- Mi a baj kicsim?- fürkészett.
- Semmi... csak... izé...- töprengtem valami hihető hazugságon.
- Nem úgy tűnik...- fúrta tekintetét az enyémbe.
- Na jó! Zavar, hogy anyu ennyire semmibe néz. Hogy szégyell engem.Hogy bármit tehetek, neki az nem jó.- buktam ki teljesen
- Most tagadhatnám ezeket a dolgokat. Mondhatnám, hogy nincs igazad, de sajnos nem tehetem.- nézett rám szomorúan miközben szorosabban ölelt magához. Nem kellett semmit sem mondania. Jól esett az ölelése. Végre úgy éreztem, hogy valakinek fontos vagyok. Közelebb hajoltam hozzá és éppen meg akartam csókolni amikor kopogtattak. Megforgattam a szemeimet, majd elkiáltottam magam.
- Ki az?- szóltam.
- Én vagyok, kicsim.- mondta apu az ajtó másik oldaláról.- Bejöhetek?-kérdezte. Kicsit "apabarátabb" pózba helyezkedtünk mielőtt válaszoltam.
- Persze, gyere csak!- hívtam be. Bejött és mosolyogva jó reggelt kívánt.
- Az a helyzet, hogy ma lesz egy bál, ahová neked is jönnöd kell!- közölte.
- Anyu hajlandó felvállalni?- tettettem meglepettséget és Hazz-ra néztem.- Meg kell ünnepelni!- ujjongtam erőltetetten. Kaptam aputól egy "Ez jó poén volt, de ne szemtelenkedj!" nézést, majd folytatta az ismertetését a dolognak.
- Szóval, menj és vásárolj magadnak egy ruhát estére!- adta az instrukciót.
- De én nem akarok menni, apu!- közöltem.
- Muszáj lesz, drágám. Hidd el én is utálok bálozni. De nézd a dolog jó oldalát. Alice-nek is jönnie kell!- mondta.
- Juhé! Lesz társaságom!-örvendeztem.- De várj csak apu!- szóltam utána, mikor már az ajtó felé indult.- Ugye Hazza jöhet velem?- mosolyogtam.
- Alap dolog! Kell kísérő is!- felelte.
- Akkor Zayn is jön! Nekem is lesz társaságom!- örült Hazz. Elkészültem és elmentem venni Alice-el ruhát. Amint beléptünk az üzletbe, közel hajoltam hozzá.
- Alice, meneküljünk! Én nem bírom ezt. Odanézz! Fodrok! Asszem' mindjárt hányok!- szörnyülködve suttogtam, mire felnevetett.
- Üdv hölgyeim! Segíthetek?- pattant elénk egy férfi, aki, valószínűleg meleg volt mint egy fűtőtest.
- Üdv! Ruhát szeretnénk, bálra.- mondtam.
- Van elképzelés?- kérdezte.
- Az van. Lehetőleg valami szolid, visszafogott, egyszínű darab legyen.- mondtam Alice nevében is, aki bólogatással fejezte ki egyetértését.
- Rendben. Kövessenek!- kérte, majd elindult a sorok között. Egy ideig kacskaringózott össze-vissza, majd megállt egy sor előtt.- Tessék! A próbafülkék arra vannak!- mutatott egy irányba, ahol hatalmas fülkék voltak. Először még röhögve jöttünk ki a fülkéből megmutatni magunkat egymásnak. De a második, harmadik és negyedik ruha próbálása után már idegesek voltunk. Az ötödik ruhákra már elismerően néztünk mindketten.
- Ó, gyönyörűek! Nagyon jól állnak önöknek ezek a ruhák. Csinosak!- dicsért minket a homokos.
- Köszönjük. Akkor már csak cipő kell.- mondta Alice.
- Máris!- szaladt el. Két pár cipővel a kezében tért vissza. Szerencsére ezek elsőre a megfelelő darabok voltak. A pénztárhoz lépve fizettünk. A kocsiban a Range Rover széles hátsóüléseire fektettük a ruhákat. Felvettem a napszemüvegemet, hogy ne süssön a szemembe a nap, Alice ugyan így cselekedett. Összenéztünk, majd megszólaltam.
- Irány egy meki!-mondtam, ő pedig pacsira emelte a kezét, amit természetesen meg is adtam. Majd indítottam és elindultunk egy pláza felé. A parkolóban láttunk egy kisebb csoportot, akik furán méregették a kocsinkat. A lányok szájáról leolvastam, hogy azon susogtak, milyen jó hapsi ülhet bent. Hah, kösz! Leállítottam a motort miután beparkoltam és kiszálltunk. A banda sráctagjai végigmértek, a lányok pedig nyöszörögtek, amiért nem vagyunk pasik. Na jó, aki már parkolóban akar pasizni, az nagyon kész van. Miután bezártam a kocsit az ajtóhoz sétáltunk. Bent rengeteg ember közt furakodtunk át, mire elértünk a mekihez. Hál' istennek, nem volt sor, szóval rögtön rendelhettünk. Két BigMac-el, kis sült krumplikkal és két nagy kólával ültünk a szokásos asztalunknál, és mint mindig röhögve kajáltunk. Valami irtó nagy poénon röhögtünk, amikor valakik megálltak mellettünk. Egy ismerős hang a nevemen szólított, mire felnéztem.
- Szia Jake!- köszöntöttem a munkatársamat. Volt még vele egy másik, szintén nagyon helyes srác is. Őt viszont nem ismerem.
- Leülhetünk? Nincs több hely.-mondta, majd miután körülnéztem, bólintottam. Volt egy kis helycsere. Én ültem Alice mellé, a srácok pedig velünk szembe. Egy ideig fürkésztem Jake-t, mire megértette mit akarok mondani.
- Majd' elfelejtettem. Tony, ő itt Amy, a kamubarátnőm. Igazából a munkatársam.- mutatott rám.- Ő pedig Amy legjobb barátnője, Alice.- mutatott be minket. Lányok, Tony az unokatesóm.
- Nagyon örülök!- mosolyogtam a srácra, aki viszonozta a mosolyt. Megrezzent a zsebemben a telefonom. Előkaptam és mosolyogva nyitottam meg Hazz sms-ét. Másolom.
" Na, megvettétek már a ruhákat? Mert ha kell akkor megyek és szívesen segítek vetkőzni, cica! ;)" Nem bírtam vigyorgás nélkül. Gyorsan visszaírtam neki "Sajnos már megvagyunk, édes :(" Széles mosollyal és valószínűleg az arcomat elborító pírrel csúsztattam vissza a telefonomat a zsebembe.
- Alice, szerintem ideje mennünk.- néztem rá, mire egyetértően bólintott. Elköszöntünk a srácoktól, visszavittük a tálcánkat és elhagytuk az épületet. A kocsiba beszállva bekapcsoltuk a zenelejátszót, beraktuk a kedvenc vegyes lemezünket. Asking Alexandria, All That Remains, As I Lay Dying, Eskimo Callboy és még hasonló zenekarok számaival telepakolt lemez. A hangerőt feltekertük és repesztettünk hazáig. Imádom, ahogy a szél fújja a hajamat miközben üvölt mellettem valami halálhörgés. Én ilyen lány vagyok. Valószínűleg anyu ezért nem túl büszke rám. Apu, a néhai gitáros annál inkább. Amióta megtanított gitározni, azóta bármit el tudok játszani. Hazaértünk és kikapcsoltuk a zenét. A ruhákat vittük magunkkal és felvittük a szobámba. Lementünk a nappaliba, ahol apu és anyu üldögélt.
- Lányok, mondjátok, hogy nem valami combtőig érő, mindent mutató borzalmat vettetek?- kérdezte anyu.
- Nyugi van! Deszkás vagyok, nem kurva!- mondtam és ezzel otthagytam őket. Alice jött velem az emeletre. Megállt Zayn ajtója előtt, kopogott kettőt, majd mondta, hogy jöjjön a szobámba. Ugyan így tettem Harry-vel. A szobámban beszélgettünk a srácok ölelését és közelségét élvezve. Felülmúlhatatlan érzés, amikor Hazz göndör fürtjei csikizik a bőrömet. Néhány perc múlva Lou nyitott be.
- Gyerünk, készüljetek!- mosolygott ránk.- Amy, te pedig próbáld meg nem kiakasztani anyut.- kérte.
- Nem biztos, hogy ez teljesíthető. Amúgy is, nem én borítom ki, magától kiborul mindig.- mondtam, mire Alice felröhögött. Zayn lehajtott fejjel próbálta palástolni a feltörekvő nevetést, Hazza pedig a nyakam hajlatába hajtva a fejét kuncogott. A srácok lazítottak még kicsit, mi pedig elindultunk készülődni. Zuhany, hajmosás, fogmosás, séróbelövés, normális kinézetű smink, öltözködés. Ez kettőnknek tartott másfél óráig. Mind készen álltunk és el is indultunk. Hát, mit is mondhatnék a bálról, első benyomásképp? Rohadt unalmas! Mi, a "fiatalok", hatan befészkeltük magunkat egy asztalhoz és ott ücsörögtünk. Anyu folyton rángatta aput táncolni, aki már-már fájdalmas arckifejezéssel könyörgött segítségért. Sajnos nem tudtam segíteni, ahogy Louis, Hazz, Alice, El és Zayn sem. Amikor már nem bírták, leültek hozzánk, anyu egyik barátnőjének és a férjének a társaságában. Egy bűn ronda srác állt meg előttem és furán méregetett. Állítólag valami "hűdepénzes" csávó fia. Felkért táncolni, mire visszautasítottam. Addig könyörgött, hogy felidegesített és nem túl kedvesen utasítottam el.
- Amy Tomlinson! Ez nem igaz!- korholt anyu halkan.- Mindig szégyent hoz rám.- nyávogott a barátnőjének, aki ezért úgy nézett rám mint a véres rongyra. Na itt pattan a húr.
- Tudod mit anyu? Menj a fenébe! Rohadtul elegem van a hülyeségeidből!- kiabáltam, mert tudtam, hogy ettől csak az ő feje ég.
- Amy, kicsim. Maradj csendben, kérlek. Beszéljük meg szépen csendben odakint!- próbált csitítani.
- Nem, ezt már elmondom. Tudod milyen érzés az, hogy egész életemben mindenben tökéletes akartam lenni, csak azért, hogy egy elismerő bólintást kapjak tőled? Sohasem voltam jó neked úgy, ahogy voltam. Bezzeg a bátyám! Ő tökéletes volt, bármit is csinált. Egyedül apu értett meg mindig! Amit nem tudok eléggé megköszönni. Talán nem itt lennék, ha nem bátorított volna! Szóval, nagyon szépen köszönök mindent, anyu!- suttogtam a végén, és leakasztottam a karomról a 18. szülinapomra kapott karkötőt és az asztal közepére dobtam, pontosan anyuval szembe, majd elindultam az ajtó felé.
- Hé, állj meg!- kiabált utánam Hazz.
- Ki ne találd, hogy visszamegyek!- figyelmeztettem előre.
- Nem, nem is gondoltam rá. Csak gyere velem. Ha már így alakult, mutatok valamit.- kacsintott egyet, majd ujjait az enyémekre kulcsolva húzott maga után az út felé. Fogtunk egy taxit és megadta a címet.
- Hová megyünk?- kérdezősködtem, kicsit higgadtabban.
- Majd ha odaértünk, elmondom!- mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. Néhány perc múlva az autó megállt, Hazz előre nyúlva fizetett, majd kiszálltunk. Egy gyönyörű ház előtt ácsorogtunk. Nem értettem.
- Harry..-kezdtem.
- Igen, az enyém. Egyedül te tudsz róla. Te vagy az első lány, akit idehozok. A srácok sem jártak még itt.- nézett le rám. Biccentett a fejével egyet, hogy irány befelé. Mikor felkapcsolta a villanyokat, szinte elállt a lélegzetem. Letisztult vonalak, visszafogott dizájnnal. Mindig is ilyen házról álmodtam.
- Tetszik?- kérdezte, miközben lazán átkarolt.
- Nagyon!- mosolyogva néztem rá. A konyha felé vettük az irányt. Ott könnyedén felemelt és felültetett a konyhapultra.
- Nem vagy éhes?- fürkészett.
- Őszintén, egy kicsit már éhes vagyok.- vallottam be. Összenéztünk, majd szinte egyszerre hoztuk meg a döntést, miszerint rendelünk pizzát. Mikor csengettek, én kiszaladtam a kajáért és kifizettem. Bevittem a nappaliba, ahol Hazz már a DVD-ket bújta.
- Mit szeretnél nézni?- kérdezte mikor leültem mellé a két doboz pizzával és az üdítőkkel.
- Ööö.. jó lesz az!- böktem rá egy tokra.
- Holló?- mosolyodott el édesen.
- Igen, régen láttam már.- feleltem, a régi kedvenc filmem tokját a kezem közt forgatva. Odaadtam neki, mire felállt és berakta a lejátszóba. A menüt állítgatta, én addig kényelmesen elhelyezkedtem az óriási, kihúzott kanapén. Lefeküdt mellém és ránk terítve két pokrócot magához húzott. A mellkasának dőlve elmosolyodtam, mikor átfonta karjait a derekam körül.Ölünkben voltak a pizzás dobozok, a kanapé két karfáján pedig az üdítők. A film nézése közben jól szórakoztunk. Igazából nem nagyon törődtünk a történettel, sokkal inkább egymással. Hazza alatt feküdtem, a karjaimat óvatosan a kanapéhoz szorította.
- "Már mind meghaltak, csak még nem tudnak róla!"- mondta egyszerre a főszereplővel, egy pillanatig sem eresztve a tekintetemet. Amennyire a kanapéhoz "szögezett" csuklóim engedték, felültem és megcsókoltam. A film végére csak két üres kajás doboz, üdítős pohár az alján egy-egy korttyal és az este emlékére a nyakunkon egy-egy apró nyom.Én voltam a legboldogabb, mert a barátom ruháiban (kunyiztam pizsi gyanánt egy pólót és egy boxert) és egyben a világ legtökéletesebb srácának karjai közt nyomott el az álom. Többet ért nekem ez a hülyülős este kettesben, mint akármelyik vad buli. Azt hiszem, a kapcsolatunk lépett felfelé egy lépcsőfokot.
- Rendben. Kövessenek!- kérte, majd elindult a sorok között. Egy ideig kacskaringózott össze-vissza, majd megállt egy sor előtt.- Tessék! A próbafülkék arra vannak!- mutatott egy irányba, ahol hatalmas fülkék voltak. Először még röhögve jöttünk ki a fülkéből megmutatni magunkat egymásnak. De a második, harmadik és negyedik ruha próbálása után már idegesek voltunk. Az ötödik ruhákra már elismerően néztünk mindketten.
- Ó, gyönyörűek! Nagyon jól állnak önöknek ezek a ruhák. Csinosak!- dicsért minket a homokos.
- Köszönjük. Akkor már csak cipő kell.- mondta Alice.
- Máris!- szaladt el. Két pár cipővel a kezében tért vissza. Szerencsére ezek elsőre a megfelelő darabok voltak. A pénztárhoz lépve fizettünk. A kocsiban a Range Rover széles hátsóüléseire fektettük a ruhákat. Felvettem a napszemüvegemet, hogy ne süssön a szemembe a nap, Alice ugyan így cselekedett. Összenéztünk, majd megszólaltam.
- Irány egy meki!-mondtam, ő pedig pacsira emelte a kezét, amit természetesen meg is adtam. Majd indítottam és elindultunk egy pláza felé. A parkolóban láttunk egy kisebb csoportot, akik furán méregették a kocsinkat. A lányok szájáról leolvastam, hogy azon susogtak, milyen jó hapsi ülhet bent. Hah, kösz! Leállítottam a motort miután beparkoltam és kiszálltunk. A banda sráctagjai végigmértek, a lányok pedig nyöszörögtek, amiért nem vagyunk pasik. Na jó, aki már parkolóban akar pasizni, az nagyon kész van. Miután bezártam a kocsit az ajtóhoz sétáltunk. Bent rengeteg ember közt furakodtunk át, mire elértünk a mekihez. Hál' istennek, nem volt sor, szóval rögtön rendelhettünk. Két BigMac-el, kis sült krumplikkal és két nagy kólával ültünk a szokásos asztalunknál, és mint mindig röhögve kajáltunk. Valami irtó nagy poénon röhögtünk, amikor valakik megálltak mellettünk. Egy ismerős hang a nevemen szólított, mire felnéztem.
- Szia Jake!- köszöntöttem a munkatársamat. Volt még vele egy másik, szintén nagyon helyes srác is. Őt viszont nem ismerem.
- Leülhetünk? Nincs több hely.-mondta, majd miután körülnéztem, bólintottam. Volt egy kis helycsere. Én ültem Alice mellé, a srácok pedig velünk szembe. Egy ideig fürkésztem Jake-t, mire megértette mit akarok mondani.
- Majd' elfelejtettem. Tony, ő itt Amy, a kamubarátnőm. Igazából a munkatársam.- mutatott rám.- Ő pedig Amy legjobb barátnője, Alice.- mutatott be minket. Lányok, Tony az unokatesóm.
- Nagyon örülök!- mosolyogtam a srácra, aki viszonozta a mosolyt. Megrezzent a zsebemben a telefonom. Előkaptam és mosolyogva nyitottam meg Hazz sms-ét. Másolom.
" Na, megvettétek már a ruhákat? Mert ha kell akkor megyek és szívesen segítek vetkőzni, cica! ;)" Nem bírtam vigyorgás nélkül. Gyorsan visszaírtam neki "Sajnos már megvagyunk, édes :(" Széles mosollyal és valószínűleg az arcomat elborító pírrel csúsztattam vissza a telefonomat a zsebembe.
- Alice, szerintem ideje mennünk.- néztem rá, mire egyetértően bólintott. Elköszöntünk a srácoktól, visszavittük a tálcánkat és elhagytuk az épületet. A kocsiba beszállva bekapcsoltuk a zenelejátszót, beraktuk a kedvenc vegyes lemezünket. Asking Alexandria, All That Remains, As I Lay Dying, Eskimo Callboy és még hasonló zenekarok számaival telepakolt lemez. A hangerőt feltekertük és repesztettünk hazáig. Imádom, ahogy a szél fújja a hajamat miközben üvölt mellettem valami halálhörgés. Én ilyen lány vagyok. Valószínűleg anyu ezért nem túl büszke rám. Apu, a néhai gitáros annál inkább. Amióta megtanított gitározni, azóta bármit el tudok játszani. Hazaértünk és kikapcsoltuk a zenét. A ruhákat vittük magunkkal és felvittük a szobámba. Lementünk a nappaliba, ahol apu és anyu üldögélt.
- Lányok, mondjátok, hogy nem valami combtőig érő, mindent mutató borzalmat vettetek?- kérdezte anyu.
- Nyugi van! Deszkás vagyok, nem kurva!- mondtam és ezzel otthagytam őket. Alice jött velem az emeletre. Megállt Zayn ajtója előtt, kopogott kettőt, majd mondta, hogy jöjjön a szobámba. Ugyan így tettem Harry-vel. A szobámban beszélgettünk a srácok ölelését és közelségét élvezve. Felülmúlhatatlan érzés, amikor Hazz göndör fürtjei csikizik a bőrömet. Néhány perc múlva Lou nyitott be.
- Gyerünk, készüljetek!- mosolygott ránk.- Amy, te pedig próbáld meg nem kiakasztani anyut.- kérte.
- Nem biztos, hogy ez teljesíthető. Amúgy is, nem én borítom ki, magától kiborul mindig.- mondtam, mire Alice felröhögött. Zayn lehajtott fejjel próbálta palástolni a feltörekvő nevetést, Hazza pedig a nyakam hajlatába hajtva a fejét kuncogott. A srácok lazítottak még kicsit, mi pedig elindultunk készülődni. Zuhany, hajmosás, fogmosás, séróbelövés, normális kinézetű smink, öltözködés. Ez kettőnknek tartott másfél óráig. Mind készen álltunk és el is indultunk. Hát, mit is mondhatnék a bálról, első benyomásképp? Rohadt unalmas! Mi, a "fiatalok", hatan befészkeltük magunkat egy asztalhoz és ott ücsörögtünk. Anyu folyton rángatta aput táncolni, aki már-már fájdalmas arckifejezéssel könyörgött segítségért. Sajnos nem tudtam segíteni, ahogy Louis, Hazz, Alice, El és Zayn sem. Amikor már nem bírták, leültek hozzánk, anyu egyik barátnőjének és a férjének a társaságában. Egy bűn ronda srác állt meg előttem és furán méregetett. Állítólag valami "hűdepénzes" csávó fia. Felkért táncolni, mire visszautasítottam. Addig könyörgött, hogy felidegesített és nem túl kedvesen utasítottam el.
- Amy Tomlinson! Ez nem igaz!- korholt anyu halkan.- Mindig szégyent hoz rám.- nyávogott a barátnőjének, aki ezért úgy nézett rám mint a véres rongyra. Na itt pattan a húr.
- Tudod mit anyu? Menj a fenébe! Rohadtul elegem van a hülyeségeidből!- kiabáltam, mert tudtam, hogy ettől csak az ő feje ég.
- Amy, kicsim. Maradj csendben, kérlek. Beszéljük meg szépen csendben odakint!- próbált csitítani.
- Nem, ezt már elmondom. Tudod milyen érzés az, hogy egész életemben mindenben tökéletes akartam lenni, csak azért, hogy egy elismerő bólintást kapjak tőled? Sohasem voltam jó neked úgy, ahogy voltam. Bezzeg a bátyám! Ő tökéletes volt, bármit is csinált. Egyedül apu értett meg mindig! Amit nem tudok eléggé megköszönni. Talán nem itt lennék, ha nem bátorított volna! Szóval, nagyon szépen köszönök mindent, anyu!- suttogtam a végén, és leakasztottam a karomról a 18. szülinapomra kapott karkötőt és az asztal közepére dobtam, pontosan anyuval szembe, majd elindultam az ajtó felé.
- Hé, állj meg!- kiabált utánam Hazz.
- Ki ne találd, hogy visszamegyek!- figyelmeztettem előre.
- Nem, nem is gondoltam rá. Csak gyere velem. Ha már így alakult, mutatok valamit.- kacsintott egyet, majd ujjait az enyémekre kulcsolva húzott maga után az út felé. Fogtunk egy taxit és megadta a címet.
- Hová megyünk?- kérdezősködtem, kicsit higgadtabban.
- Majd ha odaértünk, elmondom!- mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. Néhány perc múlva az autó megállt, Hazz előre nyúlva fizetett, majd kiszálltunk. Egy gyönyörű ház előtt ácsorogtunk. Nem értettem.
- Harry..-kezdtem.
- Igen, az enyém. Egyedül te tudsz róla. Te vagy az első lány, akit idehozok. A srácok sem jártak még itt.- nézett le rám. Biccentett a fejével egyet, hogy irány befelé. Mikor felkapcsolta a villanyokat, szinte elállt a lélegzetem. Letisztult vonalak, visszafogott dizájnnal. Mindig is ilyen házról álmodtam.
- Tetszik?- kérdezte, miközben lazán átkarolt.
- Nagyon!- mosolyogva néztem rá. A konyha felé vettük az irányt. Ott könnyedén felemelt és felültetett a konyhapultra.
- Nem vagy éhes?- fürkészett.
- Őszintén, egy kicsit már éhes vagyok.- vallottam be. Összenéztünk, majd szinte egyszerre hoztuk meg a döntést, miszerint rendelünk pizzát. Mikor csengettek, én kiszaladtam a kajáért és kifizettem. Bevittem a nappaliba, ahol Hazz már a DVD-ket bújta.
- Mit szeretnél nézni?- kérdezte mikor leültem mellé a két doboz pizzával és az üdítőkkel.
- Ööö.. jó lesz az!- böktem rá egy tokra.
- Holló?- mosolyodott el édesen.
- Igen, régen láttam már.- feleltem, a régi kedvenc filmem tokját a kezem közt forgatva. Odaadtam neki, mire felállt és berakta a lejátszóba. A menüt állítgatta, én addig kényelmesen elhelyezkedtem az óriási, kihúzott kanapén. Lefeküdt mellém és ránk terítve két pokrócot magához húzott. A mellkasának dőlve elmosolyodtam, mikor átfonta karjait a derekam körül.Ölünkben voltak a pizzás dobozok, a kanapé két karfáján pedig az üdítők. A film nézése közben jól szórakoztunk. Igazából nem nagyon törődtünk a történettel, sokkal inkább egymással. Hazza alatt feküdtem, a karjaimat óvatosan a kanapéhoz szorította.
- "Már mind meghaltak, csak még nem tudnak róla!"- mondta egyszerre a főszereplővel, egy pillanatig sem eresztve a tekintetemet. Amennyire a kanapéhoz "szögezett" csuklóim engedték, felültem és megcsókoltam. A film végére csak két üres kajás doboz, üdítős pohár az alján egy-egy korttyal és az este emlékére a nyakunkon egy-egy apró nyom.Én voltam a legboldogabb, mert a barátom ruháiban (kunyiztam pizsi gyanánt egy pólót és egy boxert) és egyben a világ legtökéletesebb srácának karjai közt nyomott el az álom. Többet ért nekem ez a hülyülős este kettesben, mint akármelyik vad buli. Azt hiszem, a kapcsolatunk lépett felfelé egy lépcsőfokot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése