltam és otthagytam őket a nappaliba. A lépcsőn azért még hallottam, hogy apu megkérdezi, miért kellett piszkálnia. Miután becsuktam az ajtót néhány másodperc múlva Hazz lépett be rajta. Megfogtam a kezét és az ágyra rántottam. Megcsókoltam vagy százszor, és csak ezután jutott szóhoz.
- Mi van veled, cica?- érdeklődött mosolyogva.
- Fogalmam sincs! Lent sem bírtam megállni.- suttogtam a fülébe.
- Nagyon vad vagy, szépségem!-mondta két puszi között, amit a fülem mögötti vékony bőrre nyomott.
- Akarlak!- csúszott ki a számon.
- Nem! Most nem! Ameddig a szüleitek itt vannak, addig nem!- ellenkezett. Hamar beletörődtem a dologba.  Mondjuk, a pólóját sikerült lekönyörögnöm. Ámulattal figyeltem kidolgozott felsőtestét. Mellkasa közepétől lefuttattam ujjaimat egészen a kivillanó boxerének széléig. Kényelmesen elhelyezkedve, fejemet a mellkasára téve feküdtem az ölelésében. Azzal szórakoztattam magam, hogy miközben beszélgettünk, ujjam hegyével apró köröket írtam le köldöke körül. Néha kirázta a hideg, amikor gyorsítottam vagy lassítottam a kör tempóján. Észre sem vettem és elnyomott az álom.

Másnap (4.rész)

Mikor felébredtem, megnyugodtam teljesen. Nem csak álom volt a tegnap este. Harry karjai közt ébredtem. A hátán feküdt, én pedig a mellkasán tartottam a fejem. Nem akartam kimenni a szobából. Tudtam, hogy már mindenki lent van. Ezt a zajokból ítéltem meg. Nem volt kedvem válaszolgatni, hogy miért léptünk le kettesben és miért aludtam vele. Egyedül nem tudtam ezekre válaszolni. Kellett Hazz, hogy ott álljon mellettem és bátorítson. Ezért inkább vártam, még felébredt. Néhány perc volt összesen a várakozási idő.
- Jó reggelt gyönyörűségem!- mosolygott rám, majd homlokon puszilt.
- Neked is!- mosolyogtam vissza rá.
- Figyelj, szerintem le kéne mennünk a többiekhez és elmondani nekik, hogy mi a helyzet.- néztem mélyen a szemébe.
- Ja, kéne. Na, gyere, menjünk.-mondta, majd megfogta a kezem és húzott az ajtó felé. Mielőtt kinyitotta, rám nézett. Szaggatottan kifújtam a levegőt és rátettem a kezem a kilincsre, ami a zár halk kattanásával kinyílt. Lesétáltunk a lépcsőn kézen fogva. Hát, vélemény az volt. Eleinte csak kedves.
- Akkor most ugye elmesélitek?- ujjongott Alice. Alig várta, hogy megtudhassa, miként jöttünk össze.
- Persze, elmesélem. Gyere!- mondtam és megfogtam a csuklóját. Harry nyomott egy puszit az arcomra. Felrángattam az emeletre Alice-t. Vagyis, fogtam a csuklóját ő pedig szaladt utánam. A szobámba mentünk, becsaptuk magunk után az ajtót és az ágyra vetettük magunkat. Elmeséltem a sztorit.
- Ez az Andy ekkora állat lett?- kerekedett el a szeme.
- Igen úgy tűnik. Plusz, nagyon jól ismered, tudod milyen amikor iszik. Akkor pedig rendesen el volt ázva.-magyaráztam.
- Annyira örülök nektek. Láttam rajtatok a megismerkedésetek pillanatában, hogy lesz köztetek valami.-örvendezett velem együtt.
- Basszus, már ennyi az idő? Mennem kell dolgozni.- szomorodtam el egy kicsit.
. Én meg megyek le Zayn-hez.- mosolygott rám. Kiléptünk a szobámból, de amint lenéztünk az emeletről inkább leosontunk és hallgatózásba kezdtünk. Harry és Louis valamiről kettesben beszéltek.
- Figyelj, nagy lány már a húgom, de akkor is. Tudod, hogy ha összevesztek, abból oltári balhé lehet a bandában is. Szeretlek tesó, de a húgom mellé állnék ha igaza lenne. Ő nem Kate vagy Jess, hogy ha úgy van, akkor kamuzzak nekik. Mindig is őszinte voltam Amy-vel. Ez most sem fog változni.- közölte.
- Ne aggódj, Lou. Vigyázok rá! Nagyon szeretem!- suttogta el a végét Hazz. Annyira édes volt. Halkan felálltunk a guggoló pozícióból és mintha pont most jönnénk le az emeletről, odamentünk hozzájuk. Megöleltem Harry-t és egy gyors csókot nyomtam ajkaira.
- Miről beszélgettek?- mosolyogva járattam a tekintetem köztük.
- Semmi érdekesről.- puszilt homlokon Hazz. Lou az órájára pillantott, majd felém fordult.
- Na húgi, én lépek. El-nél alszom ma. Holnap jövök. Nem szétszedni a házat!- mosolygott, majd megölelt és távozott.
- Én pedig dolgozni megyek, édes.- néztem fel Hazz-ra.
- Elviszlek!- ajánlotta fel. Gyorsan felszaladtam a deszkámért, mert nincs kedvem hazagyalogolni. Beraktam a hátsó ülésre a deszkámat majd előre ültem Harry mellé. Hamar az üzlethez értünk. Ma Kendra volt a társam. Egy évvel idősebb nálam, de elég nyeszlett lány. Ő is a mi sulinkba jár, ahol minden cikizés tárgya és kiérdemelte a "nyomi" státuszt is. Igazából a mi sulinkban csak az erős lányok maradnak talpon, a többieket szétszívatják. Beszélgettem néha vele, aranyos lány, de pont ő az, akit általában halálra csesztetnek. A kocsiban kaptam búcsúzóul egy édes csókot. Hátranyúltam a deszkámért és az üzlet felé mentem, ahol egy állandó dolgozó, Jasper volt bent.
- Szia Jas!- köszöntöttem mosolyogva a 23 éves srácot. Mosolyogva biccentett egyet. A kirakaton keresztül még láttam, ahogy Harry elhúz a kocsival.
- Kendra lesz ma veled? - érdeklődött.
- Aha, nemsokára ide ér valószínűleg. - töprengtem. Csak bólintott egyet, majd leszámolt és jó munkát kívánva kilépett az ajtón, szinte beleütközve az éppen befelé lépő Kendra-ba. Zavartan bocsánatot kért, majd minden erejével azon volt, hogy ne nézzen Jas-re és úgy jusson be az üzletbe. Mosolyogva néztem a próbálkozását, hogy ne vegye észre az amúgy eszméletlen külsejű srácot. Nem tűnt fel neki, hogy figyelem miközben látványosan végig követi a szemével, ahogy Jas eltűnik a kirakatból nyíló látótérből.
- Kendra!- szólítottam meg. Ijedtében ugrott egyet.
- Igen?- kérdezte, szinte remegve.
- Tetszik neked Jas?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát... izé..- dadogott.
- Kendra, nyugi! Nincs baj. Nekem be vallhatod.- mosolyogtam rá kedvesen
- Igen, tetszik. De könyörgöm, ne mondd el senkinek!- kérlelt. Megérettem. Mindenki ezzel cikizné ha kitudódna. Ugyanis ő nyelvi előkészítős volt, úgy még egy évet jár suliba nálunk.
- Ígérem. De hogyan álltok?- érdeklődtem.
-  Őszintén? Sehogy!- szomorkodott.
- Segíteni fogok neked!- mosolyogtam rá.- Megtanítalak deszkázni, kikísérletezem a neked való sminket és megtanítom, hogyan kell megcsinálni és elmegyünk vásárolni. De csak ha szeretnéd!- mondtam.
- Komolyan megteszed értem?- csillant fel a szeme.- Mit is mondhatnék.. nagyon köszönöm!- mosolygott őszintén rám.
- Nincs mit! Tudod, annyira boldog vagyok, hogy most mindenkit szeretnék egy kicsit boldoggá tenni!- mosolyodtam el, a göndör hajú, gyönyörű zöld szemű barátomra gondolva.
- Ezek szerint tényleg Jake-el jársz ?- bámult rám tágra nyílt szemekkel.
- Ó, dehogyis. Csak volt itt néhány lány aki nyomult rá, én pedig segítettem lekoptatni őket. Nem ő a barátom.- feleltem.
- Értem. Akkor ki ?- csillogó szemekkel nézett.
- Hát, ismered a bátyámat, igaz?- kérdeztem.
- Igen, a One Direction egyik énekese. Imádom őket.- pirult el.
- Én is. Amúgy, Harry.- pirultam el én is.
- HOGY MI?- értetlenkedett.
- Ennyire hihetetlen?- mosolyogtam.
-  Jézusom. Ne haragudj, Amy. Nem úgy értettem.- riadt meg.
- Tudom. Nem haragszom, Kendra.- mosolyogtam rá, mire kicsit lehiggadt. Tök jót beszélgettünk, de emellett voltak vevők is. Ma egész normális emberek voltak bent., aminek nagyon is örültünk. Mikor eljött a záróra és feltakarítottunk, elindultunk haza. Az ajtót zártam be éppen.
- Kendra! Megadnád a telószámodat ? Akkor tudlak értesíteni, hogy mikor menjünk vásárolni, meg ilyenek.- mosolyogva ránéztem.
- Persze, beleírom a telefonodba!- mondta, majd elvette a felé tartott telefont. Ránézett, majd visszanyújtotta.- Vagy inkább lediktálom neked!- röhögött fel a saját bénaságán. Megtörtént a telefonszám csere, majd leraktam a deszkámat és hazagurultam.
- Megjöttem!- kiáltottam be az előszobából.
- Szia cica!- ölelt magához Harry amint beértem a nappaliba. Imádom az illatát.- Milyen volt a meló?-érdeklődött mosolyogva.
- Menjünk kicsit beljebb és elmesélem.- utaltam rá, hogy a nappaliban ácsorgunk. Felmentünk a szobájába és eldőlt az ágyon, magára rántva engem is.
- Szóval, megkérdezem most is. Milyen volt a meló?- kérdezte miközben néhány tincset simított ki az arcából.
- Alapjáraton unalom. Viszont hétvégére csináltam magamnak programot. Átalakító show-t játszok majd.- vigyorogtam. Hazz értetlenül nézett rám, ami mondjuk, jogos volt.
- Avass be!- kérte.
- Van egy csaj. Kendra. Kedves lány, de kicsit slampos. Ráférne egy kis stílus. Én pedig majd megadom neki.- mosolyogva pillantottam a derekamra amit Hazz keze vándorolva simogatott.
- Most már tiszta a kép.- nyomott egy puszit az ajkaimra.
- Hazz, nem akarsz megmasszírozni?- pislogtam rá "ellenállhatatlanul".
- Egész testes masszázsra vágysz, baby?- vigyorgott kajánul, mire csak elhallgattattam egy csókkal. Hozott testápolót és megkaptam a szigorúan csak hátmasszázsomat.