Vissza a valóságba (8. rész)

Álmaim háza elé érve előkotortam a zsebemből a kis cetlit, amire Hazz leírta nekem a kapu zárkódját. Benyomkodtam a számokat, majd az előttem kitáruló kapun besétáltam. Az ajtó előtt megálltam és kopogtattam. Oké, hogy a barátom háza, de akkor sem nyitok be bármi jelzés nélkül, ez így egyértelmű. Közeledő lépteket hallottam, mire a gyomromban felébredtek a lepkéim és eszeveszett tombolásba kezdtek. Ez csak fokozódott amikor megláttam a göndör fürtöket, a gyönyörű zöld szemeket és a telt ajkakat. Fürkészően nézett végig rajtam, majd szája szélét harapva berántott a lakásba. Hevesen kezdett verni a szívem, amikor tudatosult bennem, hogy a világ legédesebb pasija egyetlen szál szürke melegítő nadrágban ácsorog előttem. Közelebb lépve hozzá, hirtelen jött felbátorodásomnak köszönhetően megcsókoltam. Nedves hajába túrtam, közben szabad kezemet végighúztam mellkasán. Az is nedves volt. Elmosolyodott amikor meglátta az arckifejezésemet.

- Igen, épp zuhanyoztam!- simította végig az arcomat. 

- Bocsi, nem akartalak zavarni!- dadogtam.

- Hé! Semmi ilyesmiről nincs szó. Amúgy is, már pont végeztem.- mosolygott rám. 

- Akkor oké!- feleltem megszeppenve. Nem voltam sohasem félős lány, de ennyire helyes barátom még nem volt. Oké, Andy sem csúnya, na de Hazza? Ő maga a tökéletesség. Minden része, legalább is, amit ismerek.

- Mit szólnál hozzá, ha most beugranánk a kocsiba, elmennénk neked valami cuccért és itt éjszakáznánk?- nézett le rám a magasságkülönbségünk miatt. Először kicsit megijedtem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért szeretne ma is itt aludni. De aztán az agyamban lévő vészvillogó jelzett, hogy ne legyek hülye. A tegnapi mondata járt a fejemben, azt mondta, vár rám, ameddig csak szeretném. Ezt átgondolva válaszoltam.

- Részemről oké!- lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az ajkaira. Beszaladt a szobába, magára kapott egy pólót és már fogta is a kocsikulcsot. A házunk előtt leparkolt és beszaladtunk. Sehol senki. Ez fura. Na mindegy. Felrohantunk a szobámba, ahol néhány fontos cuccot beledobáltam a válltáskámba. Olyanokat mint pl. pizsinek egy top meg rövidnaci, holnapra valami ruha, fogkefe. Amíg pakolásztam Hazz végigfeküdt az ágyamon. 

- Azt hiszem megvagyok!- álltam meg előtte.

- Oké!- mondta, majd egy sunyi mosolyt követve elkapta a csuklómat és magára rántott. Ennyire közel még sohasem voltam hozzá. Nagyon tetszett ez a közelség, és akarva-akaratlanul is azon voltam, hogy a köztünk lévő távolságot minimálisra csökkentsem. 

- Hazz, Amy! Itthon vagytok?- kiáltott fel az emeletre Zayn. Összenéztünk és mindkettőnk arcán egy olyan tipikus "basszus" arckifejezés ült. Feltápászkodtam, majd ő is és elindultunk lefelé a lépcsőn a táskámmal együtt.

- Sziasztok!- köszöntem a többieknek és hogy kikerüljem anyuval az újabb konfliktust, inkább kikerültem mindenkit és kimentem a házból. Megálltam a kocsi előtt, de eszembe jutott, hogy a zsebemben van a kulcs. Előkapartam és kinyitottam az ajtót, majd beültem az anyósülésre. Bedobtam hátra a táskámat és vártam. Néhány perc múlva már jött is Harry és beült mellém.

- Na, mi volt?- pislogtam rá.

- Csak mondtam Lou-nak, hogy nálam alszunk.- mosolygott. Egy gyors csók után elindultunk. A házhoz érve nem tudom, mi történt, de amint a garázsba vezető hátsó ajtón beléptünk a házba, rögtön a kanapéhoz toltam őt és csókoltam megállás nélkül, csak annyi szünet volt a csókok között, hogy levegőt vegyünk. Megdöbbentettem még magamat is ezzel a viselkedéssel. 

- Amy!- nyögte ki nagy nehezen, kicsit eltolva magától. Azt gondoltam, hogy most nincs kedve ehhez, szóval zavartan feltápászkodtam és a tőle kicsit távolabbi fotelbe húzódtam.

- Sajnálom!- motyogtam. Lehunytam a szemem. Csak arra nyitottam ki, hogy elemelkedtem a fotelből. Tekintetem a zöld szempárba fúrtam.

- Annyit akartam mondani, hogy inkább menjünk be a szobába.- mosolygott rám és felvitt a lépcsőn, majd a szoba ajtaját lábbal belökte és az ágyra tett óvatosan. Karjaimat a nyaka köré fontam és viszonoztam csókjait. Lazán kiakasztotta a karjaimat és ledobta a pólóját. Tökéletes izomzata elém tárult. Megragadtam vállait és magam mellé löktem. Lovagló ülésbe helyezkedtem így fordítva helyzetünkön. 

- Akarlak!- suttogtam a fülébe.

- Amy, nem muszáj, ha nem szeretnéd!- csitítgatott.

- Azt mondtam, akarlak! Érted?- magyaráztam. Villantott egy kaján vigyort és megcsókolt. A derekamat simogatta és felhúzta a pólómat, hogy láthatóvá tegye azt. Már majdnem lekerült a felsőm, amikor az éjjeli szekrényen lévő telefonok egyike megszólalt. Természetesen nem az enyém. Felvette a telefont, én pedig lemásztam róla. A beszélgetés egy oldalát hallottam csak, így nem értettem semmit. Miután letette, felém fordult. Olyan csalódott arcot vágott. Gondolkodni kezdtem.

- Baby, baj van.- kezdte. Kérdőn néztem rá.

- Az a helyzet, hogy Jess-el kell ma megjelennem valahol. Nagyon sajnálom!- nézett rám bűnbánóan.

- Semmi baj! Nem tehetsz róla!- motyogtam csalódottan. Elkezdett készülődni, én pedig az ágy közepén törökülésben ülve néztem őt. 

- Maradj itt estére!- kérte.

- Oké.- mondtam. Kisétáltam vele az ajtóig. Ott még visszafordult hozzám és hosszan megcsókolt. Homlokomat az övének támasztottam.

- Itt várlak, édes.- mondtam búcsúzóul. Végignéztem ahogy kiáll a garázsból majd elhajt. Egy hosszú sóhaj kíséretében becsuktam az ajtót és elmentem letusolni. Amíg a forró víz alatt álltam azon töprengtem, hogy milyen élethelyzetben fordul elő az, ami most történt velem. A barátom a kamubarátnőjéhez ment, félbehagyva valami velem kapcsolatosat. Persze tudom, hogy muszáj volt. De akkor is. Nekem ez fáj. Elméletileg, mi együtt vagyunk. Mégsem dobja a másik lányt. És ekkor jött a megvilágosodás: Mi a fenét álltatom magam? Úgysem vagyok több neki egy jó kis szórakozásnál. Vagy, valami ilyesmi. De, nem! Hazz nem ilyen! Ő a legédesebb, legaranyosabb, legfigyelmesebb srác a világon. Úristen, én most komolyan saját magammal vitatkozom? Azt hiszem meg fogok őrülni! Egy lila csőtopban és fekete francia bugyiban átsétáltam a fürdőből Harry szobájába. Gondoltam, játszok vele egy kicsit. Vigyorogva a kezembe vettem a mobilom és nyomkodtam az érintőképernyőt. Rekord gyorsasággal elküldtem az sms-t, amire hamarosan jött a válasz. Fél órán keresztül hergeltem. Akkor már kezdett kiakadni tőlem és fenyegetőzött olyan dolgokkal, hogy nem köszönöm meg azt, amit velem fog tenni. Tudtam, mire gondol, de azért is hergeltem. Végül jó éjt kívántam neki és elaludtam.