Reggel korán kellett mennem nyitni, ami azért is volt egy kicsit kellemetlen, mert este 11-kor még ébren voltunk. Harry bezzeg aludhat, neki csak délután van programja, én pedig mehetek melózni. Miután elkészültem elsétáltam az üzletig, a hátamon a gitártokkal, benne a gitárommal. Előkészítettem az üzletet a vevők fogadására, majd felhúztam a kirakaton lévő rolót és a táblát átfordítottam, amivel hivatalosan kinyitottam. Unalmamban felültem a pultra és pengetni kezdtem a gitáromat. Nem sokkal később megérkezett a mai társam.
- Jó reggelt!- ásított bele a köszönésbe.
- Szia Jas! Hosszú volt az éjszaka?- vigyorogtam rá.
- El sem hinnéd, mennyire.- röhögött. Jas nagyon aranyos srác, lélegzetelállító külsővel és imádni való kisugárzással. Nem csodálom, hogy Kendra odáig van érte. De akár mennyire is jó srác, Harry-hez nem érhet fel. Legalábbis az én szememben nem. Két órán keresztül senki sem volt bent, ami mondjuk mindennapos. Általában 8-9 óra felé jönnek a vevők, ahogy ma is. A polcokon rendezgettem a lemezeket, amikor Jas odasomfordált hozzám.
- Figyelj csak, Amy!- szólított meg.
- Igen?- jeleztem a figyelmemet, anélkül, hogy a tekintetemet levettem volna a lemezekről.
- Kendra-nak van barátja?- kérdezte, mire elfogott a kíváncsiság, így hagytam a fenébe a lemezeket és ránéztem.
- Nem, nincs barátja.- feleltem. Kis ideig töprengett, majd kínosan felröhögve megdörzsölte a tarkóját.
- Szerinted mit szólna hozzá, ha felhívnám?- bökte ki végül. Annyira boldog lettem, hogy úgy néz ki összejön nekik ez a dolog.
- Szerintem örülne neki. Próbáld meg!- biztattam. Amint a pult felé indult, kivettem a zsebemből a telefont és rekordgyorsasággal írtam egy sms-t Kendra-nak, hogy ne ijedjen meg. Azt persze nem mondtam el, hogy mitől ne. Nem akartam lelőni a poént. Negyed óra múlva az összes lemez a helyére került én pedig visszamentem a kasszához, ahol Jas a gitáromon játszott.
- Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni.- ámuldoztam.
- Nem kérdezted.- villantott egy szemtelen mosolyt. Erre csak felnevettem. Annyira szurkolok neki és Kendra-nak. Tuti aranyosak lennének, és remélem lesznek is. A műszakváltás felé Jas előrejött a raktárból.
- Amy, itt tudnál maradni egyedül, amíg Kendra vagy Rose megérkezik? Nekem ki kéne mennem a reptérre anyuékért.- mondta, kicsit kérlelő hangon. Valószínűleg attól tartott, hogy nemet mondok.
- Persze, hogy maradok.- mosolyogtam.
- Örök hálám.- kacsintott rám, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Kendra érkezett nem sokkal később, pontosan műszakváltáskor. Úgy nézett ki, mint tegnap, csak ma egy topánka volt rajta, fehér farmerrel és egy lila toppal. A haját és a sminket is nagyon jól megcsinálta.
- Úristen Amy!- rohant oda hozzám.
- Szia!- köszöntöttem széles mosollyal.
- Képzeld, holnap moziba megyek Jas-el. Felhívott, hogy megkérdezze, van-e kedvem hozzá. Annyira meglepett és nagyon örültem. De vajon honnan tudja a számomat?-töprengett el.
- Hát, szóval. Az a helyzet, hogy tőlem.- nyögtem ki, mire áthajolt a pulton és megölelt. Még beszélgettünk egy sort, majd beígértem neki egy vásárlást holnap délelőttre, hogy a lehető legjobb formáját hozhassa a randin. Elbúcsúztam, majd a gitárommal a tokban rohantam haza, hogy még legyen egy kis időm Harry-vel, mielőtt lelépnek. Néhány saroknyira voltam, amikor üzenetem érkezett. Azt írta, hogy hozzá menjek. Hát oké. Nem sokkal később odaértem. Benyomkodtam a kapu zárkódját, amit már kívülről fújok. Kopogtam néhányat, majd vártam. Mikor kinyílt az ajtó, megpillantottam a gyönyörű zöld szempárt, és az azt keretező sötét, göndör fürtöket, és a gazdájukat, a világ legédesebb srácának személyében.
- Szia, szépségem.- köszöntött majd mielőtt viszonozhattam volna, ajkait az enyémre nyomta, ezzel megakadályozva azt. Feltűnt, hogy a szürke melegítőn kívül nincs rajta semmi. Fedetlen felsőtestén nem egyszer siklott át a tekintetem.
- Miért is mondtad, hogy jöjjek ide?- érdeklődtem.
- A mai műsorunk el lett tolva, mert a riporternek valami családi programja akadt és nem volt senki aki beugorhatott volna a helyére. Úgy gondoltam, hogy az így felszabadult időt a gyönyörű barátnőmmel fogom tölteni.- nézett le rám, miközben két kézzel átkarolta a derekamat és így még közelebb húzott magához. Kidolgozott mellkasához döntöttem a homlokom és hallgattam a szívverését, még mindig a nappaliban ácsorogva.
- És mit terveztél?- mosolyogtam rá, mikor a szobájába értünk. Most vettem észre, hogy a kezében van a laptopja, igaz, hogy összecsukva.
- Gondoltam, ask-ozhatnánk kicsit.- ajánlotta fel. Imádom azt az oldalt, szóval belementem. Csináltunk rengeteg vidiválaszt is. Volt egy egész aranyos kérdés, vagyis nem teljesen kérdés volt. Másolom
"Sok lány lenne a helyedben, Amy. A bátyád is és a legjobb haverod is nagyon helyesek." Igen, még nem került bejelentésre, hogy együtt vagyunk. Gondoltam, majd máshogy tudja meg a világ. Szóval rányomtam a válaszra és a következő sikerült.
"Én is nagyon szerencsésnek tartom magamat. De, hogy ne legyetek szomorúak, kedves Directionerek, osztozok veletek Harry-n."- mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig elmosolyodott. A videó közzététele után megnéztem a lány adatlapját. Igazán szép lány. Elgondolkodtam rajta, hogy megérdemlem-e ezt a tökéletes srácot, miközben olyan lányok, mint az a kérdező, nem kaphatják meg. Láthatta rajtam, hogy valami nem oké, úgyhogy a laptopot arrébb téve magához húzott.
- Most mi történt?- kérdezte aggodalmas hangon.
- Semmi.- feleltem, de nem bíztam igazán a hangomban, nos volt rá okom. Felismerhetetlenül vékonynak hallottam.
- Összeesküvés-elmélet, életkedvtelenség vagy csak valami nem tetszik?- tippelgetett, amit hamar meguntam és inkább kiböktem.
- Csak az futott át az agyamon, hogy nem érdemellek meg téged.- vallottam be, mire szinte már rémülten vont az ölelésébe.
- Ezt gyorsan felejtsd el!- kérlelt. Csak csendben bólintottam és élveztem a közelségét. Ő a világ legédesebb sráca, és csak az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése