Reggel Louis keltett minket, illetve csak engem, mert Hazz ébren volt, de mivel a mellkasán feküdtem nem akart felébreszteni.
- Amy készülődjetek! Ti mentek ki a reptérre! Nekem még dolgom van addig!- közölte, majd mikor meg sem mozdultam, könyörgően nézett Hazz-ra.
- Hé, cica! Ébresztő!- keltegetett óvatosan.
- Találkoztál már a szüleimmel?- kérdeztem kómásan nézve rá.
- Nem, még nem. Veled is csak nemrég találkoztunk.- mosolygott.
- Na, gyere készülődjünk. Út közben meg eszünk valamit.- tápászkodtam fel. Gyorsan letusoltunk, fogat mostunk és felöltöztünk. Hazza kocsijával mentünk és gyorsan behajtottunk egy McDrive-ba. Helyet cseréltünk, hogy hamarabb szabadulhassunk. Kifizettem a kaját, és miután megkaptuk egyenesen a reptérre mentünk, közben megettük a kajánkat. Bent üldögéltünk egy fél órát a gép megérkezéséig. A leszálló emberek között a tekintetemmel kerestem aput és anyut. Integetni kezdtem, amint megláttam őket. Szorosabban bújtam Harry-hez. Tudatni akartam anyuékkal, hogy ő hozzám tartozik. Mikor odaértek hozzánk, apu nyakába ugrottam, aki ezt mosolyogva tűrte. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk apuval. Örül neki, hogy nem lettem olyan plázalány, hanem deszkázok szörfözök. Anyu ezért viszont kicsit haragszik. Ő nagyon kifinomult nő, kitűnő ízléssel, vagy valami ilyesmi. Engem nem vonzz az a nagy csomó giccses cucc amit hord. Miután aput elengedtem, anyuhoz léptem. Őt is megöleltem.
- Ő pedig a barátom, Harry Styles.- mondtam büszkén mosolyogva. Apuval kezet fogtak. Nagyon úgy tűnt, szimpinek találja Hazz-t, ami boldogsággal töltött el. Az viszont ahogy anyu méregette őt, egyáltalán nem tetszett. Neki meg az nem tetszett, hogy apu elfogadja a választásomat. Hah, lehet ki leszünk tagadva. Na mindegy. Elindultunk a parkolóba, ahol beültünk a kocsiba és hazáig meg sem álltunk. Otthon Hazza segített bepakolni, én pedig előre mentem, hogy nyissam az ajtót, amit biztonsági okokból mindig zárva tartunk (őrült kerítésmászó rajongók)
- Megjöttünk!- kiáltottam be, szokásomhoz híven és lerúgtam a hosszú szárú Converse-met az előtérben. Louis lejött az emeletről és beinvitálta anyuékat a nappaliba. Megkínálta őket kávéval meg minden ilyen hülyeséggel amit megkívánt a jó modora. Én látványosan szenvedtem anyu társaságától. Apu pedig jókat röhögött rajtam, amikor anyu elfordult én pedig grimaszoltam neki. Az a helyzet, hogy sohasem akart és nem is tudott büszke lenni rám, én pedig egy idő után feladtam a próbálkozást, hogy lenyűgözzem. Többé nem érdekelt, hogy mit gondol. Mint most, az sem érdekel, Harry-ről mi a véleménye. Ezért amennyire csak tudtam közel bújtam hozzá, ő pedig ezt szíves örömest hagyta is. A nyakát csókolgattam és néha ráharaptam egy picit.
- Amy! Bírj már magaddal!- sziszegte Lou. Felálltam és otthagytam őket a nappaliba. A lépcsőn azért még hallottam, hogy apu megkérdezi, miért kellett piszkálnia. Miután becsuktam az ajtót néhány másodperc múlva Hazz lépett be rajta. Megfogtam a kezét és az ágyra rántottam. Megcsókoltam vagy százszor, és csak ezután jutott szóhoz.
- Mi van veled, cica?- érdeklődött mosolyogva.
- Fogalmam sincs! Lent sem bírtam megállni.- suttogtam a fülébe.
- Nagyon vad vagy, szépségem!-mondta két puszi között, amit a fülem mögötti vékony bőrre nyomott.
- Akarlak!- csúszott ki a számon.
- Nem! Most nem! Ameddig a szüleitek itt vannak, addig nem!- ellenkezett. Hamar beletörődtem a dologba. Mondjuk, a pólóját sikerült lekönyörögnöm. Ámulattal figyeltem kidolgozott felsőtestét. Mellkasa közepétől lefuttattam ujjaimat egészen a kivillanó boxerének széléig. Kényelmesen elhelyezkedve, fejemet a mellkasára téve feküdtem az ölelésében. Azzal szórakoztattam magam, hogy miközben beszélgettünk, ujjam hegyével apró köröket írtam le köldöke körül. Néha kirázta a hideg, amikor gyorsítottam vagy lassítottam a kör tempóján. Észre sem vettem és elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése