- Jó reggelt, szépségem!- nyomott az arcomra egy puszit.- Kérsz reggelit?- kérdezte.
- Neked is. Igen, kajás vagyok, köszönöm.-majd ki csattantam az örömtől. Miközben mentem ki az konyhába Hazza után, bekapcsoltam a telefonomat. Mert este kikapcsoltuk őket, hogy hagyjanak minket békén. Nos, 16 nem fogadott hívás és egy rakat üzenet fogadott. A konyhapult mellett lévő bárszék egyikére felültem és a tekintetemmel követtem a barátom mozgását, aki sündörgött a konyhában. Elkezdtem neki olvasgatni az üzeneteket. Néhányon nagyon jókat nevettünk.
- Ez semmi. Én Lou-tól olyat kaptam, fél óráig röhögtem rajta.- mesélte.
- Olvasd!- kértem.
- "Styles!!!! Ne csinálj hülyeséget a húgommal mert leütlek !! ;))"- mutatta meg. Felröhögtem, mert ez egy tipikus Louis beszólás volt. Imádom a bátyámat, olyan lökött, mégis nagyon megértő. Hazz a két tányérral elindult az étkező felé, én pedig utána. Leültünk és megreggeliztünk.
- Amy!- szólított meg, megtörve az eddig beállt csendet.
- Tessék?- néztem fel rá.
- Szóval, amit Louis írt..-motyogta.- Annyit akarok kibökni, hogy nem kell siettetnünk a dolgot. Bármeddig hajlandó vagyok rád várni!- fúrta tekintetét az enyémbe, amit nehezen álltam, mert éreztem, hogy vörösödöm.
- Köszönöm!- mondtam, majd az asztal felett áthajolva megcsókoltam.
- Egyébként, nagyon jól áll a pólóm.- villantott egy gyönyörű mosolyt.- A boxerről már nem is beszélve.- kacsintott egyet. Zavaromban csak a hajam alját piszkáltam, mire ő megkerülte az asztalt, felemelt és felvitt a szobába. Óvatosan ráfektetett az ágyra és felém tornyosulva csókolt. Tudtam, hogy nagyon szerette volna, de még nem álltam kész rá. Egy spontánabb alkalomra tartogatom az elsőt. Valami heves, és kétségbeesett szituációra gondoltam.
- Harry..- ziháltam.
- Sajnálom!- mondta és elengedte a póló alját, hogy az ismét eltakarhassa a hasamat és csípőmet. Fordítottam helyzetünkön és lovagló ülésbe helyezkedtem rajta. Ledőltem a mellkasára, és hallgattam ahogy lélegzik. A mellkasa eközben fel le emelkedett velem együtt.
- Szeretlek!- puszilta meg a fejem tetejét.
- Az életemnél is jobban!- feleltem, miközben a szívverését figyeltem.
- Baby, lassan mennünk kellene, mielőtt még nagyon kiakadnak a többiek. Plusz a szüleid is elkönyvelik, hogy megrontottalak.- nem láttam, de a hangján hallottam, hogy mosolyog.
- A szüleim azt gondolnak, amit akarnak!- indulatosan mondtam.- Viszont a többiek idegeivel nem kéne játszanunk, úgyhogy készülődjünk!- mosolyodtam el. Elmentem letusolni, Harry pedig a szobában várt. Egy szál törölközőbe csavarva lépkedtem vissza hozzá.
- Hm, nagyon jó napom van ma!- nézett végig rajtam. Nem bírtam ki, elmosolyodtam.
- Szerinted mit vegyek fel?- kérdeztem tőle.
- Hát, kocsival megyünk. Hazáig kibírod, nem?- kérdezte.
- Hazz, TÖRÖLKÖZŐBEN?- kérdeztem vissza elkerekedett szemekkel és kicsit hisztérikus hangnemben.
- Tőlem úgy is jöhetsz.- megajándékozott egy kaján vigyort. Végül is a dologból az lett, hogy a ruhámat bedobtuk a hátsó ülésre, kölcsönadott egy nadrágot, visszavettem a magassarkút és kaptam egy pólót is. Igen, borzalmasan néztem ki, férfi nadrágban és pólóban, magassarkúval. A tükör előtt barátkoztam a szerelésemmel, amikor Hazza hátulról átölelte a derekamat és ajkait a fülemhez emelte.
- Szerintem jól áll. Jobban, mint az a ruha tegnap este. Mondjuk, abban is gyönyörű voltál, cica.- suttogta, amibe szokás szerint beleborzongtam. Nyomtam egy apró puszit az arcára, majd tudatosult bennem, hogy egyetlen egy boxer van rajta. Szembefordultam vele és a hirtelen jött bátorságomnak köszönhetően végighúztam ujjaimat a kidolgozott felsőtestén. Homlokomat a mellkasának döntöttem és egy puszit otthagyva rákulcsoltam ujjaimat az övéire.
- Menjünk!- mondtam. Bezárta a lakást és a hátsó ajtón kimentünk a garázsba, beszálltunk az ott parkoló kocsiba és hazamentünk. Otthon a nappaliban ücsörgött mindenki, beleértve a szüleimet is. Amint magamon éreztem a pillantásokat, erősebben megszorítottam Harry kezét.
- Sziasztok! Asszem' jobb, ha én most lelépek!- mondtam és ezzel felmentem az emeletre, barátom társaságában. A szobámba beléptünk és rögtön be is csuktuk az ajtót. Gyorsan átöltöztem a saját ruháimba. A sarokban észrevettem a gitáromat, ami azóta ott áll, hogy visszaköltöztem. Egyszer sem játszottam még rajta. Az ölembe véve lefogtam az akkordokat és játszani kezdtem. Semmi rendszer nem volt a játszott dalok között, mindent eljátszottam aminek a kottája eszembe jutott. Kopogtatást hallottunk, méghozzá az én ajtómon. Letettem a hangszert és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és csodálkozva bámultam anyut. Hazz felpattant, és arra hivatkozva, hogy szerinte neki nem kéne jelen lennie most, lelépett. Na kösz, a sátán karmai közé dobott.
- Amy, beszélnünk kell.- kezdte szigorúan, de félbe szakítottam.
- Miről ? Arról, hogy mennyire megszégyenítettelek tegnap? Vagy esetleg meg kellene hallgatnom egy monológot arról, hogy nem vagy hajlandó velem mutatkozni? Talán le is tagadnál? Hm?- vágtam a fejéhez a kérdéseimet.
- Nem erről lenne szó. Másról.- mondta.
- Várj, tudom mit szeretnél. Nem akarod, hogy Harry-vel járjak. Értem én, csak egy a baj. Rég nem adok a véleményedre. Későn próbálsz beszállni a nevelésembe!- förmedtem rá.
- Kicsim! Hallgass végig, kérlek!- könyörgött.
- Na, már meg kicsim..- dünnyögtem, majd egy szemöldök felvonással jeleztem, hogy hallgatom.
- Nagyon sajnálok mindent! Hogy nem foglalkoztam veled.- mondta a padlót pásztázva a tekintetével.
- Á, azt megszoktam már.- legyintettem.
- Azért is bocsánatot kell kérnem, amiért nem értékeltelek. Gyönyörű szép, csinos és ezek mellett nagyon okos lány lettél.- dicsért könnyezve.
- Hát, tök jó, hogy évekig nem vettél tudomást rólam, most pedig meguntad, hogy apu ezzel csesztet és idejöttél hozzám. Köszönöm szépen!- mondtam kimérten és kikerülve őt, ott hagytam és lementem a nappaliba.
- Apu!- szólítottam meg, mire felnézett a kezében tartott, alibinek használatos újságból.
- Igen, kicsim?- kérdezte ártatlanul.
- Te küldted rám anyut?- méregettem dühösen őt.
- Ennyire látszott?- szontyolodott el.
- Nagyon.
- Legalább válaszoltál neki valamit?- nézett rám.
- Aha, megmondtam neki, hogy tök jó, évek múltán annyira megunta a könyörgésedet, hogy megpróbálta lerendezni, hátha akkor békén hagyod ezzel.- feleltem szárazon.
- Amy, ez nem volt szép!- ingatta a fejét.
- De igazam volt.- védtem magamat
- Ez viszont így van, nincs mit szépíteni rajta.- értett egyet velem.
- Léptem deszkázni!- közöltem vele, majd intettem egyet és a kapun kívül lecsaptam a deszkát a földre majd megindultam. Céltalanul bolyongtam az utcákon. Láttam néhány srácot akik a sulink "deszkás" csapatának tagjai. Igazából csak menőznek a csajoknak. Legjobb esetben talán gurulni tudnak. A telómon rápillantottam az időre, és rájöttem, hogy mindjárt melóban a helyem. Hazagurultam és felvettem a cuccomat, nyomtam egy gyors csókot Hazz-nak.
- Hé, baby!- szólt utánam.
- Hm?- pillantottam rá.
- Emlékszel az útra a házamig?- suttogta.
- Persze.- mosolyogtam rá.
- Meló után gyere oda. De most elviszlek, mert elkésel szépségem!- ölelt magához. Elfogadtam a segítséget, mert tényleg késésben voltam. Az üzlet előtt megállt. Közel hajoltam hozzá, mire kaptam egy lágy csókot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése