- Nálad ez így megy? Ha az egyikkel nem jön össze, ott a másik?- lesajnált.
- Nem tudod mit mondasz. Nem voltál ott, nem tudhatod mi történt ott!- ingerülten feleltem.
- Hidd el, el tudom képzelni.- hallottam a gúnyt a hangjában.
- De ne képzelegj! Nincs jogod történeteket kreálni rólam, érted?- dörzsöltem ingerülten az arcomat.
- Leléptél, vele voltál és nem vetted fel a telefont. Ez csak egyet jelenthet..-töprengett. Tudtam mire gondol.
- Harry én nem hiszek a fülemnek. Te komolyan azt feltételezed rólam, hogy lefeküdnék valakivel amikor veled járok?- hüledeztem.
- Csak, hogy mi nem járunk.- közölte szárazon, mire újra könnybe lábadt a szemem.
- Igazad van, nincs köztünk semmi. Egyébként, ha minden áron tudni szeretnéd, akkor elárulom, hogy éppen miattad bőgtem, amikor rám talált. Biztos, hogy nem utasított volna vissza. De én nem tettem semmit, bíztam benned, hogy majd ha hazajöttem, talán megbánod a dolgot és akkor minden oké lesz. Ez persze csak egy álom volt.- gördült le az első könnycseppem és úgy éreztem azonnal fel kell mennem a szobámba. Nem akartam, hogy lássa milyen gyenge vagyok. A szobám közepére leroskadva egyre csak sírtam. Nem az fájt igazán, hogy nem teljesült be a vágyam, hanem még ilyet feltételez rólam.
- Amy, gyere ki, könyörgöm!- üvöltött be a szobámba. Ingerült állapotomban kivágtattam a szobából.
- Mi az? Mit szeretnél? Egy képet csinálni az újabb trófeádról? Vagy esetleg meg akarsz mutatni Jess-nek? Ki vele!- kiabáltam.
- Nyugodj már le !- kért, kicsit másabb hangnemben mint akart.
- Miért nyugodjak le, mi ?- kérdeztem.
- Mert azt mondtam!- szólt vissza élesen.
- Igen? Azt mondtad? És az engem mennyiben érint? Azt kell tennem amit mondasz?- üvöltöttem már szinte az ideg összeroppanás környékén. A nagy kiáltozásra kijött Louis.
- Nem lehetne csendesebben, Amy?- vont kérdőre.
- Úgy van, Louis. Ez szép volt! Köszönöm a támogatást!- nem váltottam hangnemet és hangerőt. Bejöttek az udvarról a többiek is.- Na, ti is Harry mellett voksoltok, ugye?- néztem végig rajtuk, de senki sem válaszolt.
- Niall, Liam, Zayn... Alice. Igazatok is van. Nincs keresni valóm itt!- halkultam el teljesen. Senki sem szólt egy szót sem. - Louis, felhívom anyuékat, akarsz velük beszélni?- kérdeztem.
- Miért hívod őket?- érdeklődött.
- Lelépek innen! Nem vagyok idevaló. Csak a bajt csinálom. Nem szeretek útban lenni.-feleltem. - Vagy tudod mit? Spóroljunk időt. Én felmegyek és összepakolok, te addig felhívod őket. Még nincs késő az utazáshoz.- mondtam halkan, nehogy újra elbőgjem magamat. Odanyújtottam a telefonomat a kezébe, majd se szó-se beszéd, felmentem a szobába. Először csak ízlelgettem a keserű szájízemet. Az érzés, ahogy a legjobb barátnőm és a bátyám némán egyetértenek azzal, hogy nincs helyem itt, borzasztó. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, majd a bőröndömmel és a gitártokommal a hátamon levonultam a lépcsőről.
- Na, hívtad őket?- kérdeztem, a könnyeimet visszafojtva.
- Nem!- mondta.
- Akkor majd hívom én.- kikaptam a kezéből a telefont.
- Amy, nem mész sehová!- közölte.
- Majd én eldöntöm, jó?- vágtam vissza.
- Nem, itt maradsz!- parancsolt rám Harry.
- Miért? Nézni akarod ahogy teljesen összetörök? Ennyire jó érzés?- gúnyosan kérdeztem.
- Az eszem megáll tőled, te csaj!- túrt idegesen a hajába. Alice lefogta a kezem, Zayn pedig felszaladt az emeletre a cuccommal és vissza vitte a szobámba. Kicsit lenyugodtam és estig már csendben voltam. Nem kötöttem bele Hazz-ba sem. A szobámban hasaltam a szőnyegemen és ps-eztem, amikor kopogtak. Louis volt az.
- Megyünk ma egy bulira. Szeretnél jönni?- érdeklődött.
- Mennék szívesen, de most nem vagyok bulis hangulatomban.- húztam el a számat.
- Akkor viszont Hazza-val maradsz estére. Ő sem akar jönni. Képzeld, ő is összetört teljesen. Talán megvigasztalhatjátok egymást.-kacsintott rám, majd játékosan vállba lökött ököllel. Nem reagáltam rá, majd újra próbálta. Magamhoz rántottam bátyusomat és megölelgettem. Végigsimította a hajamat, majd még búcsúzóul megkért, hogy próbáljam meg elviselni Hazz társaságát. Miután leléptek, gondoltam megpróbálok jó fej lenni. Félve a következményektől, lesétáltam a lépcsőn. Ott ült a kanapén. Megálltam a kanapé mellett.
- Figyelj Harry..-kezdtem, de közbeszólt.
- Nem vagyunk beszélőviszonyban!- szólt rám ridegen, mire a mellkasom rögtön megfájdult.
- Az Isten áldja meg! Louis megkért, hogy viselkedjek normálisan. Én ezt meg is tettem. Sajnálom. Ennyi vagyok, nem tudom elérni, hogy te is úgy viselkedj velem.- mondtam keserűen, mégis hangosan, majd a konyhába mentem és a csap szélére támaszkodva lehajtottam a fejemet. Az utolsó könnycseppem koppanva hullott bele a sosem használt mosogató részbe.
- Amy!- szólt.
- Tessék?- fordultam hátra szipogva.
- Hagyd már abba! A fene sem hiszi el, hogy tényleg fáj ez az egész.- oltott le.
- Igen, igazad van, kicsit sem fáj. Csak majd' belehalok. Mondd csak, mit kéne tennem, hogy higgy nekem ?- vontam kérdőre. Olyan durván összevesztünk, körülbelül két óráig üvöltöttünk egymással. A kiinduló ok az volt, hogy nem hisz nekem. Utána jött az, hogy én aludtam más pasinál, amire rávágtam, hogy ő meg lefeküdt egy csajjal. És ez így ment teljesen addig, amíg a fejemhez nem vágta, hogy ha ő nem jön ki akkor kb. Andy megerőszakol. Mondtam neki, hogy nem kértem a segítségét. Azt hittem, önzetlenül segített. Annyira kiakadtam, hogy végül rákiáltottam.
- Basszus Harry! Szeretlek! Fogd már fel!- sírva mondtam. Már nem a szomorúságtól könnyeztem, inkább az idegességtől. Néhány másodpercig csak pislogva nézett, majd amikor tényleg eljutott a mondandóm hozzá, nekitolt a falnak és megcsókolt. Hagytam, sőt visszacsókoltam. Nyelve esedezett a bejutásért, aminek köszönhetően belemosolyogtam a csókba. Mivel nem kapta meg a bebocsátást, kicsit ráharapott az ajkamra és meghúzta azt. Ezzel nyert ügye volt. Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz, a köztünk lévő távolságot nullára csökkentve. Benyúlt a térdhajlatomba és felemelt, ezzel arra késztetett, hogy a lábaimat a dereka köré fonjam. Ujjaimat kicsúsztattam göndör fürtjei közül és nyaka köré fontam mindkét karom.
- Annyira szeretlek!- zilálta miközben végigfektetett az ágyán. Képes lettem volna teljes egészen átadni magam neki. Ez a vita az utolsó szikra volt a kapcsolatunkban. Szerencsére úgy néz ki, hogy a szikra elég erős volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése