Szülői pofavizit (15. rész)

Na szóval. Kendra és Jas egy hete járnak. A mozi után hazakísérte Kendra-t, majd a kapujukban megcsókolta, majd újra és újra. Annyira örültem nekik. Olyan édesek együtt és végre nem cikizik Kendra-t. Mi pedig, hát, hogy is mondjam, az összes kételyem szertefoszlott, amikor Harry meglobogtatott előttem két repülőjegyet és közölte, hogy elvisz a szüleihez. Eléggé parázok a dolog miatt. Mert mi lesz, ha mondjuk nem kedvelnek? Vagy ha éppen kifejezetten ellenezni fogják a kapcsolatunkat? Harry felnőtt, de akkor is, nagyon ad a szülei véleményére. Így történt, hogy remegett a kezem miközben hajnalban lesétáltam a lépcsőn hozzá az oldaltáskámmal. Természetesen kiszúrta.
- Mi a baj?- aggodalmaskodott.
- Parázok, hogy a szüleid nem fognak kedvelni.-húztam el a számat kínosan.
- Figyelj, Amy! Ismerem őket, tuti, hogy szeretni fognak.- biztató mosolyt villantva ölelt magához, ami igazán jól esett. Louis is elkészült, úgyhogy indulhattunk. Kivitt minket a reptérre és mondta, hogy valószínűleg ő is jön értünk. Elköszöntünk tőle majd becsekkoltunk. Érdekes módon a Directionerek akik szintén utaztak valamerre, nem kérdőjelezték meg, hogy mit keres Louis húga a reptéren Harry-vel. Felszálltunk a gépre, nos hát a repülőút hosszú volt és unalmas. Az boldogított egyedül, hogy Harry időnként megszorította a kezem. Leszálltunk és fogtunk egy taxit. Mikor kiszálltunk és kifizettük megcsapta az orrom a jellemző angliai esőillat. Mennyire imádtam kiskoromban az esőben mászkálni. A ház előtt már kicsit remegtünk. Egyébként, Hazz nem közölte a szüleivel, hogy engem is hoz. Harry kinyitotta az ajtót, majd maga előtt betessékelt. Az anyukája, Anne és a nővére, Gemma szinte rohantak az ajtó felé. Még ők Harry-t szorongatták, én enyhén megszeppenve ácsorogtam mellettük.
- Azt akartam, hogy első kézből tudjátok meg, ne a pletykalapokból, hogy van barátnőm. Gondoltam, elhozom magammal bemutatni. Anyu, Gemma, ő itt Amy Tomlinson.- mutatott be hivatalosan, mire még jobban megszeppentem. Eléggé családias módon üdvözöltek. Mintha ezer éve ismernénk egymást.
- Tomlinson?- kérdezett vissza Anne.
- Igen, Louis húga vagyok.- feleltem kicsit oldottabb hangulatban. A válaszomat egy mosollyal reagálta le. Nagyon úgy tűnt, hogy tetszik neki a dolog.
- Nagyon jól tetted, öcsi, hogy hazahoztad őt bemutatni.- mosolygott biztatóan rám. Kedves lánynak tűnik.
- Igen. Megismerhetjük a barátnődet. Ez az első ilyen alkalom, nem?- kért megerősítést Anne, mire Hazz bólintott egyet.
- Amy az első, és egyben egyetlen lány aki méltó arra, hogy megismerhesse a csodás szüleimet és nővéremet.- hízelgett. Amikor Anne-t öleli, olyan mint egy kisfiú, annyira aranyos. A nappaliban ülve beszélgettünk. Persze jöttek a kérdések, amikre mind válaszolnom kellett.
- Olyan vagy, mint a bátyád.- mosolygott rám Gemma.
- Ezt mondták már egy páran, de sohasem értettem.
- Vicces, aranyos és végtelenül megértőnek tűnsz. Mindig is ilyen lányt szántam a fiamnak.- felelte Anne a lánya helyett. Mivel ő is egyetértett, ezért bólogatva helyeselt az anyjának.
- Köszönöm.- mosolyodtam el szégyenlősen. Kis idő múlva nyílt az ajtó. Harry felállított a kanapéról és maga után húzott az ajtó felé. Megtörtént a férfias köszöntés. Először kézfogás, majd rájöttek, hogy hülyeség játszani a sziklaembert, így egy ölelést is láthattam.
- Amy, ő Joe Milward, aki apám helyett apámként nevelt.- nézett rá hálával a tekintetében. Először nem értette, hogy ki is vagyok, majd Hazz úgy döntött, hajlandó bemutatni.
- Joe, ő pedig Amy Tomlinson, a gyönyörűséges barátnőm.- karolt át és nyomott egy puszit a fejemre. Ugyan olyan szívélyes fogadtatásban részesültem, mint a többieknél.
- Louis a rokonod?- érdeklődött.
- Igen, az egyetlen bátyám.- mosolyogtam, teljesen oldott hangulatban, mikor a nappaliba értünk.
- Na, Amy. Most már ismersz mindenkit.- karolt át Gemma. Eddig nagyon jó fejnek találom. Abszolút barátkozós típus. Amíg Anne és Gemma készítette a vacsorát, Joe és Harry társaságában körbejártam a házat és az udvart. Harry háza mellett ez lett álmaim háza. Nagy, meseszép és az udvara is tök jó. A garázsba érve a mennyországban éreztem magamat.
- Ezek cross motorok?- biccentettem a járművek felé, szinte lélegzetvisszafojtva várva a választ.
- Igen, azok.- mosolygott Joe.
- Nekünk is volt, még amikor anyuékkal laktam, de anyu rávette aput, hogy adja el.- zsörtölődtem.
- Megyünk egy kört ?- kérdezte Harry felváltva rám és Joe-ra nézve.
- Harry, itt hagynád Amy-t egy kis motorozásért?- húzgálta a szemöldökét.
- Miről beszélsz? Jön ő is velünk. Valószínűnek tartom, hogy mindkettőnket lenyom.- nevetett, majd magához húzott, hogy adjon egy puszit, amit mosolyogva hagytam.
- Állok elébe. Öltözzünk fel és indulhatunk is.- egyezett bele Joe is a dologba. Harry a kezembe nyomta Gemma felszerelését. Felvettem, majd megmutattam magam nekik.
- Jól áll.- bólogattak elismerően szinkronban. Kitoltuk a motorokat az utcára, majd megbeszéltük mekkora lesz a kör. Begyűrtem a hajamat a sisak alá, majd összenézve a többiekkel elindultunk. Imádok motorozni. Olyasmi örömet nyújt mint a gördeszkázás. Hazz állítása beigazolódott. Egész szép előnnyel nyertem az első kört. A ház előtt állt Anne és mosolyogva nézett mikor megérkeztem.
- Mibe rángattak téged a srácok?- nevetett.
- Csak motorozunk egy kicsit.- feleltem mosolyogva miután eltávolítottam a sisakot.
- És ők hol vannak?- érdeklődött.
- Lehagytam őket.- dicsekedtem.- Imádok motorozni.- mondtam, mikor kijött Gemma is.
- Jól áll a ruha.- mosolygott a motoros felszerelésére biccentve.
- Köszi.- mosolyogtam vissza. A versenytársaim szinte egyszerre érkeztek meg.
- Nem semmi ez a lány.- mutatott rám Joe, miután nyomott egy csókot Anne ajkaira.
- Közénk való, az biztos.- karolt át újra Gemma. Hazza mosolyogva figyelte, hogy imád a családja. Mondjuk, nincs ez másképp fordítva sem. A hónaljam alá kaptam a sisakot és odasétáltam a motor mellett ácsorgó barátomhoz. Karjaimmal átfontam a nyakát így kicsit lejjebb húzva a fejét, hogy meg tudjam csókolni.
- Na, még mindig parázol, szépségem?- suttogta.
- Nem, most már nem.- biztosítottam mosolyogva. Gyanúsan méregettem az eget, majd felnéztem és bekövetkezett a sejtésem. Eleredt az eső. Betoltuk a garázsba a motorokat és a felszereléseket visszaraktuk a helyükre. Mire bementünk, ülhettünk is le, vacsorázni. Közben még rengeteget poénkodtunk és beszélgettünk. Joe miután megköszönte a vacsorát, elment letusolni és aludni, mert holnap korán megy dolgozni.
- Szeretnél menni fürödni, vagy mehetek elsőnek?- érdeklődött Hazz.
- Menj csak!- adtam egy gyors csókot neki. Mikor eltűnt az emeleten, hárman maradtunk, a lányok.
- Tudod, különleges vagy.- mondta mit sem sejtetve Gemma.
- Miért?- érdeklődtem.
- Te vagy az első lány, akit a fiam hazahozott. Eddig minden kapcsolatáról azt állította, hogy nem annyira tartós a dolog.- mesélte Anne.
- Én is úgy érzem, hogy ez hosszú távú dolog lesz. Mindennél jobban szeretem Harry-t.- közöltem. Ahogy néztem az arckifejezésüket, az tükröződött, hogy hisznek nekem. Mikor Hazz végzett, mentem én, majd még lementem hozzájuk egy kicsit beszélgetni. Anne is ment feküdni, szóval hárman maradtunk. Harry mellkasához bújva ültem a kanapén és hallgattam a beszélgetést.
- Annyira összeilletek! Aranyosak vagytok együtt.- mosolygott ránk Gemma, ami engem is mosolygásra késztetett. Harry pólójának aljával szórakoztam, majd mikor abbahagytam lenézett rám.
- Nem vagy még álmos?- simította meg az arcomat. Kómásan bólintottam. Gemma is elvonult a szobájába, majd Harry-vel felmentünk az emeletre.
- Vendégszobában szeretnél aludni, vagy inkább velem?- villantott egy szemtelen mosolyt. Halkan felnevettem, majd válaszoltam. Kinyitotta az ajtót, majd felcsukta a villanyt.
- Hű, ez aztán szoba!- ámulva néztem körbe a szobájában. Annyira jól néz ki. Teljesen ízléses az egész.
- Tetszik?- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Nagyon!- néztem fel rá álmosan, mégis lelkesen. Kézen fogva az ágyhoz vezetett, majd egy kis kapcsoló segítségével felkapcsolta a falra rögzített égősort, a nagy lámpát pedig lekapcsolta. Az élénk, kék, apró fények halvány kékes árnyalatot adtak a szobának. Az ágyban fekve, Hazza-hoz bújva nézelődtem még kicsit, majd fáradtan letettem a fejem a mellkasára.
- Na, mit szólsz a családomhoz?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Nagyon szimpatikusak. Kedvelem őket.- feleltem az ujjbegyeimmel simogatva a mellkasát.
- Örülök. Mondtam, hogy imádni fognak.- ajándékozott meg egy puszival.- De most már látom, hogy nagyon kész vagy. Aludj!- mondta és simogatni kezdte a hátamat és a hajamat. Nem kellett kétszer kérnie. Néhány perc múlva már el is aludtam.